A rendkívüli tehetséggel megáldott színésznő 1911. március 12-én született Magyarlónán. Számos felejthetetlen szerep fűződik nevéhez, bár ma már leginkább filmes alakításaira emlékszünk. A szerencsésebbek azonban még láthatták őt színpadon, olyan legendás darabokban, mint a Lili bárónő, a Fekete Péter, a Csárdáskirálynő, a Csongor és Tünde, de a sor gyakorlatilag végtelen. Egy valami azonban mindig is állandó volt Kiss Manyi életében: képes volt a legszélsőségesebb érzelmek előcsalogatására is.
Kiss Manyi
Kiss Manyi élete: 1926-tól Kolozsvárott, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komikai szerepeket alakított kiváló tánc- és énektudással. 1932 után egy ideig olasz artista férjével külföldi cirkuszokban lépett fel, de erre a "szerepkörre" hamar ráunt és 1934-ben Budapesten debütált, de állandó szerződést egyelőre nem kapott. Pályáját a Pódium kabaréban folytatta. 1935-ben, a Király Színházban egy „beugrással" alapozta meg fővárosi hírnevét. 1938-ban a Fővárosi Operettszínház szerződtette, de a közönség láthatta őt a Magyar Színházban, az Andrássy úti Színházban, az Erzsébetvárosi Színházban, a Márkus Park Színházban és a Vidám Színházban is. 1943-ban a Vígszínházba kapott meghívást. Ekkor már a budapesti közönség egyik kedvence.
A II. világháború után több budapesti színházban is hatalmas sikerrel lépett fel, de csak szerepekre szerződött – kényszerből, mert politikailag nem kívánt személy lett: valaki látta a fronton katonáknak énekelni.
1954-ben a Madách Színház oszlopos tagja lett és ezekben az években figyeltek fel drámai tehetségére (Kurázsi mama) is. „Ettől kezdve szerepköre kibővült: a sokszor groteszk, tragikomikus színekkel jellemzett vígjátéki alakok mellett a drámai művek tragikus hőseit is eszköztelen játékkal, átütő erővel, hitelesen formálta meg." Sok pályatársa csodálta átváltozóképessége miatt, percek alatt képes volt átalakulni egy-egy szerep kedvéért. A Madách színházi szerződés véget vetett mellőzésének és az állami kitüntetések is „rátaláltak". 1954-ben Jászai-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művészi címmel tüntették ki. Pályatársai csak az utolsó napokban értesültek halálos betegségéről. 1971. március 24-én hunyt el.
Az idei MASZK Országos Színészegyesület immár hagyományos jótékonysági gálaestjén, 2011. március 28-án a Budapesti Operettszínházban az elődás szünetében, az előcsarnokban kerül sor a Kiss Manyi, Básti Lajos és Rodolfó bélyegek ünnepélyes kibocsátására, a művészek születésének 100. évfordulója alkalmából.
Színpadi szerepei:
Ledér (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
Iluska (Kacsóh Pongrác: János vitéz)
Clarisse (Huszka Jenő: Lili bárónő)
Stázi (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő)
Manci (Heltai Jenő: A tündérlaki lányok)
Marika (Remenyik Zsigmond: Az atyai ház)
Colette (Eisemann Mihály: Fekete Péter)
Vadász Frici (Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém)
Elza (Csiky Gergely: Ingyenélők)
Olga (Csehov: Három nővér)
Beliza (Moliere: A tudós nők)
Edit (Goodrich-Hackett: Anna Frank naplója)
Anna Andrejevna (Gogol: A revizor)
Annus (Tabi László: Különleges világnap)
Vinczéné (Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon)
Bodnárné (Németh László: Bodnárné)
Miss Furnival (Shaffer: Black Comedy)
özv. Mák Lajosné (Fejes Endre: Vonó Ignác)
Myrtle (Thornton Wilder: A mi kis városunk)
Stringl bárónő (Fejér István: Egy marék boldogság)
Margarita Lvovna (Raszkin–Szlobodszkij: Filmcsillag)
Gál Zsigáné (Urbán Ernő: Gál Anna diadala)
Nérine (Moliere: Gömböc úr)
Lukérja Pochlebkina (Gyakonov: Házasság hozománnyal)
Klementina (Wydrzyński: Klementina asszony szalonja)
Zizi Mackford (Anatolij Szurov: Vadnyugat)