Bekapcsolódni kell

Február elején Blaskó Balázs váltotta Csizmadia Tibort az Egri Gárdonyi Géza Színház élén, aki 180 fokos fordulatot hirdetett meg. A társulatból többen elmennek, köztük a Soós Imre-díjjal kitüntetett Schruff Milán, akivel az elmúlt hónapok eseményeiről és arról beszélgettünk, hogy aki kubista, nem festhet szarvasokat a víznél.

Schruff Milán

Schruff Milán: Én eddig tartózkodtam a véleménnyilvánítástól és nem kívántam a Balázzsal (Blaskó Balázs, a szerk.) sem beszélni, hiszen ő A-t mond, én B-t. Amikor a programját bemutatta, közölte, hogy Máté Gábor tanítványai nem tanultak etikát, gőgösen mászkáltak a színházban. Aztán behívatott magához. 20 percet szánt mindenkire a társulatból, ebből 15-öt végigbeszélt. Elmagyarázta mit szeretne jövőre, és megismételte, hogy nem szerette, de végigcsinálta az elmúlt időszakot a színházban. Nem szólaltam meg, de egyre többet olvasom, miként minősíti a fiatalokat, a Hírlap Színházat, a Csörgess meg-et, amit nem is látott és ez felháborít. Azt pedig nem tudom mire vélni, hogy elvárja a „nyitott” gondolkodást, amit ő sem tanúsított és azt, hogy tanuljak az idősebbtől. Tanuljam nézni az órámat, hogy mikor van vége a próbának?

Mészáros Máté, Fenyő Iván, Bányai Miklós és Schruff Milán a Csörgess meg! -ben

- Szerinte nem becsülték meg Egerben az idősebb színészeket. „Csizmadia érkezésével a hajdani erős társulat statiszta szerepre kényszerült” – mondja Blaskó Balázs.

Schruff Milán: Ez önmagában nem helytálló, hiszen ő zárkózott el attól, hogy valóban részt vegyen a munkában. Az igaz, hogy az Elkéstél Terry-ben Ötvös Andris 26 évesen eljátszotta Philip Marlow-t, én pedig Roger Wade-et. Ez a rendezői koncepciónak köszönhető, amibe belekötnek, akárcsak a Selyemcipőbe.

- Blaskó azt fogalmazta meg: ez nem valódi színház és a Szeszélyes évszakok című televíziós műsorhoz hasonlította a Hírlapszínházat, a Csörgess meg!-et.

Schruff Milán: Ezt kikérem magamnak. A nézők sokféléből választhattak. Hozzáteszem, Zsótér Sándortól a Hírlapszínházig is hatalmas a távolság. Blaskó Balázs hozzáállását jól mutatja, hogy az összes kritikát leszedte a falról. Egyet viszont kirakott: az egy évvel ezelőtti, pilseni vendégjátékról szól, lehúzza a Velencei kalmárt.

- Balázsnak a Nagyratörő trilógia sem tetszett, azt mondja, ezentúl nem fordulhat elő, hogy egy előadás kicsengése: „Éljetek, boldogan vagy boldogtalanul- és haljatok meg!", mert ezt nehéz hazavinni.

Schruff Milán: A trilógia harmadik részében hangzik el, Báthory Zsigmond fejedelem búcsúbeszédében, hogy „éljetek boldogan vagy boldogtalanul és haljatok meg”. Ezzel nem személyesen a nézőt szólítottuk meg, hanem Zsigmond állapotát mutattuk be és azt, amit a hatalom tett vele. Csizmadia Tibornak is biztos, hogy ezzel volt mondanivalója...

                               
Schruff Milán a Nagyratörőben

- Ti nem érzékeltétek a színpadról a közönség negatív véleményét?

