A Macbeth az Operaházban

Verdi "Macbeth" című operájának bemutatója a Magyar Állami Operaházban. Ajánló.

Giuseppe Verdi:

Macbeth
Opera négy felvonásban, két részben

 

Bemutató: Magyar Állami Operaház, 2011. március 22.

 

Szövegkönyv: Francesco Maria Piave (Andrea Maffei kiegészítéseivel)
Magyar nyelvű feliratok: Uhrman György
Rendező: Szinetár Miklós
Koreográfus: Nemes Zsófia
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Velich Rita
Animáció: Cakó Ferenc
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Győriványi Ráth György

 

Szereplők:

 

Macbeth - Alexandru Agache
Banquo - Fried Péter
Lady Macbeth - Lukács Gyöngyi
Udvarhölgy- Magyari Eszter
Macduff - Rame Lahaj
Malcolm - Pataki Potyók Dániel
Macbeth szolgája - Clementis Tamás
Közreműködik: PR-Evolution Dance Company

 

További előadások:

 

2011. március 25., péntek
2011. március 29., kedd
2011. április 3., vasárnap
2011. június 8., szerda
2011. június 11., szombat
2011. június 15., szerda
2011. június 19., vasárnap

 

 

Részletek az előadásból


 

 

MACBETH: ÚJ SZÍNREVITELBEN, NEMZETKÖZI SZTÁROKKAL A FŐSZEREPBEN

 

A Magyar Állami Operaház idei bemutatóinak sorában Verdi Macbeth című operája képviseli a bel canto hagyományokat. A főszerepekben nemzetközi színpadokon is elismert művészeket üdvözölhet a budapesti közönség. A címszerepben Alexandru Agache, a Lady szerepében Lukács Gyöngyi lép színpadra.

 

Lukács Göngyit az egyik leghitelesebb Verdi-énekesnőként tartja számon az operavilág. Lady Macbeth szerepét, a legnagyobb kihívást jelentő Verdi-figurát a londoni Covent Garden színpadán énekelhette először. Ezt követően az Edinburgh-i Fesztiválon, majd Münchenben, Bécsben, Szöulban, San Franciscóban, Tokióban és Santiagóban is színre lépett a szerepben.

 

Alexandru Agache a bariton hangfaj szinte összes főszerepét énekelte a világ legnagyobb operaszínpadain. 1988-ban mutatkozott be a Covent Garden-ben, ettől kezdve a színház állandó vendége. Fellépett többek közt a milánói Scalában, a firenzei Teatro Comunale-ban, a velencei La Fenice-ben, a veronai Arénában, a bécsi Staatsoper-ben, a párizsi Bastille Operában, a berlini Deutsche Oper-ben és a müncheni Bayerische Staatsoper-ben. A New York-i Metropolitan-ben 1999-ben mutatkozott be, azóta ott is visszatérő vendég.

 

Banquo megformálójaként az Operaház egyik vezető énekesét, Fried Pétert láthatják. Nemzetközileg elismert opera-, oratórium- és hangversenyénekes. A legnagyobb fesztiválok és a leghíresebb operaszínpadok vendége; sikerrel szerepelt Európa számos országában, Amerikában, Kanadában és a Távol-Keleten. Fried Péter basszus operaszerepek mellett gyakran énekel kortárs műveket is.

 

A produkciót Szinetár Miklós rendezi. Vezényel: Győriványi Ráth György.

 

macbethlukacsgyongyialexandruagache1jpg

Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache
(fotó: Juhász Attila)

 


Szinetár Miklós gondolatai A végzet drámája című interjúból.
(A teljes beszélgetés a produkció műsorfüzetében olvasható, a szerző: Fazekas Gergely.)

 

A darabbal való foglalkozás során egyértelművé vált számomra, hogy olyan alapkérdések rejlenek a vérgőzös dráma mélyén, amelyeket érdemes ma a színpadon a felszínre hozni. Olyan kérdések, amelyek a 20. század folyamán mindvégig aktuálisak voltak, s ma is azok. Hogy milyen mértékben határozza meg az életünket az adott helyzet, amelybe beleszületünk, hogy mennyire kiszámíthatatlan irányokba sodorhatnak bennünket a körülöttünk és velünk zajló események.

