Semmi közöm a luftballonokhoz - Interjú Méhes Lászlóval

Méhes Lászlónak február elején fel kellett oszlatnia Csomós Miklós főpolgármesterhelyettes felszólítására a József Attila Színház társulatát. Március 15.-étől már nem lesz a színház direktora. Igazgatói pályázatot ír ki az önkormányzat. Ezek a tények. Az elmúlt hónapok és napok valóságáról pedig Méhes László beszélt a Színház.hu-nak. 

Méhes László

Méhes László: Másfél hét múlva nem leszek igazgató.

- Mielőtt kitérnél erre, kérlek meséld el, honnan indult ez a történet, amit végigéltél amióta igazgatóvá választottak?

Méhes László: Elmondjam előről?

- Igen. Van amiről nem szeretnél beszélni?

Méhes László: Nincs. Akkor elmondom az elejéről. A történet úgy indult, hogy nem állt szándékomban a József Attila Színház igazgatójává válni.

- Pár hónapja mondtad nekem: “Léner Péter bejelentette, hogy nem csinálja tovább és tudtuk, ha külső ember veszi át a helyét, megszakad az a folyamat, ami elindult.”

Méhes László: Igen. A fővárosi képviselők ellenszavazat nélkül fogadták el a pályázatomat. Július elsejével megkezdhettem az igazgatói tevékenységemet. Júniusban információkat kértem a színház gazdasági igazgatónőjétől, hogyan állunk anyagilag. Arról tájékoztatott, hogy ha az üzleti tervünket teljesítjük, akkor 60 millió forintos nyereséggel zár a színház 2010-ben. Ha egy színház ilyen nagyszerű anyagi helyzetben van, akkor úgy gondoltam, hogy a színészek, akik viszik a vállukon a színházat, megérdemlik, hogy húsz év után először kapjanak az egy havi jövedelmüknek megfelelő jutalmat. Ez 13 millió forintjába került a színháznak. A jutalmak átutalására június 25-én került sor, melyekről - az én javaslatomra - még az előző vezetés döntött. Ezt a javaslatot a mai napig büszkén vállalom. Emellett lázasan nézegettem prospektusokat, új hangpulttal, lámpákkal szerettem volna felújítani elavult technikai parkunkat. Senki sem szólt arról, hogy valójában óriási adóssággal kell szembenéznünk. Július elsején így foglaltam el az igazgatói széket.

- Mi történt ezután?A gazdasági igazgatónő ki tudta fizetni a jutalmakat?

Méhes László: Igen, majd július elején betegállományba vonult. Július kilencedike a szörnyű dátum, amikor a színház könyvvizsgálója tájékoztatott, hogy a színháznak bruttó 270 millió forintos tartozása van, annyi pénz sincs a kasszában, hogy ki tudjuk fizetni az augusztusi, szeptemberi béreket. Arról nem beszélnék, hogy éreztem magam. Azonnal készítettünk egy likviditási tervet, amelyben megfogalmaztuk, hogyan tudunk úgy gazdálkodni, hogy csökkenjen az adósságunk. Az előadóművészeti törvény szerint a nettó jegybevételünk maximum nyolcvan százalékának megfelelő támogatást vehetünk igénybe cégektől. Ők eldönthetik, hogy az államnak fizetik be az adott összeget, mint adót, vagy nekünk adják. Sikerült előrehozni egy ilyen, decemberben esedékes adományt, a főtámogatónk 106 millió forintot küldött. Ezért maradtunk életben. Az Apeh-hel szemben fennálló 120 milliós tartozásunkból azonnal kifizettünk 70 millió forintot, a fennmaradó összegre három éves részletfizetési kedvezményt kaptunk.

Ladányi Andrea és Méhes László az Öreg hölgy látogatásában

- Az APEH-on kívül kinek tartozott a színház?

Méhes László: A beszállítóiknak és az ELMŰ-nek.

- Milyen gazdasági lépéseket tettetek?

