Március közepén-végén két új premierrel jelentkezett a Kolibri Színház, amelyek most újra műsoron lesznek. Az egyik a Hófehérke és a hét törpe ihlette Koromfekete című előadás, amelyet 8 éves kortól ajánlanak; a másik pedig egy angol nyelvű előadás, 11 éves kortól Help! címmel.
Help!
fotó: Szlovák Judit
Finnország, tél, fagyos éjszaka. Egy észt fiú és egy magyar kislány a nemzetközi táborból kilógva, eltéved az erdőben. A kitörő hóviharban senki nem indulhat a keresésükre napokon át. Vajon életben maradnak-e?
A Kolibri első, a Platform 11+ uniós program keretében készült nemzetközi koprodukcióját Help! címmel mutatták be. Az alapszintű angol nyelvű előadást a magyar társszerző, Horváth Péter rendezte a Kolibri Pincében. 11 éves kortól ajánlják.
Horváth Péter – Aare Toikka:
Help!
Angol nyelvű előadás, 11 éves kortól
Játsszák: Sallai Nóra és Pomlényi Attila
Zene: Novák János
Díszlet-jelmez: Inga Vares
Kellékes: Gór Erika
A rendező munkatársa: Jobbágy Kata
Rendező: Horváth Péter
Előadás időpontok:
2011. április 4. 17.00
2011. április 5. 15.00
Helyszín: Kolibri Pince (Bp. VI., Andrássy út 77.
/Bemutató: 2011. március 25., 19 óra/
Te leülni, és figyel rám
„Aki régóta ír és rendez színházi előadásokat, azt nem nagyon éri meglepetés, már a próbák alatt érzi, mire számíthat a bemutatón. Ez most nincs – jelenti ki Horváth Péter, az előadás társszerzője és rendezője. - Már az is ritka, hogy két, egymást és egymás kultúráját alig ismerő szerző írjon közösen darabot. De hogy olyan komoly kérdésről, mint az élet mulandósága, a halállal való szembenézés, teljesen alapszintű angol nyelven beszéljünk 11-16 éves gyerekeknek, egyedülálló vállalkozás. Óriási várakozással állunk a premier előtt, mert mindannyiunknak új ez a terület."
Horváth Péter 1976-ban kezdte írói pályafutását. Prózái mellett színdarabokat, tv- és film forgatókönyveket jegyez. Nevéhez olyan, mára kultikus művek fűződnek, mint a Valahol Európában, az 56 csepp vér, vagy az egyik legtöbbet játszott musical, a Padlás.
Elmondása szerint a Help!-nél, amiben a szereplők tört angolsággal beszélnek, nagyon tanulságos volt szembesülnie azzal, hogy a dráma szövege közel sem olyan fontos, mint ahogy azt korábban gondolta. Ha a szituációk, a szereplők szándékai egyértelműek, mindegy, milyen szavakkal, de érthető a tartalom. A történet fokozatosan épül, tisztul, ha valamelyik néző mégis elveszítené a fonalat, nagyon könnyen újra rátalál. Az előadás megértéséhez 5-600 szavas szókincs elég.
„Persze fel kellett tennünk magunknak a kérdést, nem visszük-e félre az angolt még csak tanuló tizenéveseket a nyelvtanilag helytelen párbeszédekkel – fogalmaz. - De pont ez a kétely erősített meg minket. Az előadás a két kiskamasz egymásra utaltságáról szól, és arról, hogy meg kell értetniük magukat a másikkal. Ha a nézők átélik, hogy a valóságban a kommunikációnak a megértés, az információcsere a célja, nem pedig egy „felelek az ötösért" szituáció, az épp arra ösztökéli őket, hogy meg merjenek szólalni. Az idegennyelv-tanulásban ennek pedig döntő szerepe lehet, mert aki nem beszél, egy bizonyos szint után nem fejlődik tovább."
A magyar pesszimista, az észt orosz?