Számomra a darab arról - vagy inkább: arról is - szól, hogy az ember a politikában, a hatalomban, a magánéletében is végtelenül kiszolgáltatott. Részben persze azt csináljuk, amit akarunk - legalábbis úgy hisszük -, de legalább ilyen mértékben azt tesszük, amit diktálnak nekünk.

Rendezésem arról szól, hogy a főszereplő nem más, mint a végzet. Hogy senki sem maga alakítja a saját sorsát, hogy nemcsak rajtunk múlik, milyenek vagyunk, milyenné válunk. Földhöz ragadtan azt mondhatjuk, hogy a körülmények határoznak meg minket, ha felülemelkedünk ezen, azt mondhatjuk, hogy a rajtunk kívül álló felsőbb erők.

Verdi operája két dologban különbözik Shakespeare drámájától, amelyet egyébként hűen követ a szövegkönyv. Egyrészt Verdinél sokkal jelentősebb szerepet játszanak a boszorkányok - vagy démonok -, s ez az én koncepciómat is alapvetően határozta meg. Másrészt pedig - ahogy említettem -, a zene szépsége, a dallamok magával ragadó jellege a főhősök mellé állítanak bennünket, függetlenül attól, hogy milyen bűnökkel terhesek.

Azt szokták mondani, hogy a Macbeth azért tartozik Verdi népszerűtlenebb darabjai közé, mert nincs benne szerelem. Ez badarság. Van benne: Lady és Macbeth között ez egy életre szóló, nagy, szerelmi, erotikus kapcsolat. Erőteljes a közöttük vibráló szexuális vonzerő. ... A darab az emberi kapcsolatokról is szól, és nemcsak a szerelemről, hanem arról is, hogy meddig tart a barátság (Banquoé és Macbethé), hogy ki kivel van együtt, ki, mikor és hogyan áll át a másik oldalra, s válik szövetségesből ellenséggé. Ami a mai operajátszás "nagy banalitásait" illeti, tudatosan kerülöm el azt a világdivatot, hogy modern ruhákkal, géppisztolyokkal, aktuális politikai áthallásokkal terheljem meg a művet.

Nagyon fontos számomra, hogy ne legyen az előadásban semmi öncélú, hogy logikusan épüljön fel, értelmes legyen, s főként, hogy aki megnézi az előadást, azt megérintse, megszólítsa Verdi Macbethje.

macbethfriedpeter_jpg

Fried Péter (fotó: Juhász Attila)

 

 

Győriványi Ráth György gondolatai a Nagyon sokat köszönhetek a Macbethnek című interjúból.
(A teljes beszélgetés a darab műsorfüzetében olvasható.)

 

Azt gondolom, hogy Verdi számára Shakespeare kínálta a legideálisabb alapanyagot. Három nagy Shakespeare-operája van, a Macbeth, az Otello és a Lear király, amit nem írt meg, de mindig szeretett volna. És persze az életmű végén ott a Falstaff, amelynek a zsenialitása egészen más jellegű, mint a Macbethé vagy az Otellóé. Verdi a Macbethben valami olyasmire talált rá, amivel igazándiból csak évtizedekkel később az Otellóban foglalkozik újra. Valódi zenedrámáról van ugyanis szó mindkét mű esetében, még akkor is, ha a Macbethben számos olyan konvenció jelen van még, amely a 19. század első felének komoly operáira jellemző, például az áriák cavatina-cabaletta jellegű felépítése, a finálék és hasonlók. De a mű szinte törés nélküli folyamatossággal halad előre, rendkívül drámaian építkezik az elejétől a végéig, s ez egészen kivételesnek számított akkoriban. Verdi érezte, hogy ezt a történetet nem komponálhatja meg pusztán a korabeli hagyományok mentén. Nagyon érdekes, hogy a kottában Macbethnek szinte minden szava fölé külön ki van írva szavakkal, hogy az adott dallamot milyen kifejezéssel kell énekelni. Verdi számára nem volt elegendő a nagy bel canto hagyomány, amelyben az énekesek instrukciók nélkül is tudták, hogy mit hogyan énekeljenek. Számára itt a drámai kifejezés volt az elsődleges.