Méhes László: Kezdeményeztem a vezetőség tagjainak közös megegyezéssel való húsz százalékos fizetéscsökkentését az év végéig. Miután a társulatot tájékoztattam a helyzetről, hajlandóak voltak szintén közös megegyezéssel a bérük tíz százalékáról lemondani, szintén év végéig. Rengeteg szerződést szüntettünk meg: főként karbantartási és reklámszerződéseket. Csökkentettük házfenntartási költségeinket. Jelentősen megnöveltük az előadásszámot.

- Ez mit jelentett?

Méhes László: Átlagosan huszonötször játszottunk, azóta 32-33 előadásunk van. Megváltoztattuk a Gál Erzsébet Stúdió működését, így nem vitte, hanem hozta a pénzt. A tíz százalékos bércsökkentés ellenére a színészek többet kerestek, hiszen több előadásgázsit kaptak. Sikerült javítani a látogatottságon, és 30 százalékkal több bevételt produkáltunk. Mindent megmozgattunk. Ennek eredményeként, a 270 milliós adósság közel 70 százalékkal csökkent, február 8-ára 62 millió forintra! Ez egyedülálló a magyar színházi életben, de a fővárosi fenntartású gazdasági társaságok között is. Az elmúlt kilenc hónap gazdaságilag és művészileg is sikertörténet. Nagyon megviselt, hogy a hónapokig tartó eszeveszett munka eredménye nem érdekelte a döntéshozókat.

- A fővárosnak sem elegendő az amit letettetek az asztalra az utóbbi időben, hiszen „megrendült bizalomról” beszélnek. Haladtatok abban, hogy kiderítsétek mi az adósság oka?

Méhes László: Amint értesültem a helyzetről, teljes átvilágítást kértem egy nemzetközi audit cégtől, és kértem a fővárosi önkormányzattól egy gazdasági vizsgálatot. Az első eredményeket elküldtem jogászoknak, az általuk elkészített szakvélemény alapján feljelentést tettem ismeretlen tettes ellen a VPOP-nál. Minden erről szóló információt megosztottam a fővárossal és a sajtóval is. Azt gondoltam – ez lehetett a legnagyobb tévedésem -, hogy ezzel a múlt lezárult. Később mégis számon kérték rajtam, hogy miért nem tettem ennél többet. Nem az én tisztem megállapítani, hogy történt-e számviteli fegyelemsértés, és ha igen, milyen következményekkel jár. Ez szakemberek és egy független hatóság feladata.

- Sokan azt sem értették, milyen keretek között kötöttél szerződést Léner Péterrel.

Méhes László: Több helyen megjelent a médiában, hogy harminc milliós tanácsadási szerződést kötöttem Léner Péterrel. Ez egyszerűen nem felel meg az igazságnak. Ötéves munkaszerződést kötöttünk, a művészeti vezetői munkakör betöltésére.

- Úgy hangozhatott, mintha egyszerre felvenne harminc milliót?

Méhes László: Szó sem volt ilyesmiről. Ez egy munkaszerződés. Havonta vette fel a fizetését, mint mindenki, ami öt év alatt közel harminc millió lenne. Most, hogy igazgatóváltás jön, az új igazgató tiszte eldönteni, hogy tovább alkalmazza-e. Annyi pénzt fog felvenni, amennyiért megdolgozott.

- Többször lemondtál az igazgatásról. Először miért volt erre szükség?

Méhes László: A fővárosi önkormányzat nyilvánvalóvá tette, hogy hibákat követtem el a volt ügyvezető igazgató ügyében. Kevésnek találta a gazdasági vizsgálatok kezdeményezését, valamint a VPOP-nál tett feljelentést. A múltbéli gazdasági anomáliák miatt példát akartak statuálni, és bejelentették az épület színházi célra történő hasznosítását. Ez a színházi szakmai szervezetek és az én véleményem szerint is a József Attila Színház társulatának végét jelentette volna. Korábban az ATV-ben találkoztam Csomós Miklós főpolgármester helyettessel, felajánlottam lemondásomat, amennyiben garanciát kapok arra, hogy a távozásommal megmarad a társulat. Ugyanezt felajánlottam Tarlós Istvánnak is. A garanciát pedig a színház számára egy igazgatói pályázat kiírása jelentené.

Méhes László Mácsai Pállal

- Végül levélben értesítettek a teendőkről.

