"Hát hasra esni még csak tudok!"

Komlós Juciról, Horváth Ádám rendező is megemlékezett, elmondása szerint a színésznő mindig felkészült, rendkívül pontos művész volt.

Életének 93. évében kedden elhunyt Komlós Juci, a nemzet színésze, Jászai Mari-díjas és érdemes művész - közölte a Nemzeti Színház. Komlós Juci 1919. február 10-én született Szabadkán, igazi színészdinasztia tagjaként: szülei Komlós Vilmoskomikus és Pintér Irma színésznő voltak, de két testvére, László és András is ezt a pályát választotta. Pestszentlőrincen, az egykori Állami lakótelepen nőtt fel, színi tanulmányait pedig 1935-ben Rózsahegyi Kálmán színművészeti iskolájában kezdte. Oklevelét azonban csak 70 évvel később, különleges körülmények között kapta meg: a Színház és Filmművészeti Egyetem 2005-ben munkássága elismeréseként felmentette az órára járás alól, és kiállította neki a színész-diplomát. Komlós Juci ugyanis soha nem fejezte be a színiiskolát, egy év után máris szerepet ajánlottak neki a Király Színházban. A színésznőt Jászai Mari-díjjal 1957-ben tüntették ki, három évvel később érdemes művész címet kapott, 1998-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai közé. 2002 márciusában, Lukács Margit eltávozása után a Nemzet Színésze cím birtokosa lett.

"Egyik oldalon a függönyök mögött kaptam egy szelet csokoládét"

Amikor Jucit arról kérdezték, egy színészdinasztia tagjaként természetes volt-e számára, hogy már egészen kicsi korától színpadon állt, azt válaszolta: “A színészgyerekeket használták gyerekszerepekre. Három-négy éves lehettem, amikor Pécsett beöltöztettek egy biedermeier ruhácskába, és át kellett mennem a színpadon. Nagyon szerettem az édességet. Egyik oldalon a függönyök mögött kaptam egy szelet csokoládét, a túloldalon az ügyelő várt a maradékkal. Megcéloztam a csokit, és átlépdeltem a színpadon. Közben kinéztem ugyan a nézőtérre, hogy mennyi ember ül ott, de nem feledkeztem el az édességről. Tapsot kapott a szereplésem.”

"Azt gondoltam, egyből nagy primadonna leszek"

“Amikor tizenhét évesen Szegedre kerültem, azt gondoltam, egyből nagy primadonna leszek, és a lábaim elé borul a világ. Erre az első operettemben, a Cigánybáróban egy inasgyerek szerepét osztották rám, akit mindig küldözgettek ide-oda. Kétségbeestem, és a főpróbán annyira próbáltam kitűnni a többiek közül, hogy a nagy rohangálásban a színpad közepén hasra estem. Gondoltam, most leszek kirúgva. Ültem sírva az öltözőben, amikor hívatott a direktor, Sziklai Jenő. "Mondja fiam, meg tudja ezt csinálni holnap is?" Vörös lett a fejem: "Hát hogyne tudnám, hát hasra esni még csak tudok!" Sziklai belerendezte, a közönségnek pedig nagyon tetszett, hogy az inaskölyök a nagy igyekezettől orra esik” - mesélte.

"Nagy barátság volt"

A Szomszédok író-rendezője felidézte, a televíziós sorozatot megelőzően többek között a Mire megvénülünk című hatrészes Jókai-feldolgozásában dolgoztak együtt a színművésszel. "Nagy barátság volt" - fogalmazott. Komlós Juci az elejétől a végéig, azaz 1987-től 1999-ig játszott a Szomszédokban; Zenthe Ferenccel - mint Lenke néni és Taki bácsi - szimbólumaivá váltak a teleregénynek.
 "Amikor az elején a szereposztást csináltam, csak bennük voltam biztos, a többiekben még nem. Mindketten boldogan vállalták, akkor még nem hittük, hogy tizenhárom évre" - emlékezett Horváth Ádám, aki hozzátette: a színművész addigra már abbahagyta a szakmát, ezért a Szomszédok ilyen értelemben színészi "feltámadás" volt számára.

"Kivel veszekedjen az ember idős korában, ha nem azzal, akit a legjobban szeret?!

Juci a Szomszédokról úgy nyilatkozott, nagyon váratlanul érte a felkérés Lenke szerepére. “Természetes, hogy ha egy színésznő nem játszik évekig, elfelejtik. A Szomszédok újra népszerűséget adott, és sorra kaptam a kedves leveleket. Csak azért neheztelt a közönség, hogy miért veszekszem annyit a Zenthe Ferivel, akit ők imádtak. Válaszoltam mindenkinek, hogy kivel veszekedjen az ember idős korában, ha nem azzal, akit a legjobban szeret?! A Szomszédokban nagyon jó csapat volt, szeretetben és megbecsülésben dolgoztunk”.

"Tüneményes"

Horváth Ádám arról is beszélt, milyen volt együtt dolgozni Komlós Jucival. "Tüneményes. Először is mindig felkészült volt, másodszor rendkívül pontos: kézzel kijegyzetelte a forgatókönyvből a saját szövegét, végszóval. Egy hangnyi nézeteltérés köztünk tizenhárom év alatt nem volt. Valami hihetetlen türelemmel, szelídséggel, komolysággal és szorgalommal csinálta a forgatásokat, és nagyon szerette" - szólt egykori munkatársáról és barátjáról a rendező.

"Csodálatos, irigylésre méltó élete volt" – emlékezett Ábel Anita. "Akárhányszor láttam, mindig elvarázsolt a derűje. Csak a jót tudta meglátni mindenben és mindenkiben, fantasztikus emberszeretet élt benne. Egy boldog, mosolygós napocska volt. A színészethez olyan mérhetetlen alázattal közelített, ami csak az igazán nagyokra jellemző".

Komlós Juci búcsúztatására szűk családi és baráti körben kerül sor.