A 2009-ben indult Platform 11+ uniós együttműködésben 12 ország 13 ifjúsági színháza vesz részt. Az öt évre szóló projekt fő célja, hogy olyan előadások megszületését segítse elő, amelyek a 11-16 éveseket foglalkoztató kérdéseket, problémákat dolgozzák fel. Míg a program első évében a színházak önállóan dolgoztak, az idei évadában már egy, az együttműködésben részvevő másik színház szerzőjével közösen írt darabot készítenek, melyet – saját rendezésben - mindkét színház műsorára tűz. A koprodukcióknak nem csupán az a céljuk, hogy a gyerekközönségnek más országok kulturális sajátosságait, hasonlóságait mutassák be. A színházak számára is lehetőséget teremtenek egymás munkamódszerének, tapasztalatainak megismerésére, elsajátítására.
Aare Toikka, az észt társszerző meséli, hogy nem csak email-en tartották a kapcsolatot, néhány napokra kölcsönösen vendégül is látták egymást Horváth Péterrel. Miután kidolgozták a történet körvonalait, felosztották, melyik jelenetet ki írja – ez a módszer mindkettejük számára leegyszerűsítette a munkát. Azt mondja, nagyon várja a Platform 11+ Drezdában rendezett júniusi találkozóját, ahol a tallini előadás férfi szereplője és a magyar előadás női szereplője közösen játsszák majd a darabot.
Toikkaék a kulturális sajátosságok megismertetése helyett a hasonlóságok keresésére, a közös nyelv megtalálására helyezték a hangsúlyt - ahogy az előadásban is a két kiskamasz együttműködésén múlik, hogyan végződik a történetük. A szereplőkben azonban megjelent néhány jellemző vonás.
Az észt szerző a fiú karakterébe meghatározó szálként szőtte bele annak titkolt, szégyellt orosz származását. A balti államban a lakosság harmadát teszik ki azok az oroszok és leszármazottaik, akiket a szovjet megszállás alatt telepítettek be. Bár egyre kevésbé, de még mindig komoly identitásbeli és kulturális kérdés az észtek számára ez az örökség.
Horváth ezzel szemben nem törekedett arra, hogy a lányt jellemzően magyar tulajdonságokkal ruházza fel, átlagos, hétköznapi tizenévesnek rajzolta meg. Amikor elkészült a közös szöveg, akkor tűnt csak fel: valahogy mindig sötétebbnek látja magát, és a jövőjét, mint a talpraesett, cselekvésre kész, határozott észt fiú.
Live! Or Die.
„Az egész Platform 11+ projekt azzal a felszólítással indult, hogy ismerjük meg jobban azt a korosztályt, akikről és akiknek majd az előadásokat készítjük – magyarázza Horváth Péter. - Felvettük a kapcsolatot iskolákkal. Jó néhányszor ellátogattunk hozzájuk, hogy az ott tanuló gyerekekkel beszélgessünk, beleláthassunk életükbe, problémáikba. Négygyerekes apa vagyok, mégis hasznosnak éreztem ezeket alkalmakat. Úgy látom, sok olyan téma van, ami nagyon is foglalkoztatja a tizenéveseket, de amikről mi, felnőttek, valamiféle prüdéria miatt nem beszélünk velük."
A Help! az egyik ilyen tabut, a halál jelenségét dolgozza fel. A két, egymás számára vadidegen tizenévesnek szembe kell néznie azzal, talán nem éli túl a jó heccnek indult kalandot. A napok múlnak, az élelem és a tűzifa fogy a menedékházban, ahol meghúzódtak. Segítség nem érkezik, csak magukra számíthatnak. Miközben szembenéznek a legrosszabbal, ami történhet velük, megtanulnak együtt is élni vele: reggel felkelnek, tisztálkodnak, valahogy élelmet próbálnak szerezni, ha sikerül, megfőzik, utána elmosogatnak... Ezalatt egyre jobban megismerik egymást. Még játszanak, viccelődnek is.