A bemutatót még az Operaház előző vezetése tűzte ki, s amikor egyeztettünk a szereposztásról, én javasoltam, hogy Lukács Gyöngyi alakítsa a Ladyt és Alexandru Agache a címszerepet. Mindketten világklasszisnak számítanak a szerepükben, ők ketten ráadásul nem csak a színpadon társai egymásnak, és ez különleges erőt ad a produkciójuknak. És nemcsak zeneileg képesek tökéletesen megvalósítani a szólamukat, hanem a darab dramaturgiai szerkezetét és emberi tartalmát is tökéletesen értik. Fontosnak tartom megemlíteni a Macduff szerepében fellépő fiatal énekest, a koszovói albán Rame Lahajt, aki kivételesen tehetséges, sokat fogunk még róla hallani. Magyarországon valamiért zsigeri ellenérzés támad minden iránt, ami külföldi, pedig azt gondolom, hogy nagyon fontos az Operaház számára, hogy az Agachéhoz hasonló nemzetközi sztárokat - ha már úgy alakult, hogy itt élnek közöttük - bevonjuk a mindennapi munkába. De természetesen a társulat is remek énekesekből áll, a Banquót alakító Fried Péter például tökéletes partnere a királyi házaspárnak.

macbethramelahajpataki_potyok_daniel_jpg

Rame Lahaj és Pataki Potyók Dániel (fotó: Juhász Attila)

 


Először Magyarországon: Rame Lahaj

 

Az albán tenor Koszovóban született, 1983-ban. Tanulmányait a Tiranai Művészeti Akadémián végezte. Az elmúlt években számtalan koncertet adott Európa-szerte, illetve az Egyesült Államokban. Több énekversenyen ért el jelentős eredményt, legutóbb 2010-ben a Riccardo Zandonai verseny második helyezettje lett. Ezután debütált Németországban az Eutin Fesztiválon a Traviata Alfredo Germont szerepében. Eddigi pályafutása során olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Gustav Kuhn, Vito Maria Brunetti, Saimir Pirgu, vagy Carmen Gonzales. A Magyar Állami Operaházban május 22-én, Macduff szerepében debütál.

 

 

 

Verdi Macbethje
Julian Budden

 

A Macbeth mint operatéma felmerülése nyilvánvalóan annak volt köszönhető, hogy Verdi egyre szorosabb kapcsolatba került Andrea Maffei lovaggal és körével. Maffei költői és irodalmári ambíciókat táplált; 1845-ben kantáta megírására kérte fel Verdit és őt a Casa de' Nobili egy tudományos konferencia számára. 1846-ban, az Attila komponálása idején Maffei tanácsokat adott a komponistának; amikor pedig Verdi ősszel vízkúrára ment Recoaróba, Maffei vele tartott. A lovag lelkes shakespeariánus volt, a Macbeth erősen foglalkoztatta, később fordítást is készített belőle, s mint reménybeli librettista, valószínűleg közreműködött valamelyest annak a szokásosnál részletesebb szinposzisnak az elkészítésében, amelyet Verdi Francesco Maria Piavénak, a szövegkönyvírónak küldött a következő levéllel:

 

"Ez a tragédia az emberi szellem egyik legnagyobb alkotása. Ha nem tudunk belőle valami jelentőset létrehozni, legalább csináljunk valami szokatlant. A vázlat világos: eredeti, egyszerű és rövid. Azt javaslom, hogy a sorokat is rövidre vedd, minél rövidebbek, annál hatásosabbak. Csak az első felvonás hosszacska egy kissé, de rajtunk múlik, hogy a számok rövidek legyenek. A verssoraidban, ezt ne felejtsd, egyetlen fölösleges szó ne legyen: minden mondjon valamit, kifinomult dikciót használj, kivéve a boszorkányok kórusát, amelynek közönségesnek, ugyanakkor bizarrnak és eredetinek kell lennie. Amint elkészültél az egész introduzionéval, kérlek, küldd el; mindössze négy rövidke jelenetből áll, amelyekhez csak néhány sorra van szükség. Mihelyt megvan a bevezetés, annyi időt hagyok neked, amennyit akarsz, mert a fejemben van már az egésznek a karaktere és látom az alapszíneit, mintha csak kész volna a szövegkönyv."

