Őze Áron: Vége a himihuminak

Tetemes örökölt hiány, fenntartói elvonások, szerencsétlen premier, konfliktusok. Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója nyilatkozott erről. Lapszemle.

 

oze
Őze Áron

 

A Népszabadságnak adott interjújában Őze Áron arról beszélt, embert próbáló kalandokból ki kell mászni és éppen azt kalkulálja, hogy a 77 millió forintos zárolás után miként működtethető a színház.

 

Nem bánta meg, hogy igazgatónak állt?

 

Őze Áron: Nap mint nap előfordul, akár többször is, de ezt csak század másodpercekig gondolom így. Nem feltétlenül biztos, hogy mindent sikerült azonnal megoldanunk, de előbb-utóbb a végére járunk. A kérdés, hogy munkajogilag tudunk-e haladni. A munkajogászunk szinte társulati tag, minden héten bent van, temérdek munkát végzett már el.

– Miért kell munkajogász?

– Fontos a támadhatatlanság.

– Kik támadják?

– Azok, akiket egy ilyen átalakítás bánt, sért vagy zavar.

 

Tehát azok, akiket elküldtek.

 

Őze Áron: Igen, de a sok szerződésmódosítás a gazdálkodásunkban csak nyáron lesz érzékelhető. A társulat kis része csupán a színháznak, mármint ennek, amely mamutkonstrukció volt. Kicsit most is az, de a racionalizálásnak körülbelül a felénél tartunk. 278-an dolgoztak itt, most 140-en. Ez nem azt jelenti, hogy kirúgtam a művészek felét, pláne a nyugdíjasokat, hanem más struktúrát alakítottunk ki, ami a piaci viszonyok szerint időszerű.

 

A nyugdíjasok azt mondták: kiálltak önök mellett, mégis kirúgta őket.

 

Őze Áron: Ez félreértés. Nem hiszek a gyökerek nélküli fában. Elképzelhetetlen, hogy a nyugdíjas tagjainkat az utcára tegyem, csak a szerződésüket alakítottuk át. A közalkalmazotti státuszuk szűnt meg, hogy felvehessünk fiatalokat. De hogy mennyire számítunk rájuk, jól jelzi, hogy mindegyiküknek új szerepe van az évadban. Sőt a fellépti díjaikat is megemeltem: a korábbi számlások nyolcezrét 30 ezerre. Akiknek megszűnik a közalkalmazotti státuszuk, azoknak esténként 50 ezer forintot ajánlottam. Egyelőre azonban még nem sikerült a szerződéseket módosítani, és a valóban elbocsátottak végkielégítéseit kifizetni, mert közben megtaláltuk az „örökséget”, a rendezetlen számlákat, és azokat törlesztettük. A fenntartótól nem kaptunk segítséget az átalakításra, a jelenlegi kusza helyzetben felesleges lenne várni erre. Ezt az összeg et csak mi tudjuk kitermelni.

 

      

Őze Áron a Magyar Színházról egy éve

 

Mit ért kusza helyzeten?

 

Őze Áron: Hiányzik a kultúrpolitikából a szakmaiság, nincs kivel érdemben egyeztetni. Kicsit elegem van abból, hogy mindenki – függetlenül attól, melyik kormányról van szó – úgy kezdi: nagy baj van. Az előzőek így-meg-úgy, meg az az előttiek és az az előttiek is. Az évet megint nem nulláról kezdjük, hanem mínuszvalahányról. Ha közös teherviselésről beszélünk, stabilitási alap létrehozása a cél, mindenhonnan, így a kultúrából is csippenteni kell. De nem fűnyíróelven. Ehhez szakmai koncepció kellene, meg intézményekre lebontott állapotfelmérés. Kiderülne, melyik mennyit bír még el. Nem tudjuk, mikor várható a zárolás feloldása, egyáltalán megtörténik-e. Az elvonás és a zárolás valószínűleg szinonima.

 

Ön önként ajánlott volna tízmilliókat?