„Meggyőződésem, hogy óriási hibát követünk el azzal, ha kerülgetjük ezeket a témákat – folytatja a társszerző-rendező. - Ha magukra hagyjuk a gyerekeket a kérdéseikkel, könnyen találhatnak rájuk rossz válaszokat. A halált egy nagy, megfoghatatlan sötét valaminek látják, ami annyira félelmetes, hogy még a felnőttek sem mernek beszélni róla. Sok tizenéves azért szorong, vagy azért vállal veszélyérzet nélkül kockázatos butaságokat, mert nem tudja a jelenséget a helyén kezelni.
A Help! ezt a ködöt igyekszik oszlatni. Azt mondja: igen, meg fogunk halni. Valamikor. De amíg élünk, rajtunk múlik, mennyire becsüljük meg, hogyan használjuk ki az időt, amit kaptunk."
---------------------
Nem Hófehér, hanem Koromfekete
2011. március 19-én Koromfekete címmel mutatta be új előadását a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház a Kolibri Fészekben. A Hófehérke és a hét törpe ihlette előadást 8 éves kortól ajánlják mindazoknak, akik az eredeti Grimm-mese kapcsán az anya-lánya konfliktus egy mélyebb, gondolatébresztőbb, ugyanakkor szórakoztató értelmezésére nyitottak.
Hófehérke mostohája boszorkány. Vagy nem is a mostohája? Lehet, hogy az édesanyja? Vagy talán inkább egy színésznő, aki az édesanyja szerepét játssza? Az anyukák szeretik a gyereküket, és soha nem bántanák őket. De mi van akkor, ha Hófehérke miatt a Mama nem lehet többé a legszebb nő a világon? És ha mégis színjáték az egész: vajon két színésznő hogyan viselkedne, ha valóban el kéne játszania a mesehősök történetét?
Eke Angéla
Fotó: Szlovák Judit
Elölről, újra
„A Kolibri révén jutottam ki 2009-ben Németország legrangosabb gyerekszínházi szemléjére, a berlini Augenblick mal!-ra – meséli Berzsenyi Bellaagh Ádám, az előadás rendezője. - Óriási sikerrel játszották ott Ruth de Gooijer darabját Schwarz wie Tinte címmel, ami, ennek is köszönhetően, a tavalyi Kaposvári Biennáléra is meghívást nyert. Miután Novák János, a Kolibri igazgatója látta a német előadás kinti és itthoni fogadtatását, felvetette, hogy állítsuk színpadra mi is."
Berzsenyi Bellaagh Ádám
A Svédországban született, szabadúszó rendezőként Anglia és Magyarország között ingázva élő Berzsenyi Bellaagh szerint a Grimm-mese egyik legeredetibb újraértelmezése a kortárs Wim Hofmanhoz fűződik. Regényével visszanyúl az évszázadok alatt számos elemmel tündérmesévé változtatott történet eredetijéhez, ami Grimmék leírásában még sokkal drámaibban szólt a mostoháról: a nőről, aki képtelen szembenézni azzal, hogy gyereke szebb, fiatalabb, nőiesebb nála.
Hofman lelki mozgatórugókkal ruházza fel, hátteret fest a szereplőknek. Akkurátus részletességgel, több oldalról bemutatott konfliktussal magyarázza, hogyan fajulhatott anya és lánya viszonya ilyen végletessé.
A Kolibri követi azt a Nyugat-Európában évtizedes hagyományokkal rendelkező felfogást, hogy a gyerekekkel – megfelelő formában – mindenről lehet beszélni a színházban. Megalakulásuk óta vallják: a korszerű gyerekszínháznak nem csupán a szórakoztatás a feladata, de az is, hogy segítse közönsége lelki-szellemi fejlődését, és olyan élményt nyújtson, amit gyerekek és szülők együtt, közösen élhetnek át. Ennek szellemében olyan előadásokat tűznek műsorra, amelyek a gyerekek korosztályos problémáit komolyan véve, elgondolkodtató módon, kérdéseikre választ keresve dolgozzák fel témáikat.