Schruff Milán: Akinek nem tetszettek bizonyos darabok, megnézhetett egy operettet. Eger hatvanezres város, nem játszhatunk egyfajta előadásokat. Lehet, hogy kimennek egy Zsótér előadásról, de ez nem jelenti azt, hogy amit ő képvisel nem kell senkinek. Nem törekedhetünk kizárólag a szórakoztatásra, arra ott a tévé. Sokan a mai napig nem úgy gondolják, hogy a színházban nem kikapcsolódni, hanem bekapcsolódni kell. Most a nézők a tapsukkal kifejezik, bánják, hogy elmegyünk. Az Olympia premierjén, amelyben együtt látható a csapat egy része, óriási szeretet fogadott minket.

- Másként játszotok az új hangulatban?

Schruff Milán: Bizonyos mondatok nagyon meg tudnak szólalni, ha a szegénységről, egymás kizsákmányolásáról beszélünk, ilyenkor az ország helyzetére is gondol az ember. A Mester és Margarita is aktuális: aki gyenge, az kicsit elcsúszik, Wolandok is léteznek. Míg Moszkvában tűnnek el az emberek, mindenki úgy fogalmaz „állítólag” ez meg az történt, de senki nem tud pontosan semmit. Akárcsak a West Balkán tragédiájakor: száz variációt olvastunk magyarázatként.

- Mennyire esett nehezedre azt mondani Egerben, hogy távozol most, hogy megszületett a kislányotok Járó Zsuzsával?

Schruff Milán: Egyértelmű volt, hogy megyek. Valaki azt mondta, ez bátorság. Mindenesetre gyávaság lett volna maradni. Kifordulna a gyomrom, ha részt kéne venni a 180 fokos fordulatban. Máté Gábortól, Horvai Istvántól gondolkodásmódot is tanultunk, képtelenség az ellenkezőjére vállalkozni. Ha valaki kubista, nem festhet szarvasokat a víznél. A bizonytalanságot azért rosszul viselem. Csizi (Csizmadia Tibor, a szerk.), aki végigjárta Európát, érdekes dolgot mondott: „Ez olyan, mint a stoppolás. Szerintem Milán, neked jövőre lesz négy bemutatód”. Szerepre várni olyan, mint úton lenni, eltelik három óra, senki nem vesz fel, de a negyedikben jön valaki, akivel továbbmehetsz.

Schruff Milán és Járó Zsuzsa a Mayában

- A színész kiszolgáltatottságát érezted meg?

Schruff Milán: Igen. A színházak is nehéz anyagi helyzetbe kerültek, nekem több havi fizetésemmel tartoznak. Egyelőre káosz uralkodik a fejemben, mert az is hihetetlen, hogy megszületett a lányom. Emiatt nagyobbnak érzem a kilátástalanságot és átértékelődtek dolgok. Azzal is szembesültem, hogy szükséges a váltás, új ingereknek kell jönnie.

- Kopogtatsz ajtókon?

Schruff Milán: Megtettem amit tudtam, beszéltem emberekkel, elvetettem a magokat, várok. Nem biztos, hogy leszerződnék egy társulathoz, az lenne a legjobb, ha szerepekre hívnának, ez a szabadúszás. Volt, aki azt kérte, adjak be egy szakmai önéletrajzot. (Nevet, a szerk.)

- Amikor átvetted a MASZK Országos Színészegyesület Soós Imre-díját, azt mondtad, meglepődtél. Miért?

Schruff Milán: A díj azt jelenti, figyeltek rám, ez döbbent meg. Azt tapasztaltuk, hogy Zsótér Sándor és Máté Gábor rendezései érdeklik a szakmabelieket, bár a Proliknál kevesen jöttek le. Viszont azt nem sokan vették észre, hogy a Nagyratörő trilógiával színháztörténetet írtunk, hiszen egymás után játszottuk el a három előadást, rengetegen mozogtunk a színpadon. A botrányra persze mindenki felkapta a fejét.

- Neked jut energiád, időd arra, hogy más színházba menj?

Schruff Milán: Néha. De szerintem a legnagyobb gond nem a szakma hozzáállásával van, hanem azzal, hogy a mai világban a színház nem fontos.