 

Őze Áron: A közalkalmazotti jogviszonnyal működő intézménynek rendelkeznie kell a bérek anyagi háttérével és a rezsi összegével. A támogatásunk nagyot változott az elmúlt másfél évben. Korábban 800 millió forintos állami szubvenciót kaptunk, nálam már 650 milliós büdzsével írták ki a pályázatot. Ebből is elvettek 20 milliót. Az idei 77 millió forintos zárolás, 12 százaléknyi elvonást jelent, miközben legfeljebb hatszázalékosat bírtunk volna ki. Most a közalkalmazotti bérek kerültek veszélybe. Ki akarjuk használni az előadóművészeti törvény által lehetővé tett mecénáskeresés minden egyes forintját. Azaz a színház támogatást kérhet az éves jegybevétele nyolcvan százalékáig, cserébe az adományozó cég a felajánlott összeget leírhatja a társasági adójából.

 

Állítólag, mikor átvette a színházat – divatos fordulattal élve – csontvázak hullottak ki a szekrényből. Számított erre?

 

Őze Áron: Illúzióim nem voltak. 19 éve tag vagyok itt, és az elmúlt két évben Iglódi István sok mindent megmutatott. Még a pályázatírás előtt, hiszen engem ő talált ki igazgatónak.

 

Mert magától eszébe se jutott volna?

 

Őze Áron: Abszolút nem. Egy forgatáson beszéltünk erről a váci börtönben.

 

Ez volt a büntetése?

 

Őze Áron: Nem így fogalmaznám meg, mert hihetetlen sok öröm is van benne. Iglódi nekem szegezte a kérdést, és mikor igent mondtam, sok mindenbe bevont. Úgy tűnik, mégsem készültem fel mindenre.

 

Mire nem?

 

Őze Áron: Mondjuk arra, hogy előnytelen szerződések garmadájával állunk szemben, no meg adósságtengerrel. Fogalmam sincs, hogyan működött ez az intézmény. Csak néhány példa: ki nem fizetett bérleti díjak, túlórapénzek, amiket most pótolnunk kellett. Azt is hozzáteszem, hogy szerződések és kötelezettségvállalások papírjai tűntek el. A szervezeti és működési szabályzatunk – amelyet alá sem írtak – 1993-as, pedig ma más a fenntartó, a piac mentalitása, a belső működése. Most elölről fel kell építenünk a rendszert. Megmagyarázhatatlanul felduzzasztott részlegek voltak a színházban, például nyolc gondnok, senki nem tudta, mit csinálnak. Ha rákérdeztem, azt mondták: ő X. Y., harminc éve itt dolgozik. Az átlag életkor 60 év feletti. Hangsúlyozom: nem a nyugdíjasok ellen vagyok, nem tagadom a múltat, ragaszkodom hozzá, de azért néha frissíteni kell. A bérezési rendszer is jócskán változásra szorult. Hosszú ideig három részből állt a fizetés: alap- és nemzeti illetmény, valamint egy rész, amely a munkáltatói döntésen alapul. Kiderült, hogy a nemzeti illetmény teljesen jogtalan. Időközben rájöttem, azért adták így a pénzt, hogy ez az összeg nehogy belekerüljön a túlóraalapba. Ezt azonnal eltöröltük.

 

Ez hogyhogy nem derült ki eddig egy fenntartói vagy APEH-vizsgálaton?

 

Őze Áron: Harminc éve felépített konstrukciórólvolt szó, megfelelő rokoni vagy kapcsolati szálakkal. És ezek elértek egészen a fenntartóig.

 

Iglódi csak 2000 óta vezette a színházat.

 

Őze Áron: Iglódi azon volt, hogy túlélje az intézmény a 2000-es átalakítást, mikor Nemzeti Színházból Pesti Magyar lett. Nem tudták, fenntartja-e a színházat a minisztérium, ezért úgy döntött Pista, ne legyünk feltűnők, inkább csendben, fű alatt csináljunk dolgokat. Sok esetben a homokba dugta a fejét, és elnéző volt a gazdasági ügyekkel szemben.

 

Ezt már nem nagyon lehet számon kérni. 2009 decemberében Iglódi István, pár hónappal később Pollák Magdolna gazdasági igazgató is meghalt.

 

Őze Áron: Viszont ezeket az uram-bátyám viszonyokat el lehetett vágni.

 

Feljelentették hűtlen kezelésért – már akit még lehet?

 

Őze Áron: Nem, ők viszont feljelentettek minket. Igazság szerint, esélytelenek, mert az aduk a mi kezünkben vannak.

 

Folytatás a nol.hu-n.

süti beállítások módosítása