Puskás Tamás: százezer körül tartunk

Puskás Tamás igazgatót és Rudolf Péter színészt arról kérdezte a theater.hu, hol tart most a Centrál Színház.

“Úgy látom, nagyon messzire haladtunk. Nyolc évvel ezelőtt, még Vidám Színpad néven, mindenféle bajjal, adóssággal kezdtük, egy olyan épületben, ami börtönre inkább hasonlított, mint színházra. De eltökéltek voltunk és a nehézségek tudatában elhatároztuk, hogy olyan előadásokat fogunk csinálni, amelyek érdeklik a nézőket és ezeket olyan minőségben állítjuk színpadra, hogy a közönség hírét vigye és visszatérjen hozzánk” – fejti ki az igazgató.

Puskás Tamás

“Három évvel ezelőtt egy fontos állomáshoz érkezett a színház, amikor bemutattuk a Velencei kalmárt Haumann Péterrel a főszerepben. Ezzel az előadással érkeztünk el oda, amikor már kijelenthettük, hogy egy önmagáért kiálló, helytállni tudó színházat hoztunk létre, aminek nem kötelező mindig a nevettetést remélnie, hanem beszélhet a színház más nyelvén is. Ez volt az a pillanat, amikor a színház új nevet kapott. Úgy érzem, az idei év különösen jeles, és örömmel mondhatom, hogy minden év, mintha rálicitált volna az előzőre. Alan Aykbourn: A Hang-villa titka című gyerekelőadással a legfiatalabbak felé fordultunk. A Vízkereszttel már szóltunk kamaszokhoz, fiatalokhoz , őket próbáltuk arra tanítani, hogy a színház nagyon jó hely és érdemes oda járni. Közvetlen a gyerekekhez viszont még nem szóltunk eddig. Idei új bemutatóink még Keith Huff: Jó zsaru – rossz zsaru című darabja Stohl Andrással és Szabó Győzővel a főszerepben, Bozsik Yvettenek a Cabaréja Keresztes Tamással, Marozsán Erikával, Básti Julival, Haumann Péterrel. Ezekre az előadásokra nagyon büszkék vagyunk és továbbra is ilyen színvonalon szeretnénk folytatni” – teszi hozzá Puskás Tamás.

A lap azt is megkérdezte, a jó darabválasztáson kívül milyen eszközöket használnak, hogy azok is bejöjjenek a színházba, akik eddig még nem. Puskás Tamás erre azt felelte, részben anyagi okokból, részben azért, mert ez az egyetlen biztos lehetőség, igyekezetek olyan előadásokat csinálni, amely a nézőt az előadás után heves, pozitív véleménynyilvánításra készteti, tehát jó hírét viszi az előadásnak és másoknak is javasolja. “Ez a hírverés az, ami a mi színházunk nézőközönségét biztosítja. A kezdetekhez képest, amikor kb. negyven ezer nézőnk volt, most százezer körül tartunk. Ezen kívül van egy jól megtervezett honlapunk is, viszont arra nincs pénzünk, hogy a nagyobb színházakkal megpróbáljuk a városi reklámversenyt megvívni. Mégis azt mondom, nagyon jól állunk” – mondja Puskás Tamás.

Rudolf Péter és Liptai Claudia a Pletykafészekben

Neil Simon Pletykafészek című darabjáról, friss bemutatójukról pedig Rudolf Péter beszélt. “Amikor megszületik az ember, onnantól kezdve a kegyes hazugságon keresztül és azokból a szorongásokból, félelmekből, amelyek úgy ragadnak ránk, mint a mesebeli mézes figurára a toll, megtanuljuk, hogy baj lehet, ha „ezt vagy azt” mondjuk. Nyilván ennek van csak a homo sapiensre jellemző folyamata, amíg eljutunk a hazugságig. Ugyanakkor meg van ez a közeg, a színház közege, amely kicsit rólunk szól, az elitről, az értelmiségről, ahol mindenki úgy gondolja, hogy hatalmas vesztenivalója van és ha az ember azt mondja, amit gondol, akkor végképp összezavarja a környezetét. Nem hiszi már el senki, ha őszinte vagy, mert a mögött is lehet valami vagy valakik. Szövevényes hazugsághálóvá válik az életünk. Amikor először olvastam, azonnal megszerettem ezt a darabot, mert úgy éreztem, telitalálat, s a mi közegünkre nagyon jellemző” – mondja a színművész.