Újra nyit a Ruttkai Színház

Hamarosan újra megnyílik a Ruttkai Éva Színház az egykori Déryné Színház épületében. A felújítási munkálatok lassan a végéhez érnek és már sor került az első olvasópróbára is.

"Igen nehéz időszak után, néha a feladás küszöbén olvasópróbát tartottunk. Jöttek és jöttek a már nálunk eddig is játszó közkedvelt színművész kollégák: Géczy Dorottya, Esztergályos Cecília, Detre Annamária, Ábel Anita, Bálint Antónia, valamint a teátrumunkban most bemutatkozó színművészek: Dzsupin Ibolya, a 96 éves Gyulányi Eugénia, Veress Előd, és a rendező Dávid Zsuzsa. Kiváló művészek, közkedvelt és ismert arcok, remek poénok, kellemes dallamok. Minden együtt van, ami elengedhetetlen kelléke a sikernek" - mondta lelkesen az Új Ásznak a színigazgató Szalai Zsolt. Azt is elárulta, hogy már kitűzték a nagyszabású megnyitó időpontját is: május 21-én nyílnak a kapuk.

A színház homlokzati terve

Emellett a színház főállású jegypénztárost keres, azt írják honlapjukon , hogy az ideális kolléga az alábbi kosztümöket képes gyorsöltözéssel váltani:

rajongó - mindene a színház, bolondul a jó előadásokért, imádja a színművészeket és a színművészetet, a csúcspont számára a teltház, ebben a közegben akar élni és dolgozni

stratéga - perspektívában gondolkodik, tudja, hogy egy nagymúltú, újra induló intézményben kulcsfigura

precíz és kitartó és korrekt - drámaian alapos, a precizitással nem komédiázik

stressztűrő - kedvenc itala az adrenalin fröccs, kedvenc sorozata a Vészhelyzet, kedvenc mesehőse StresszElek

kreatív  - egy hős elszántságával kifulladásig mesél a színdarabokról és vicces, néha szívszorító storykkal kápráztatja el és buzdítja a sorban kígyózó közönséget jegyvásárlásra

Egy kis színháztörténet
Déryné Színház

Az Állami Déryné Színház (más néven Állami Faluszínház) 1951-ben alakult budapesti székhellyel egy azév májusában született határozat alapján. Feladata a vidék városi színházaitól messze lévő településein való játék. 1955-től hívták Állami Déryné Színháznak. Megszervezésével Mátrai Józsefet bízták meg, aki halálig igazgatója maradt az intézménynek. A fődramaturg Ascher Oszkár volt, aki 1957 és 1965 között a második igazgatója lett a színháznak. 1965-től Szalai Vilmos vette át a helyét.

Dobozi Imre: Szélvihar című drámája a Déryné Színház előadásában, 1958 -ban

/forrás: Magyar színházművészet/

1951 és 1954 között budapesti előadásait a Madách Színház Kamaraszínházában játszotta szombaton és vasárnap. 1954-55-ben a volt Omnia Mozi (ma Gutenberg Művelődési Otthon) helyiségében Jászai Mari Színház néven működött. 1957-59-ben a volt Pódium Kabaré, ma Radnóti Miklós Színház helyiségében működött, 1963-tól pedig az egykori Józsefvárosi Színházban játszott. Irodái a VI. kerületi Asbóth utca 19 szám alatt voltak. Volt operatagozata, valamint Stúdió Színpada az Asbóth utcában.

A társulat 11 együttese autóbuszokkal járta az országot 2-3 hetente. Első elődásuk 1951. augusztus 20-án volt Dunapentelén. Eleinte esztrádműsorokat adtak, de hamarosan egész estés műveket játszottak. Műsorán egyaránt szerepeltek klasszikus művek és modern darabok. Fennállása alatt 350 darabot mutatott be kb. 40 ezer előadásban, 15 millió néző számára.

1978-ban Népszínház néven egyesült a Huszonötödik Színházzal, és a VIII. kerületi Kálvária tér 6. szám alatt a Népszínház Kamaraszínházának adott otthont Népszínház Józsefvárosi Színház néven. 1991. január 1-jén a színház átalakult, a vidéket járó tagozatok megszűntek, és a színház neve Budapest Kamaraszínház lett.

Ruttkai Éva Színház

A Ruttkai Éva Színház 2010. október 8-án töltötte be a 16. évét.

Ennyi év már egy ember életében is komoly.

Egy színházéban még inkább.

16 évvel ezelőtt Nagy Miklóssal azért választottuk Ruttkai Éva nevét, mert fontosnak tartottuk – már akkor is, azt a művészi, emberi alázatot, tartást, izzó lobogást, mélységet, szárnyalást, és még sok mindent, amit Ő ezen a pályán, ebben a szakmában, ezen a világon jelentett. Nekünk, színházban élőknek, s mindenkinek, aki a nézőtérről figyelhette, leshette, csodálhatta.

Biztosan volt olyan, amit a 16 év alatt rosszul csináltam. Biztosan voltak döntéseim, amik nem voltak helyesek. Biztosan tettem, gondoltam olyat, amit mások másként tettek, gondoltak volna. De én én vagyok. Én, Szalai Zsolt, aki életének elmúlt 16 évét beleéltem ebbe a színházba. Abba, amelyik Ruttkai Éva nevét viseli.

Talán olyan ez a színház is, mint egy kamasz, aki 16 éves. Nekem természetesen gyönyörű. Elfogult vagyok vele. Mások talán nem látják szépnek... sőt egyenesen csúnyának találják... És vannak, akik ezt meg is mondják. Nekem is. Meg a hátam mögött is. De lehet, hogy ők nem ismerik. Vagy nem jól ismerik. Vagy csak felületesen. Meg kell ismerni... Jól meg kell nézni... Mert akkor meglátszanak szépségei. Mert vannak érzelmei, és szép érzései... Lehet, hogy egy kicsit kajla, egy kicsit nyurga, de hát istenem! Majd kinövi magát! Ha hagyják. Kérem, hát hagyják!

A Ruttkaiban egy más fajta világ van. Békésebb, nyugodtabb, mint a kinti. Nem én mondom! A nézők. Mindenki végzi a dolgát. A rendező rendez, a színész játszik-próbál, az igazgató igazgat, a műszak "műszakol"... a néző meg jön... meg néz... meg szeret... Mindenki végzi a dolgát...

Azt mondják: „Egyedi színház, nincs még egy ilyen." Nem én mondom! A nézők! Meg a kollégák. És ez így is van rendjén. Hozzánk – úgy gondoljuk –, azért járnak, mert valami mást kapnak. Nézők, játszók egyaránt.

Kapnak természetesen jó előadásokat. Nem én mondom! A nézők! És kapnak "csemegéket" is a színpadon. Ha a néző előadás után azzal megy el, hogy „Köszönöm az előadást, köszönöm, hogy néhány órára nem gondoltam a saját bajaimra, a napi gondjaimra..." már nem voltunk hiába.

Szoktak csodálkozni látogatóink, hogy köszönünk, udvariasak vagyunk, szívélyesek...

Valahol ezt írtam: „Mindenki végzi a dolgát."... s ez így is van.

Talán jót tenne ennek a világnak is, ha mindenki csak végezné a dolgát. Ha figyelne a másikra, meglátná mosolyát, meghallaná bánatát, észrevenné jókedvét, feltűnne lelke-felhője... Szóval mindenki dolgozna. Végezné a dolgát. Akkor nem lenne feltűnő a jóság. Mert ez lenne a természetes...

Hátha...

Bízom saját erőmben. Bízom abban, hogy ha eddig segített engem, továbbra is velem marad Nagy Miklós szelleme. Mert, hogy figyel engem, az bizonyos.

Köszönjük, hogy vannak Nekünk! Köszönjük, hogy lehetünk Önöknek!

Szalai Zsolt