Méhes László: Arról kellett tájékoztatnom a színház 107 dolgozóját, hogy nem áll módomban a június 30-án lejáró szerződésüket meghosszabbítanom, mert a főváros a továbbiakban nem kívánja társulati formában támogatni a színházat. Ekkor hivatalosan június 30-ai hatállyal, írásban is lemondtam. Világossá tettem, hogy nem kívánok semmilyen szerepet játszani a színház életében július elsejétől.

- Csomós Miklós "alattomos kommunikációs játékkal" és pánikkeltéssel vádolt.

Méhes László: Erre csak annyit mondanék, hogy Csomós Miklós főpolgármester helyettes levele váltott ki komoly pánikot, hiszen nem erre számítottunk. Jó hír, hogy ma végül úgy határoztak: mégis igazgatói pályázatot írnak ki a hasznosítási pályázat helyett. Újra ott tartunk, mint egy hónapja, amikor ugyanezt kértem Tarlós Istvántól.

- Tehát akkor most felállsz?

Méhes László: Igen. Tartom magam szóbeli ígéretemhez, mely szerint távozom az igazgatói posztomról. Ez találkozik a főváros vezetése által kinyilvánított véleménnyel, mely szerint megrendült bennem a bizalmuk. Így március 31-ei hatállyal közös megegyezéssel megszüntetik munkaviszonyomat.

- Mit jelent ez a színházra nézve?

Méhes László: Valószínűleg átveszi a színház vezetését egy önkormányzati megbízott március 16.-án, egy a fővárossal közösen egyeztetett társulati ülés keretében. Addig nekem elő kell készítenem az átadást.

- Mi lesz a társulat sorsa?

Méhes László: Én mindenképpen a jelenlegi társulattal vittem volna tovább a színházat, mert hiszem, hogy győztes csapaton ne változtass. Ha én február végén nem közöltem volna a társulattal a főváros kérését, akkor automatikusan meghosszabbodott volna egy évvel a jogviszonyuk. Így az új igazgató fog döntést hozni arról, hogy mi lesz a társulat sorsa.

Méhes László Márkó Eszterrel

- Neked milyen szereped maradhat a József Attila Színházban?

Méhes László: Semmilyen.

- Feledre fogytál, ha szabad ezt mondanom.

Méhes László: Elfáradtam. Megviseltek a történtek, például az, hogy kivételes teljesítményünkre a kutya nem volt kíváncsi. Még nem tudom levonni az elmúlt időszak tanulságait, ez később fog megtörténni, akkor talán megértem pontosan mi is történt. Komoly tanulságokkal gazdagodtam. Már nincs olyan szelete a színháznak, amit ne ismernék kívülről-belülről. Ha van pürrhoszi győzelem, akkor ez pürrhoszitapasztalat. Az ember bele tud fogyni.

- Mit tervezel?

Méhes László: A jövő évadban remélem rengeteget fogok dolgozni, alkotni vágyom, igazi beszélgetéseket szeretnék kezdeményezni az emberekkel, a közönséggel a színház nyelvén. Azzal foglalkozni, ami a szakmám és amiben örömömet lelem.

- Mit szólsz a szakma reakcióihoz? A Magyar Színházi Társaság, a Magyar Teátrumi Társaság, a Fővárosi Színigazgatók Egyesülete, a MASZK Országos Színészegyesület is kiállt a József Attila Színház mellett.

Méhes László: Hálásak vagyunk érte, örömöt jelentett! Talán ez az összefogás segített abban, hogy a társulatos színház mégis megmarad. Tanulságos volt látni, hogyan reagálnak válsághelyzetben az emberek. Túlnyomórészt pozitív visszajelzéseket kaptam, néhány dologra nem szívesen emlékszem. Szép Ernő Május című darabjának előjátékában egy Spicc nevű léggömbárus is megszólal. Felteszi a kérdést: „De Spicc, mi közöd neked a luftballonokhoz?” Gyűrtem a feladatokat, de belül én is mindig ezt kérdeztem magamtól. Mostantól semmi közöm a luftballonokhoz.

Tóth Berta | Színház.hu