 

macbethfrancescopiave

Francesco Maria Piave

Mihelyt kész lett a szövegkönyv, Verdi féktelen haraggal támadt librettistájára: "Ó persze, a legkevésbé sem hibáztál, kivéve hogy hihetetlenül hanyagul bántál a két utolsó felvonással. De sebaj! Szent András [Andrea Maffei] segítségedre és az enyémre sietett. De főleg az enyémre, mert, ha őszinte akarok lenni, képtelen lettem volna megzenésíteni őket, és láthatod, milyen csávába kerültem volna. Most rendben van a dolog, de csaknem mindent meg kellett változtatni." A boszorkányok kórusát és az alvajáró jelenetet Maffei teljes egészében újraírta. Hogy ezen kívül pontosan mit érintett a változtatás, azt már sosem tudjuk meg, mindenesetre elegendő volt ahhoz, hogy Verdit arra késztesse, hogy levegye Piave nevét a címlapról, amelyen ily módon egyáltalán nem szerepelt librettista. Maffei aranyórát kapott jutalmul; Verdi mindazonáltal kifizette Piave teljes honoráriumát, bár az egész ügyről legvégül annyit írt: "Biztosíthatlak, hogy a világ minden aranyáért sem kellene a darabod."

 

macbethmaffei

Andrea Maffei

 

Általában a szövegkönyvíró feladata volt, hogy megadja az utasításokat az igazgatóságnak a rendezésre vonatkozóan, Lanari azonban messze nem találta elég részletesnek Piave útmutatásait. Valójában Verdi kezdettől fogva kapcsolatban állt Lanarival és unszolta, hogy ne sajnálja a pénzt, főképp ami a kórust és a színházi gépezetet illeti.

 

(Julian Budden: The operas of Verdi. I. kötet: From Oberto to Rigoletto. Washington: Praeger, 1973, 269-280.)

 

Rácz Judit fordítása

 

 

Verdi Macbethje Pesten
Fazekas Gergely

 

Az első magyarországi Verdi-bemutatót 1846. augusztus 6-án tartották: Luigi de Bezzi vezetésével egy olasz társulat adta elő a Nemzeti Színházban az Ernanit, majd három héttel később, augusztus 26-án a Nabuccót. E két darab szűk fél évvel később már a Nemzeti Színház saját produkciójában került színre, magyar nyelven, Egressy Béni fordításában, fordított sorrendben: elsőként a Nabucco (1847. január 2.), majd az Ernani (1847. február 3.). Az Erkel Ferenc vezette színház ettől kezdve rendszeresen tűzött műsorára Verdi-operákat. A következő darab a Macbeth volt, a zeneszerző legfrissebb műve, amelyet 1848. február 26-án, alig egy évvel a firenzei ősbemutatót követően mutattak be Pesten. A címszerepet Giovanni Reina énekelte, akit Bezzi társulatában ismert meg a pesti közönség, s 1847-től a Német Színház társulatához tartozott. Lady Macbeth szerepében pedig a korai magyar operajátszás első számú primadonnája, Schodelné Klein Rozália volt látható.
...
És valóban: magyarországi bemutatójának évében a Macbeth meglehetős sikerrel ment a Nemzeti Színház műsorán. Tizenhétszer adták, ami különösen annak fényében rendkívüli, hogy a szabadságharc miatt hetekig szüneteltek a színházi előadások. 1849 őszén Erkel újra elővette a darabot, amely ebben az évadban további hat előadást ért meg. A cenzúra kihúzatta a librettóból - elsősorban az utolsó felvonás nyitó kórusából - azokat a szöveghelyeket, amelyek az elnyomott hazára vonatkoztak. A "szegény hazám" így lett "kedves hazám", az "elnyomott hon" pedig "elárvult hon". 1850-ben négyszer játszották a darabot, s ekkor búcsúzott a színpadtól, Lady Macbeth szerepével, a legendás Schodelné.

