Független Sirály

Jó értelemben vett pofátlanság, emellett aktív felelősségvállalás jellemzi a Sz.A.F.T.-ot (Színházi Alkotók Fiatal Társulása) Müller Ádám társulatvezető szerint, aki rendezőként egyik legnagyobb sikerének tartja a Bakelitben tavaly októberben bemutatott Sirály-feldolgozást. A beszélgetés során a függetlenek kilátástalan helyzete és Csehov iránti tisztelete is szóba került.

A "The Gull version 1." angol cím jelzi a helyszínváltást, a szereplők a XXI. század tipikus figurái. Március-áprilisban a Sz.A.F.T. négy alkalommal játszik részben új szereposztással a Bakelitben.

- Változtattatok az előadáson az októberi premier óta?

Müller Ádám: Apróbb változások természetesen a bemutató tapasztalatai alapján történtek, de mégis a legnagyobb változást az előadásban bekövetkezett szerepátvételeknek köszönhetjük. Két társulati tagunk külföldre költözött és nem tudta vállalni tovább a produkcióban való szereplést. (Az új szereposzutásban Tóth Jocó és Fodor Judit szerepelnek - a szerk.)

- Milyen hangulatú nálatok egy próbafolyamat?

M.Á.: Mondhatnám, egyszerűen, hogy príma, de azért persze meg vannak a magunk nehézségei is. Arról nem is beszélve, hogy társulatunknál három rendező tevékenykedik (Alexics Rita, Tóth József és jómagam), és mind a hármunknak eléggé különböző a rendezői magatartása. Ugyanakkor éppen ezért tartom fontosnak, mint társulatvezető, hogy más-más impulzusokat kapjon a csapat. Így tudunk folyamatosan konstruktívak és színesek maradni. Mind a hármunk – talán kijelenthetem a nevükben is – hasonlóképpen gondolkodunk, csak másként fogalmazunk és talán ez tud minket színessé tenni produkcióról produkcióra.

Ugyanakkor sajnos hozzá kell tennem, hogy a külső ingerek megnehezítik az életünket. Nem elég, hogy társulatunk minden tagja megélhetésének biztosítása miatt szinte minden lehetséges munkát el kell vállaljon válogatás nélkül, ami túlterheltté teszi az embereket. Másrészt a jelenlegi kultúrpolitika független színház- ellenes magatartásának köszönhetően, társulatunk fenntartására sincs meg a fedezet. Hiába van meg a közös akaratunk és célunk, ez a frusztráló állapot sajnos nehezen zárható ki mindennapjainkból. Ennek ellenére, a csapat továbbra is stabilan összetart.

- Rendezőként hogyan látod a magyar alternatív színház helyzetét?

M.Á.: Tragikusan. Az alternatívok - bár szerintem ma már helytállóbb a függetlenek megnevezés, hisz lényegesen nagyobb alkotói körről van itt szó – helyzete jelen pillanatban kilátástalannak tűnik. Persze a probléma több oldalú. Nem lehet felmenteni az országban több éve zajló kultúra ellenes politikai magatartást, ami bár nem most kezdődött, de a koronát éppen most teszik fel.

A másik része a függetlenek egymás felé mutatott magatartása. Tavaly nyáron, amikor napvilágra kerültek a radikális megszorítások, lett volna lehetősége a független szféráknak az összefogásra. A mai napig léteznek ugyan kezdeményezések, de mégsem sikerül magunknak sem közös nevező(k)re jutni. Az általános reakció mindig az, hogy „megértem, hogy a másik miért viselkedik így, mivel ő is a túlélésért küzd!" Azt gondolom, hogy ez az egyik legrosszabb takarózás jelen pillanatban. Egymással is kompromisszumokat kéne kötnünk, vagy legalábbis az egymás közti kommunikációkat gyakorlatban is meg kéne mutatnunk, és nem csak elméletben. Persze ez egy másik egész estés beszélgetés tárgya lehetne, hogy körüljárjuk ezt a problémát.

Ha már a The Gull kapcsán tetted fel nekem ezt a kérdést, várunk mindenkit szeretettel rá, hisz maga az előadás is feszeget hasonló kérdéseket közvetett módon. Ha valaki késztetést érez a helyzet ellen valamit tenni és úgy érzi lehetünk egymás segítségére, vendégem egy pohár sörre előadás után.

