Örkény István április 5-én lett volna 99 éves. A Színházkolónián több blogbejegyzés született, többségük olyan tartalmakkal, amelyek az interneten most szerepelnek először: egybek között Örkény káderlapja, kéziratban maradt írásai, rádióinterjúk lejegyzetelt változata, valamint Örkény végakarata. Ezekből készítettünk egy csokorra való válogatást.
Örkény István: Egyperces életrajz (1968)
„Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak.
Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem. Ettől kezdve életem folytonos dekadencia. Nemcsak szépségemből vesztettem, fogaimból s hajamból hullattam el, hanem a külvilággal szemben is egyre inkább alulmaradtam.
Se akaratomnak nem tudtam érvényt szerezni, se tehetségemet kihasználni. Hiába tudtam, hogy író akarok lenni, apám patikus volt, s ahhoz ragaszkodott, hogy én is az legyek. S még ez se volt neki elég! Arra vágyott, hogy több legyek nála, s amikor patikus lettem, még egyszer egyetemre küldött, hogy vegyészmérnök is legyek. Újra várhattam négy és fél évig, amíg szívvel-lélekkel az írásnak szentelhettem magam.
De meddig? Alig vettem néhány mély lélegzetet, amikor kitört a háború. Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, s engem kivittek a frontra, ahol hamarosan megverték a mi hadseregünket, engem pedig elfogtak az oroszok. A fogságban megint eltöltöttem négy és fél évet, de hazatérve újabb viszontagságok vártak, melyek nem könnyítették meg az én írói pályámat. (...)
( In: Visszanézve, Budapest, Szépirodalmi 1985; ÚJABB, BŐVÍTETT KIADÁS: Egyperces levelek, Budapest, Palatinus, 2004, 5. o.)
A szöveg további olvasásához és Örkény István honlapjához kattintson a linkre.
Örkény 365
Örkényben egy éven át ünnepelnék Örkény István 100. születésnapját
Egy évig tartó rendezvénysorozatot szerveznek a Pest megyei Örkényben abból az alkalomból, hogy a legenda szerint az eredetileg Österreicherről településük nevére "átkeresztelkedett" Örkény István 2012 áprilisában lenne 100 éves. Az elképzelések szerint többféle irodalmi vetélkedőt hirdetnének meg a fiataloknak, a középiskolások például egyperces novellapályázaton mérhetnék össze képességüket. Emellett emléktáblát is avatnának és a helyi könyvtár felvenné a híres író nevét - közölte a város jegyzője. Kollár Zsolt elmondta, hogy megkeresték Mácsai Pált, az Örkény István Színház igazgatóját, aki ígéretet tett arra, hogy a társulat jövő áprilisában két előadást is tart Örkényben az évforduló alkalmából.
Tovább a Színházkolónia blogbejegyzéshez, ahol azt is megtudhatjuk, hogyan, mikor és miért vette fel Örkény az "Örkény" nevet.
45 év és 3 perc
Az Egypercesek, ahogy Örkény látja
„Az Egyperces novella megírása nem a téma felbukkanásánál kezdődik. Én most hatvan éves vagyok, tehát mondjuk tudatosan élek 45 éve. Tehát van olyan egyperces novellám, amin 45 éve dolgozom. Csak én sem tudok róluk. Tudniillik ez így megy. Negyvenöt éve dolgozom rajta és három perc alatt leírom.”
Tovább a blogbejegyzéshez és további érdekességekhez, ahol egybek között Örkény káderlapja, kéziratban maradt írások, rádióinterjúk lejegyzetelt változata valamint Örkény végakarata olvasható.
Adalékok a Tótékhoz
A darab története - Radnóti Zsuzsa jegyzete
Örkény István a Tótékat eredetileg filmforgatókönyvnek írta, Fábri Zoltán számára, 1964 márciusában: Lángoló víz, (Pókék) címmel. A filmgyári visszautasítás után megírta kisregénynek. A Kortárs 1966. augusztusi számában jelent meg. (Először Pókék, majd Csönd legyen! (forgatókönyv) végül Tóték (kisregény) lett a címe.) Ezután kérte fel őt Kazimir Károly, hogy írjon belőle színdarabot. A bemutató 1976. február 24-én volt a Thália Színházban.
Tovább a Színházkolóniára Örkény visszaemlékezéséhez, és a darab - Örkény szerinti- lehetséges értelezéséhez.
Párbeszéd a groteszkről
Ötszemközt
Beszélgetőpartner: Vitray Tamás
V.T.: Többször megírta, és elmondta nyilatkozatban is, hogy az írói munkásságára kiható legnagyobb élménye a háború volt. Hogyan került bele a háborúba? Milyen minőségben került a kormányfőtanácsos fia a háborúba?
Ö.I.: Hát nézze, én sokat voltam katona, mert mint gyógyszerészt behívtak. Lassan mentem fölfelé az önkéntesi ranglétrán, utoljára zászlós voltam. Családunk zsidó származású. De ezt valahogy nem vettük tudomásul, ez nem volt téma. Én magam szerzetesi iskolába jártam, katolikus voltam. Egy napon megkaptam a SAS behívót, hogy jelentkezzem Nagykátán. Tavasz volt, felvettem nagyon szép fehér extra egyenruhám, fekete lakkcipőm, fekete parolival. Felültem a vonatra, és ott még gyorsan megismerkedtem egy fiatalasszonnyal, mert abban az időben nagyon sokat udvaroltam, nagyon sok szerelmem volt, és gyorsan megbeszéltünk egy randevút, hogy mindjárt, ha a háborúnak vége lesz, összejöttünk. Megérkeztem Nagykátára, elmentem egy kertbe. Ott egy vadállat ült, Muray nevű alezredes. Megnézte a behívómat. Én is akkor vettem észre, hogy a nevem mellől a zászlós szó hiányzott. Kérem szépen, egy fél óra múlva…
Kiderült, hogy engem munkaszolgálatra hívtak be. Hát ez elég váratlanul ért, annál is inkább, mert ez a Muray az én egyenruhámat szemtelenségnek, provokációbak minősítette, és kiköttetett. Kikötni úgy kell, hogy az ember kezét hátracsavarva összekötik, és a csuklójára kötözött kötéllel felfüggesztik. A szolgálati szabályzat értelmében ezt csak orvos jelenlétében lehet csinálni, mert addig kell húzni, hogy csak a lábujj érje a földet. Orvos persze nem volt jelen, de Muray odajött hozzám, és a bicskájával levagdosta rólam a csillagokat leszedte a karpaszományt, és utána egy jó nagy pofont kaptam. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, amit kérdeztél, a háborúról. Valóban nekem a háború volt életem legnagyobb élménye. Sorsdöntő élmény volt, bármilyen furcsán hangzik, ott lettem emberé. Nézd, mi voltam én? Egy elkényeztetett, többé-kevésbé, de inkább kevésbé művelt fiatalember, aki megírt néhány novellát, megjelent egy vékony kis kötetecskéje…(…)
Tovább a Színházkolóniára a beszélgetés folytatásához, ahol meghallgatható Örkény hangfelvétele, látható áltévéhíradó Örkény Egyperceseiből és bepillanthatunk Örkény levelesládájába is.
Örkény Istvánhoz kapcsolódó előadások az évadban
Azt meséld el, Pista! (Örkény Színház)
Macskajáték (Örkény Színház)
A Pécsi Harmadik Színház Tóék. c. előadása a Duna tv-n 2011. április 16., szombat 19:05
A közönség a Pécsi Harmadik Színház előadásában Örkény tragikomédiájának egy érdekes, ötszereplős kamaraváltozatát láthatja. Az előadás a Tóték - Őrnagy viszony tragikusan groteszk alakulását ábrázolja, de amikor az erőszak egyre terjed körülöttünk és bennünk, akkor fordított rend uralkodik a világban: a bolondnak mondott Postás az egyetlen reálisan érző és gondolkodó lény, aki egyéni tragédiaként éli át a Tótékkal történteket. Tóték és az Őrnagy viszont egyszerre és kölcsönösen előidézői és áldozatai annak az abszurd helyzetnek, amelybe a történelem kényszerítette őket, s amelyben szellemi vakságban, az összefüggéseket fel nem ismerve haladnak az értelmetlen tragédia felé. A színházi előadást Vincze János rendezte.
Indult egy fórum a Színházkolónián, ahol várják a kedvenc Örkény idézeteket!
Végezetül, ahogyan a Színházkolónián, úgy itt is emlékezzünk meg Örkényről az egyik színházzal kapcsolatos egypercesével:
Örkény István
A SZÍNÉSZ HALÁLA
Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.
A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.
Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
- Ma nehéz napom volt.
Fotó és forrás: Színházkolónia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.