Anya vagy mostoha?
A Koromfeketében két színésznő készül Hofman regényének színpadi adaptálására. A próbafolyamat rendre megszakad, amiért különbözőképp élik át a szöveget: a Hófehérke szerepét játszó színésznőnek gyerekkori sérelmei, a mostohát alakító egyedülálló anyának pedig a gyereknevelés fárasztó, idegtépő, kiábrándító momentumai rémlenek fel a karakterek megformálása közben. A személyes történetekből, elemző, értelmező párbeszédekből kialakuló párhuzamos szál először csak kiegészíti a történet cselekményét, később azonban dominánssá válik.
Míg a Grimm-mesében a boszorkány Hófehérke nevelő anyja, Hofman regényében a vér szerinti. De Gooijer viszont nyitva hagyja, sőt középpontba helyezi a kérdést: vajon képletesen vagy szó szerint értendő a „gonosz mostoha" megfogalmazás. Lehet-e egy igazi anya boszorkány? A két színésznő dialógusa ennek eltérő értelmezéséből indul, és ehhez kanyarodik vissza újra és újra.
Megyes Melinda
Fotó: Szlovák Judit
A rendező kifejti, a legtöbb szülő-gyerek kapcsolat eljut egyszer abba a szakaszba, amikor a gyerek több szabadságot követelve elkezd nagyobb önállóságra vágyni, a szülő pedig nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Ezeket a konfliktusokat mindkét fél megsínyli, szülőknek, gyerekeknek egyaránt származnak fájó sérelmei, emlékei ebből az időszakból, ami a kiskamaszkorral kezdődik. A gyerek szemében egy pillanat alatt boszorkánnyá válhat az anya, ha valamit megtilt neki, vagy ráüvölt. De az idegkimerülés határán néha a szülőknek is elegük lehet a gyerekükből.
Tovább terheli a kapcsolatot, hogy a lányok épp ebben az időben kezdenek nőiesedni, tisztába jönni női identitásukkal, az anyák pedig szembesülni azzal, hogy már nem olyan fiatalok és vonzók, mint amilyen a lányuk. A Koromfekete a Grimm-mese sajátos lélektani értelmezéséből kiindulva ezt a mindenkori anya-lánya konfliktust mutatja be, sok humorral, görbe tükröt tartva a nézők elé.
„A Hófehérke és a hét törpe az egyik első történet, amivel a gyerekek találkoznak, és később könyv, diafilm, rajzfilm, bábelőadás vagy akár balett formájában még számtalanszor – magyarázza Berzsenyi Bellaagh. - Gyakorlatilag kívülről fújják, és ez nagyon fontos ahhoz, hogy 9-10 évesen, amikorra kétséget kizáróan kinövik, más szemszögből is ráismerjenek, újra találkozzanak vele. Nekik már ki lehet egy kicsit fordítani, csavart tenni bele, játszani az ősrégi történettel. Azért jó, hogy de Gooijer ezekkel az eszközökkel újra izgalmassá tudta tenni számukra a mesét, mert egyúttal arra is rámutatott: a történet ugyanúgy szól az ő korosztályuknak és egyben szüleiknek, mint a jóval kisebb gyerekeknek."
Ruth de Gooijer:
Koromfekete
Wim Hofman regénye alapján, 8 éves kortól
Játssza: Megyes Melinda és Eke Angéla
Zene: Novák János
Díszlet-jelmez: Opra Szabó Zsófia
Kellékes: Gór Erika
A rendező munkatársa: Horváth Csilla
Rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám
Előadás időpontok:
2011. április 14. 10.30
2011. április 15. 15.00
Helyszín: Kolibri Fészek (Andrássy út 74.)
/Bemutató: 2011. március 19., 15 óra /
Forrás: Kolibri Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.