Díjazzák Schruff Milánt

Minden évben a Színházi Világnapon adják át ünnepélyes keretek között a MASZK, Országos Színészegyesület Soós Imre-díját. Az elismerést fiatal, pályakezdő színművészek vehetik át, idén a kitüntetettek között van a Gárdonyi Géza Színház tagja is, Schruff Milán.

1995-től játszott a Vörösmarty Színházban, 2006-ban utolsó éves Színművészeti-hallgatóként gyakorlati évét töltötte Egerben, majd leszerződött a társulathoz. 2007-ben Martin McDonagh: A párnaember című előadásban nyújtott alakításáért megkapta a POSZT legjobb 30 év alatti színésznek járó elismerését.

- Meglepődtem, közben nagyon jól esett. Jó érzés, hogy Pestről odafigyelnek arra, ami vidéken folyik. Öt éve vagyok a pályán, azt hiszem, rengetet játszottam, sokmindent, sokféle szerepet. Ott volt a Nagyratörő-trilógia, A Párnaember, az Elkéstél Terry, A konyha. Ez a díj szerintem nem annak szól, hogy milyen voltam az egyes szerepekben, hanem annak, hogy sokfélét játszottam. Ha megkérdezel egy idős színészt, a pályáján talán négy jó alakítást tud kiemelni. Az elmúlt évek húszegynéhány szerepéből ki tudok emelni kettőt. Az jó. Annyi mindenen múlik, hogy jó vagy-e egy szerepben, jól sikerül-e egy előadás: azon, hogyan találkozik a színész a rendezővel vagy hogy fogadja a közönség. Amióta itt vagyok Egerben, sokat tanultam a színházról, tapasztalatot szereztem, hogyan kell megküzdeni egy szereppel, s hogy mindegyik rendezővel máshogy kell dolgozni. Régen kötelező volt egy pályakezdőnek két-három évet vidéken tölteni. Nekem időm sem volt gondolkodni, mert korán hívott Csizmadia Tibor. Míg Pesten a fiatalok évekig várnak egy nagy szerepre, én azonnal jobbnál jobb lehetőségeket kaptam. Ezzel a díjjal le is zárult egy korszak az életemben. Kellenek az új helyzetek, új ingerek, új rendezők, úgy érzem, tovább kell lépni. Pont jókor jött a díj, köszönöm, merem azt mondani, hogy megdolgoztam érte.

Önmagát nemrég így aposztrofálta: „fehérvári panelgettós srác vagyok”.

Színház
„Tizenegy éves voltam, amikor a székesfehérvári Vörösmarty Színház gyerekszínészeket keresett. Rávettem a családomat, hadd menjek el a felvételire. Beválogattak a Légy jó mindhalálig egyik szerepére, s onnantól minden évben játszhattam. A családban nincs művész, ezért előtte nem tudtam, mi az a színház. Filmszínész akartam lenni, mert nálam az egyenrangú volt a sztárság fogalmával. A Vörösmartyban azonban elbűvölt ez a világ" - nyilatkozta a Marie Claire-nek.

Iskola
„Bevallom őszintén, sosem voltam jó tanuló. Nyolcadik után a szakmunkásképzőbe (mélyépítő szakra) kellett jelentkeznem. Végül húszéves koromra sikerült eljutnom az érettségiig. Egyértelmű volt, hogy a Színművészeti Egyetemre jelentkezem, ahová azonnal fel is vettek.”

Film
„Rudolf Péter és Haumann Péter mellett szerepet kaptam a Kalandorok című filmben. Hihetetlen kiugrási lehetőségnek tartom, amellett hogy csodákat éltem át két ekkora színész mellett a forgatáson. Az ország tele van tehetségesebbnél tehetségesebb színészekkel, és nem ismeri őket jóformán senki. Remélem, ha látják az emberek a filmet, kíváncsiak lesznek rám Egerben is, ahol épp A nagyratörő című színdarabot próbálom. Nem akarok álszenteskedni, igenis szeretném, ha a film után a filmkészítők felkapnák a fejüket: »Nekem ez a srác kell, vele forgatom a következő filmemet.« Vagy ilyet nem szabad mondani?”

Szerencse
„Hiszem, hogy a vállamon mindig ott ül egy kisangyal, aki vigyáz rám. Lekopogom! A szerencse nagyon fontos a művészvilágban. A tehetség mellé kell egy jó darab, egy zseniális rendező és némi szerencse, hogy mindez a színésszel is találkozzon.”