Figaro, a talpra állás mestere

 A magyar színházi élet kultikus rendezője, Valló Péter az elmúlt években visszatért a Veszprémi Petőfi Színházba, ahol pályafutását kezdte. A Kossuth-és Jászai-díjas Érdemes művész három éven belül harmadszor rendez Veszprémben. Most egy legendás és közismerten népszerű történetet a Figaró házasságát állítja színpadra.

A Figaro házassága: egyrészt remek kor- és jellemrajz, de bravúros cselvígjáték is. Kiáltvány a francia forradalom előtt, miközben a szerelem forradalmát hirdeti. Egy fiatal epekedő szerelmét az úrnője iránt, a megunt úrnő szerelmét a férje iránt, a férj vágyakozását minden fellebbenő szoknya után, gyarló és igaz, esendő és virgonc párokat. Beaumarchais a polgári forradalom harcosa volt, aki Voltaire és Diderot tanítványaként a maró szatíra fegyverével küzdött a feudális kiváltságok ellen, és minden olyan hatalom ellen, amelyek a polgárvilág fejlődését akadályozták. Napóleon szerint: "Figaró már maga volt az akcióban lévő forradalom."

- Nem tudok segrepacsis vígjátékot rendezni, alkalmatlan vagyok ilyen feladatokra, arra viszont törekszem, hogy az előadáson sokat nevessenek a nézők, hiszen ez egy elementálisan mulatságos történet. Mintát mutat nekünk arról, hogy soha nem szabad feladni és a pofonok után is talpra lehet és kell állni. Szerintem, egy komédia akkor jó, ha az ábrázolt konfliktusait halálosan komolyan vesszük. A nézeteltéréseink, problémáink az életben sem viccesek, és azokat csak a kívülállók tartják olykor kacagtatónak -mondta Valló Péter, aki Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága című darabját rendezi a Veszprémi Petőfi Színházban. A bemutató április 1-én (pénteken) este hét órakor lesz a nagyszínpadon.

Valló Péter

- Nagy és igazi remekmű a Figaro. Az előadás létrehozásakor az ad számunkra kihívást, hogy képesek vagyunk-e elemezni, bemutatni a komédián belül az emberi sorsokat, jellemeket, lelki és érzelmi utakat. Sikerül-e ábrázolni maradéktalanul a mű konfliktus rendszerét, amely nem mentes a boldogság kereséstől, a szerelemtől, az állam és az egyén feszült viszonyától, mindeközben olcsóságok nélkül kell megőriznünk a vígjátéki elemeket, a szituációk humoros erejét. Figaro önállóan gondolkodó, személyes szabadságát őrző, sokat próbált férfi, aki szeretne megállapodni, révbe érni. Ez abban az időben és ma sem könnyű, tehát ebből a szempontból a világ nem változott. Eközben persze több akadályt kell leküzdenie, kap pár pofont, ám mindig felkel a padlóról. Ez a mű azért is aktuális, mert a mai társadalomban is általános jelenségként figyelhető meg, hogy egyre erősebb az emberekben a magánéletbe, a szűk családi körbe fordulás, a gondokat, konfliktusokat ezen a körön belül próbálják megoldani, és nem bíznak a közösségi erőben, annak problémamegoldó képességében - hangsúlyozta Valló Péter, aki mindig azt vallja, hogy egy előadás sikere nyolcvan százalékban a szereposztáson múlik. Ezért is választotta főszereplőnek Kőrösi Csabát, a veszprémi színház népszerű színészét. Reményei szerint emblematikussá válik Figaro szerepe az ő megformálásban.

Pindroch Csabát Almaviva gróf eljátszására kérte fel. A rendező szerint ez a szerep nagyon jól áll a színésznek, s bízik abban, hogy a játékával meg tudja nyerni magának a közönséget. Természetesen a veszprémi Valló Péter rendezésekből nem hiányozhat Dobra Mária sem, aki a Petőfi Színházban szép lassan Valló tanítvánnyá válik, csakúgy, mint a teátrum többi színésze is.

- Nagyon szeretem Veszprémet, itt kezdtem el rendezni a pályám elején, és így az utam vége felé jó ide visszatérni, akár egy keretes történetben. Ismerem a társulatot, sok barátom van a színházban. Nagyon örülök annak, hogy nem csak a rendezői munkámra van igény, hanem arra is, hogy átadjam mindazt, amit az elmúlt évtizedek alatt felhalmoztam, megtapasztaltam ezen a pályán. Bujtor István után Oberfrank Pál is számít arra, hogy a szakmai feladatok teljesítése mellett pedagógia munkával is hozzá tudok járulni a társulatépítéshez. Szerintem, a színház jó úton jár, sokat fejlődött a társulat az elmúlt három évben és közönség ezzel csak nyer. Érzem azt, hogy elfogadtak, kikérik a véleményem szakmai ügyekben, sokan a folyosón "tanár úrnak" szólítanak, ami megtisztelő és jó érzés. Veszprémbe mindig szívesen jövök dolgozni, számítanak rám, és miként mondjam azt, hogy ne tűnjek elbizakodottnak: engem itt szeretnek.

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais:

Figaro házassága

Almaviva gróf: PINDROCH CSABA

Grófné, a felesége: TROKÁN ANNA

Figaro: KŐRÖSI CSABA

Susanne: DOBRA MÁRIA

Cherubin: HORVÁTH ZOLTÁN

Marcellina: BAJCSAY MÁRIA Jászai-díjas

Bartolo: NYIRKÓ ISTVÁN

Fanchette: BÉCSI KAMILLA

Antonio: KISS JENŐ Jászai-díjas

Bazilio: BARANYI PÉTER

Don Gusmann de Hübele: TÓTH LOON

Naplop: ŐRI ÁDÁM

Ajtónálló: MADÁR K. ZOLTÁN

Cselédek, parasztok, lányok: Bölecz Virág, Héthy Diána, Kusnyér Anna, Réger Wanda,

Vörösházi Krisztina, Neményi Dávid, Oláh Dániel, Vágási István

Közreműködik: a Kabóca Bábszínház társulata

Dramaturg: HARANGOZÓ ESZTER

Szcenikus: PERLAKI RÓBERT ÖRÖKÖS TAG

Jelmez: BENEDEK MÁRIA

Koreográfus: FRANK RÓBERT

Ügyelő: MADÁR K. ZOLTÁN

Súgó: HORVÁTH KATALIN

Rendezőasszisztens: PÉTI KRISZTINA

Rendező és díszlet: VALLÓ PÉTER Jászai- és Kossuth díjas, Érdemes művész

Bemutató: 2011. április 1.  Petőfi Színház, Veszprém

JEGYVÁSÁRLÁS ÉS TOVÁBBI IDŐPONTOK>>>

Fotó és forrás: Petőfi Színház