- Zrinyi Gál Vince, volt osztálytársad, a KOMA Társulat vezetője is ezt fogalmazta meg a színházi világnap alkalmából. Ez korosztályi vagy szakmai tünet?

Schruff Milán: Az utóbbi, általános tapasztalat. Főleg most érzékelhető, amikor pénzt vonnak el a kulturától. A politikusok nem fogják fel, hogy a színház nem gazdaságos, mint a szórakoztatóipar, hanem hasznos luxuscikk.

Haumann Péter és Schruff Milán

- Eddig azt hangsúlyoztad, egy kisangyal mindig a válladon ül. Ezt bizonyíthatja, hogy a 2007-es POSZTon te nyerted A párnaemberért a legjobb 30 év alatti színésznek járó elismerést, a Kalandorokért pedig Rudolf Péterrel, Haumann Péterrel közös díjat kaptatok. Mennyire ingott meg a szerencsében és a színházban a hited?

Schruff Milán: Abszolút kezdőként még az jár az agyadban, hogy meg akarod váltani a világot. Az meg tudja törni az embert, ha falakba ütközik a saját terepén, ha kiderül, következmények nélküli országban él. Külföldön, ha leteszel valamit az asztalra, és még díjat is kapsz, tovább építkezhetsz. Itthon csak bólintanak. Ettől függetlenül még mindig szerencsésnek érzem magam, hogy nem gyári munkásként dolgozom. Bár a színház is tud lélekölő, monoton lenni, és egyelőre nem látom, hogy ha nem iszom ki magam a szakmából, mi lehet velem ötven évesen. De jót remélek. Erre az is okot ad, amit Haumann Péter mesélt: ő a többszáz szerepe közül négyet tud említeni, amibe nem lehet belekötni és kettőt, amivel lehet vitatkozni. Viszont – ezt minden interjúban elmondom -....

- Neked van már kettő...

Schruff Milán: Igen, egy, amibe nem lehet belekötni és egy amivel lehet vitatkozni. A Párnaember telitalálat volt számomra. Minden stimmelt - a darab, a marha jó, összeszokott színészek, az azonos gondolkodásmód, Dömötör András, a rendező, Nagy Fruzsi, a jelmeztervező. A Nagyratörő trilógia Báthory Zsigmondjával lehet vitatkozni. Különösen hangozhat, de az előadás és az alakítás is két év után született meg, amikor lenyomtuk a három részt egyben.

Schruff Milán és Kaszás Gergő a Párnaemberben

- Megfordult a fejedben, hogy más foglalkozásba vágj?

Schruff Milán: Meg. Ki akartam menni Kanadába, egy napelem gyárba dolgozni. De még itt vagyok. Gyereket nevelünk a Zsuzsival, látom mekkora meló. Volt szó arról, hogy többen lemehetünk Kaposvárra, de végül nem maradunk együtt, úgy látszik más a dolgunk. Szívesen játszanék kisebbeket is, jó lenne folytatni Pesten a Hírlapszínházat.

- A többieknek nincs kisbabájuk, viszont jól hallottam, hogy Kaszás Gergőnek van egy lova?

Schruff Milán: Igen, és ez a ló most kirobbant, az év lova lett! Valamelyik nap szólt a Gergő, hogy derbin fut a Naná és elkérné a zakómat. Mondtam neki: „ derbi, jó, ló, oké, fut, rendben, vidd”. Később, ültem az internet előtt, szólt a Sport1 és csak annyit hallottam, hogy üvöltik: „Naná, Naná, Naná, nyert Naná!”. Odafordultam és azt láttam, hogy a Gergőt közvetítik élőben, aki mint egy eszelős rohan a pálya mellett a zakómban! Óriási volt. Nagyon örültem. Persze a zakóm miatt volt az egész! (Nevet, a szerk.)

Tóth Berta/  színház.hu