 

macbethbarabsschodelnekleinrozalia

Schodelné Klein Rozália (1811-1854)

(a képen Bátori Mária szerepében;

Barabás Miklós rajza)

...
1860-ban ismét négy alkalommal adták a Macbethet, új szereposztásban. A címszerepet Simon Gusztáv alakította, a Ladyt az olasz szoprán, Anna Carina. Amikor 1864-ben Erkel újra műsorra tűzte a darabot, a németes orientációjú Zenészeti Lapok, amely élesen kritizálta Erkel Verdi-központú műsorpolitikáját, nem kímélte az operát.
...
A következő évadban még néhányszor játszották a Macbethet, a címszerepben Füredi Mihállyal, s bár a "progresszív" kritika ezúttal sem mutatott lelkesedést, a Zenészeti Lapok december 15-ei beszámolója arra utal, hogy az előadást szerette a közönség: a Macduffot alakító "Luigi Ceresa úr ez úttal is egy ízben úgy fültövön vágta a közönséget, hogy lehetetlen volt nem mosolyogni a nagy éljen-en!".

 

Verdi Macbethjének magyarországi fogadtatástörténetében az 1860-as és az 1960-as évek közötti évszázad eseménytelenül telt, ha eltekintünk attól, hogy 1948-ban a Tóth Aladár vezette Operaház szerette volna újra bemutatnia a darabot, költségvetési okokból azonban végül elvetették a tervet. 1961. április 30-án került színre újra a Macbeth Pesten - az Andrássy úti Operaház színpadán először -, Mikó András rendezésében, a magyar közönség számára ekkor még alig ismert Lamberto Gardelli dirigálásával, akinek ez volt a második magyarországi produkciója. Az előadás nagy sikert aratott, a kritikák mindenekelőtt az olasz maestro érdemeit zengték, s a két szereposztás címszereplőit, Melis Györgyöt és Radnai Györgyöt dicsérték, de a két Ladyt, Takács Paulát és Mátyás Máriát is megfelelőnek találták a különleges elvárásokat támasztó szerepben (a produkciót 1973-ban az Erkel Színházban újították fel a két főszerepben Kasza Katalinnal és Miller Lajossal, Lukács Ervin zenei vezetésével).
...
Magyarországi története során harmadik alkalommal 2002-ben mutatták be új színrevitelben a darabot. Az előadás a Római Operaház 1995-ös produkciójának átvétele volt, vagyis a hármas szereposztás (Macbeth: Yasuo Horiuchi, Kálmándi Mihály, Massányi Viktor; Lady Macbeth: Lukács Gyöngyi, Fekete Veronika, Rálik Szilvia) a német Henning Brockhaus rendezését követte az Andrássy úti színpadon. Tekintettel az 1960-as és 1970-es évek Macbeth előadásaira, különösképpen pedig a darab viszonylag könnyen hozzáférhető DVD- és CD-felvételeire (lásd Fodor Géza áttekintését a Muzsika 2006. novemberi számában), Verdi Macbethje a 21. század elején már nem hatott a felfedezés erejével. Vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy éppen annyi felfedeznivalót kínált a mű, s kínál a 2011-es új színrevitelben is, mint a nyugati zene történetének bármely kanonizált remekműve.

 

macbethverdi

Giuseppe Verdi

 

 

CSELEKMÉNY

 

ELSŐ RÉSZ

 

1. felvonás
Duncan, a skót király, hadban áll a lázadókkal és az őket támogató norvégokkal. Hála két hadvezérének, Macbethnek és Banquónak, a skót csapatok kerekednek felül. A harcmezőről hazatérő két győztes hadvezér különös jóslatot kap a démonoktól. Macbethnek azt jövendölik, hogy hősiességéért Cawdor thánjává fogja kinevezni az uralkodó, s hogy később ő maga lesz Skócia királya. Banquót ugyanakkor királyok őseként üdvözlik. Hírnökök érkeznek, s tudatják Macbethtel az uralkodó döntését: Cawdor árulásért kivégzett thánja után Macbethre száll e nemes tisztség.

Lady Macbeth a férje levelét olvassa a démonok jövendöléséről. Nem bízik Macbethben, nem hiszi, hogy elég erős volna a második jóslat valóra váltásához. Amikor megtudja, hogy Duncan a várukban fogja tölteni az éjszakát, egyetlen gondolat jár a fejében: végezni kell a királlyal. A jóslat önmagától nem teljesül be, Macbeth is megérti, hogy tennie kell érte. Megérkezik a király, s a lakosztályába vonul.

