"Elengedhetetlen az összefogás a vállaltan jobboldali igazgatók vezette színházakat egybefogó Magyar Teátrumi Társasággal" - mondja a Magyar Színházi Társaság elnöke, Csizmadia Tibor. Lapszemle.
"Csizmadia Tibor a színházi közéletnek sem fordít hátat, hiszen újra megválasztották a Magyar Színházi Társaság elnökének. Úgy érzi, a jelenlegi kultúr klímában fontos a folytonosság. És elengedhetetlennek tartja az összefogást a másik szervezettel, a vállaltan jobboldali igazgatók vezette színházakat egybefogó Magyar Teátrumi Társasággal. Igyekeznek közelíteni a nézeteiket, hiszen fontos, hogy egyeztessenek az előadó-művészeti törvény módosításairól, vagy akár együtt lépjenek fel a támogatáscsökkentések ellen. Csizmadia Tibor nem tart attól, hogy elfogy a tagságuk, mert sokan átlépnek a másik szervezetbe vagy nincs pénzük tagdíjra. Épp most vizsgálják felül a díjakat, és az sem mellékes szempont, hogy a teátrumi társaság tagjai közül többen náluk is aktívak. A kecskeméti igazgató, Cseke Péter például nemrég megválasztott tagja lett az ő kibővített elnökségüknek is" - számol be a nol.hu.
Csizmadia Tibor
„Nem mintha Alföldit nem macerálná hónapok óta a Jobbik"
Mintha a Magyar Színházi Társaság kicsit későn reagált volna a politikával átitatott ügyekre" - vetette fel a Népszabadság. Mondjuk, amikor Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház igazgatóját támadták vagy a függetlenek támogatási garanciájának megszüntetését vetették fel. „Ez a demokratikus szervezeti felépítésből is fakad" - magyarázza Csizmadia. A társaság akkor teheti nyilvánossá a véleményét, ha a képviselt szervezetek rábólintanak erre.
A József Attila Színház megszűnésének veszélyére például időben reagálhattak, hiszen az ottani gond előre sejthető volt. „Nem mintha Alföldit nem macerálná hónapok óta a Jobbik" - mondja a Népszabadság riportere, hangot adva annak a feltételezésének, hogy ebben is benne van a színházvezetők félelme. Egyre több színi direktor ugyanis még a nyilatkozattételtől is elzárkózik, mert félti a pozícióját. Tapasztalataik szerint ugyanis az ellentmondás „fejvesztéssel" jár. Csizmadia Tibor azonban úgy véli: a direktorok inkább színházukat féltik. Nem lát félelemkeltést ma Magyarországon, de azt határozottan állítja: nincs a kormánynak határozott kultúrpolitikája. Hogy a korábbiaknak volt-e, az vitatható, de Csizmadia szerint azokban az időkben legalább békén hagyták a művészeket. A fenntartóknak voltak elvárásaik, de a művészi szabadság teljes lehetett. Most mindez kiszámíthatatlanná vált, akárcsak az önkormányzati finanszírozás.
Újra a színpadról üzennek majd a művészek a politikának?
Kérdi a lap, a jelenlegi kultúrklíma használ-e a színháznak. Újra a színpadról üzennek majd a művészek a politikának? „Inkább a nézők hallanak bele többet az előadásokba. Még akkor is, ha az adott mondat nem a társadalmi problémáról szól, hanem egy életérzésről. A nyolcvanas évekre emlékeztet a mostani szituáció, amikor nem tiltották be az előadásokat, de az alkotóknak taktikázniuk kellett. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor Dunajevszkij Szabad szél című operettjét rendeztem. Akkor egy pártkatonának kellett elmagyaráznom, hogy a fürdőruhára vetkőztetett kórus nem azért hajigálja a fürdőlepedőket, mert ezzel azt üzeni: bedobjuk a törülközőt. Egyszerűen fontos hangulati elem volt."
Folytatás a nol.hu-n.