- Hány verzióban láttad eddig a klasszikus Sirály előadást?

M.Á.: Az egyetlen Csehov mű, amit sohasem láttam még más előadásában, az a Sirály. Valószínű ezért is mertem ehhez az anyaghoz hozzányúlni, és ezért mertem szabadabban kezelni a közegét, mint az író más művének. Nagy rajongásom van Csehov iránt, és ez biztosít egy felelősség tudatot, mely nem enged visszaélni az anyaggal, hiába aktualizáltuk. Emlékszem, Eck Attilával, az előadás dramaturgjával nagyon sokat beszélgettünk erről.

Felülírni egyetlen változtatás alkalmával sem szabad az eredeti Sirályt. Az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik, sikerült is megtartani az eredeti mű világát és mégis maivá tenni a problémákat, a kor szellemének megfelelően megélni a Sirály dilemmáit. Persze megtűzdelve ezt azzal a jó értelemben vett pofátlansággal, ami a társulatunk sajátja és humorának forrása.

- Mi számít eddigi karriered csúcsának és mit szeretnél még elérni?

M.Á.: Ez egy nagyon nehéz kérdés, és valahogy a sok tennivaló miatt sohasem gondolkoztam el rajta. Ha a rendezéseimet nézem, lehetetlen lenne megmondanom. Minden korszakomnak – ha jól érzékelem magamat, a harmadikat élem éppen – megvan a számomra kiemelkedően fontos produkciója. Persze ez nem feltétlen van összhangban közönségünk véleményével, rendezőként ezt gyakran máshogy élem meg. Vannak munkák amiket azért kell megcsinálni, hogy a nézőinkkel elfelejtessük a mindennapok gondjait, és vannak amik azért készülnek, hogy bizonyos problémákra felhívjuk a figyelmet. Természetes, hogy az előbbi kategóriát könnyebben fogyasztja az ember. Ezek a produkcióim általában kevésbé is vitatottak.

Ugyanakkor voltak olyan rosszul sikerült produkciók is, amik felhívták a figyelmemet arra, hogy valamiben trehány voltam vagy elvakult. Ezek az átmeneti sikertelenségek azért fontosak, hogy az ember „ne szálljon el magától", sose felejtse el, hogy a színház egy állandóan változó közeg, lépést kell tartani vele és folyamatosan újra kell gondolni az eddig már megtanult fogásokat. De mindenképpen el kell mondjam, hogy a Sz.A.F.T. az egyik legnagyobb sikerem az elmúlt egy év alatt elért eredményei miatt.

- Sok megalkuvással jár a rendezői szakma?

M.Á.: Igen. De magamból nem alkuszom.

Gödöllei Anna

Sz.A.F.T. - Csehov-Eck:
The Gull version 1.

 
Kosztya: Biszak Áron
Trigorin: Kántor Zoltán
Nyina: Alexics Rita/Vajda Izabella
Arkagyina: Manyasz Erika
Mása: Almási Beáta
Polina: Samu Zsuzsanna
Dorn: Miklós Marcell
Samrajev: Simó Krisztián
Szorina: Lendvai-Nemec Melinda
Medvegyenko: Baranyai Péter

Díszlet: Fűrész Zoltán
Jelmez: Lendvai-Nemec Melinda
Dramaturg: Eck Attila
Fotó-videó: Horniák Ágnes
Vágó: Jakó Cecília

Rendező: Müller Ádám

Időpontok: 2011. március 6-7., április 17-18. 20:00

Helyszín: Bakelit Multi Art Center, 1095 Budapest, Soroksári út 164.

Jegyárak: felnőtt: 1600 Ft, diák/nyugdíjas: 1200 Ft, szakmai: 1000 Ft (kultúra utalványt elfogadunk).
Csoportkedvezmény: 10 fő feletti csoportnál annyi százalék kedvezményt adunk diák jegyárunkból, ahány fős a csoport (50%-ig).

Jegyfoglalás: +36 1 347 0803 (hétfőtől péntekig munkaidőben),

+36 30 516 5225 (hétvégén és ünnepnapokon).

E-mail: jegy@bakelitstudio.hu

Web: www.bakelitstudio.hu

, Előadásfotók: Kővágó Nagy Imre (KNI)

forrás: Bakelit M.A.C.