Éjszaka. Macbeth egy véres tőr látomásától vezettetve végrehajtja a tettet: meggyilkolja az alvó királyt. Amikor azonban a Lady arra bíztatja, hogy a gyanú elterelése érdekében tegye a véres tőrt az alvó őrök mellé, Macbeth tehetetlenné válik. Képtelen visszatérni borzalmas tettének színhelyére. A Lady maga cselekszik, a tőrt az őrök mellé helyezi, ruhájukat pedig beszennyezi az áldozat vérével. Hajnalban fedezi fel a király holttestét Lord Macduff és Banquo.


2. felvonás
Macbeth és a Lady - az új király és királyné - feszült beszélgetést folytatnak. Malcolm, a meggyilkolt király fia külföldre menekült, s ezzel magára vonta a gaztett elkövetésének gyanúját. Macbeth azonban nem ülhet biztosan a trónján, amíg Banquo és fia élnek, hiszen a démonok jövendölése szerint Banquo családjára száll majd a trón. Macbeth dönt: meg kell halniuk.

A várkertben gyülekeznek a felbérelt gyilkosok. Rárontanak Banquóra, s lemészárolják, fiának azonban sikerül elmenekülnie.

Macbeth királyi lakomán látja vendégül országának előkelőségeit. Lady Macbeth evésre, ivásra, felhőtlen szórakozásra bíztat mindenkit. Az ünnepség tetőfokán értesül a király Banquo meggyilkolásáról és a fiú szökéséről. Rettenetes félelem fogja el, s különös látomás keríti hatalmába: Banquo szellemét látja. Macbeth, a győztes hadvezér, a rettenthetetlen zsarnok, Skócia félelmetes királya egyszerre rettegni és remegni kezd a félelemtől. A Lady próbálja elterelni a figyelmet, a vendégek egyre feszültebbek. Amikor a rémlátomás megszűnik, Macbeth újra erőre kap, a lakoma azonban félbeszakad, s Macduff számára világossá válik: neki is menekülnie kell.

 

macbethpremuj

 

 

MÁSODIK RÉSZ

 

3. felvonás
Macbeth előtt újra megjelennek a démonok, akiktől három dolgot tud meg: óvakodnia kell Macdufftól; csak olyan ember árthat neki, akit nem asszony szült; trónját addig biztonságban tudhatja, amíg a birnami erdő fái meg nem indulnak ellene. Banquóról és utódairól kezdi kérdezni Macbeth a démonokat, válasz helyett azonban hat királyfi szelleme jelenik meg előtte, utolsóként Banquóé. Macbeth a kardjával akarja elűzni őket, de a látomássokkal való hadakozásban eszméletét veszti. Lady Macbeth érkezik, s férjével megfogadja, hogy végeznek Banquo fiával és Macduffal.

 

4. felvonás
Skócia népe elárvult: a földönfutó menekültek siratják sorsukat és hazájuk végzetét. Macbeth rémuralma vérbe fojtotta az országot, aki tehette elmenekült. A zsarnok legyilkoltatta Macduff feleségét és gyermekeit, s ez vár mindenkire, aki szembeszáll vele. Macduff és Malcolm sereget szerveznek a király ellen. A birnami erdőbe érő katonáknak Malcolm kiadja a parancsot, hogy fogjanak meg egy-egy ágat, s azzal álcázzák magukat.

Lady Macbeth alvajáróként bolyong a vár termeiben. Álmában az elkövetett gyilkosságokról beszél, s kétségbeesetten próbálja kezéről lemosni a vért, „a tenger vért", amely az ő és férje gyalázatos tettei nyomán kiomlott.

Macbeth bízik a jóslatokban: nem érheti semmiféle veszély trónját és életét. A felkelőkkel szembeni végső ütközetre készül, amikor megtudja, hogy a királyné meghalt. Nincs azonban már hír, ami felzaklatná őt, az élet számára semmit nem jelent. Katonái lépnek a terembe, s jelentik, hogy megindult a vár felé a birnami erdő.

Macbeth a harcmezőn szembe kerül Macduffal, akitől a küzdelem során megtudja, hogy nem asszony szülte: „idő előtt kellett kivágni az anyjából". A zsarnok elesik Macduff kardjától, s Malcolmot - Duncan száműzött fiát - királlyá koronázzák.

 

 

macbethpremuj2

 

 

(a szöveg és az előadásképek forrása: Magyar Állami Operaház)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr3511863857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása