Nemzet színésze kerestetik

Komlós Juci, a Nemzet Színésze halálával hatalmas űrt hagyott szerettei, barátai és rajongói körében. Helyébe olyan művész  kerülhet, aki betöltötte a 62. életévét, 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot - szezononként egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltött. Vajon ki lesz az? A cím jelenlegi birtokosai döntenek.

„Ha kérdezik, mit csinálok mostanság, azt válaszolom: „Aratok szeretetet.” A munkám, a lelkem, az életem gyümölcsét" - mondta Komlós Juci, aki április elején távozott a Nemzet Színészeinek neves társaságából. Egyelőre nem lehet tudni, ki veszi majd át a helyét. A Nemzet Színésze/Színésznője címet azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.  Ők havonta 500 ezer forint juttatásban részesülnek. 

Komlós Juci Zilla szerepében

Az új tagról a jelenlegiek egyhangú szavazással tehetnek javaslatot. Az Új Ásznak egy, a Nemzet Színészeihez közel álló forrás azt súgta meg, "biztosan nőt fognak választani, hiszen van egy ilyen szabály: nő helyett nőt kell választani. Ilyen alapon felmerülhet Schubert Éva, Molnár Piroska, Mednyánszky Ági, Pásztor Erzsi, Pogány Judit, Almási Éva, Pécsi Ildikó, Halász Judit, Tordai Teri, vagy Békés Itala neve is. A férfiak közül pedig akár Benedek Miklós, Sinkó László, Lőte Attila,  Vallai Péter, Bálint András, Keres Emil is elnyerheti a címet.

Múlt évben Haumann Pétert választották

Tavaly Bitskey Tibor, Harkányi Endre és Sztankay István neve már Zenthe Ferenc halála után felmerült, ám ők azóta is várnak a megtiszteltetésre. Miután elhunyt Kállai Ferenc, fél év telt el, amíg megválasztották Haumann Pétert, ugyanis komoly nézeteltérés alakult ki a Nemzet Színészei között azt illetően, kit vegyenek be maguk közé. "Ez a legtragikusabb a dologban. Ahhoz hogy valaki a Nemzet színésze lehessen, egy másiknak el kell mennie. Ezen elszomorodtam, és eltűnődtem egyben, hisz egyszer majd az én helyemre is jön valaki. De nagyszerű érzés, hogy felhívott Kállai Feri felesége is, és azt mondta: Feri úgy gondolja - nem gondolta, hanem gondolja! - hogy ez engem megillet. Most van bennem egy csönd és figyelem. Igen, az ember legyen csöndben, és érezze megtisztelve magát, ha egy ilyen magas grémium tartja méltónak, hogy tagjai közé fogadja. Felmerül az emberben: itt a pózna vége, tovább mászni nem lehet? Dehogynem, eddig is a semmit másztuk meg, mi, színészek, ezt csinálni kell. Ha már ilyen szerencsés helyzetbe kerültem, ezt illik utólag is igazolni" - fogalmazott Haumann és azt is megjegyezte: ha visszatekint arra a 47 évre, amióta papírja van arról, hogy gyakorolhatja a mesterségét, "azt hiszem, az esetek nagyobbik részében tisztességesen dolgoztam". Most elárulta az Új Ásznak: "Még nem került szóba közöttünk, ki legyen az új Nemzet Színésze, általában a temetés után szoktak először erről beszélni" és úgy fogalmazott: van tippje.

Haumann Péter

Amíg kiderül, ki követheti Komlós Jucit, fogadják szeretettel összeállításunkat azokról, akik Haumann Péter mellett erről döntenek. Magukról vallanak pár sorban:

Törőcsik Mari

„Alapvetően hívő ember vagyok, istenhívő is egyébként. Annak dacára, hogy oly sokat bántották már egymást az emberek, annyi, de annyi csalódást okoztak már egymásnak, én még mindig elgyöngülök, ha igaz emberrel találkozom. És szeretek reménykedni. Mindig is tudtam, és egyre inkább tudom, hogy puszta létezésünk öröm.... Minden életnek legalább öt-tíz buktatója van. Mindig az összeroppanások után hittem a legjobban magamban, és a legnagyobb sikereim eufórikus boldogságában tettem fel magamnak a kérdést, tudok-e még továbblépni, van-e még bennem valamifajta tartalék”. 

Törőcsik Mari

Szabó Gyula

„Egy szörnyű autóbalesetemnél ahogy véres fejjel kászálódtam ki a roncsokból, a közelemben valaki felkiáltott: „De hisz ez a Buga Jakab! (...) Én nem tartozom azok közé, akik magukkal viszik a bajaikat. Nem szeretek nyűglődni, ami a szívemen, az a számon. Csak a magamét tudom megmondani. Hallaná csak, amikor Pálmával, a feleségemmel civakodom. Mindent egymás fejéhez vágunk, vég nélkül soroljuk a problémákat – és kész. De azért elviselhető vagyok. Mosolyszünet is van. ... próbálom megértetni, úgyis kibékülünk, minek töltsük haraggal az időt.” 

Szabó Gyula

Psota Irén

„Nem bírnék egy percig nyugton maradni. A tétlenség számomra egyenlő a halállal. Képtelen vagyok várakozni. Ha valaki elkésik a randiról, engem már nem fog ott találni. Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja mi lesz a fejfámra írva? „Meghalt, mert ráért”. (...) Néha úgy kitörök, mint egy vulkán. Dől belőlem a forró láva. Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok. Két végén égetem a gyertyát. (...) Imádom az ünnepeket. Volt olyan nap, hogy bementem egy virágüzletbe, és azt mondtam, kérek egy szál ünnepet. (...)Valóban három férjem volt. Ami pedig a boldogságot illeti, néhány boldog perc azért jutott nekem is. Az is elég, nem? Amelyik kapcsolat nem működik, abból ki kell lépni. Minél hamarabb le kell zárni, hogy ne fájjon.”(...) A boldogság nem globális. Ha nem veszi észre az ember az apró örömöket, akkor nem lesz boldog.” 

Darvas Iván és Psota Irén

Garas Dezső

„A színész azt akarja: vigye el a rendező, az igazgató egy szerelmi légyottra, vagyis kapjon egy szerepet, mert különben nem tud érvényesülni... Az ember sikerre született. Sok mindent kell tudni a szakmáról, hogy a bukásokról fájdalom nélkül lehessen beszélni. Aztán az idő is megszépíti a történteket. (...) Mi színészek szarból és aranyból vagyunk. És a szart sem lehet kidobni.” 

Kiss Manyi és Garas Dezső

Tordy Géza

"Nekem van ízlésem, belenézek a tükörbe, és aki visszanéz a tükörből, az már nem az a küllem. Más pénzért kapni nőt, nem primitív értelemben mondom, de az más, ha megcsillan egy nő szeme. Már nem csillan. Másrészt, ha az embernek valakije van, akkor is tud nagyon egyedül lenni, nem? (...) A színház oyan, mint az építészet. Van benne képzőművészet, költészet, dallam a formákban, minden. Csak a színház kicsit hitványabb, mert mulandóbb."

Tordy Géza, Törőcsik Mari, Kállai Ferenc

Berek Kati

„Amikor nem játszottam színházban, jártam a vidéket... Például tanyasi iskolákba, ahová petróleumlámpákkal a kezükben jöttek az emberek. A dalai láma azt tanítja, nem múlhat el nap úgy, hogy ne gondoljunk a halálra. És minden nap gondolok is rá. Sok esetben egy szép kép láttán jut eszembe, a gyönyörűség által. A halál nem feltétlenül csúnya.” 

Gobbi Hilda és Berek Kati

Avar István

„Soha életemben nem tudtam sokáig haragudni másokra, mindig távol állt tőlem a gyűlölködés, amint a bosszúállás is. (...) Egy-egy bemutató után ismerőseimtől viccesen azt szoktam kérdezni: „Ugye én voltam a legszebb?” De mi az, hogy egy férfi szép? Én még nem láttam szép férfit. (...) Általában kivégeztek, agyonvertek, lelőttek vagy felakasztottak, esetleg én végeztem ki partnereimet. Volt, hogy a kisfiam a tévé előtt sírva fakadt, amikor az egyik jelenetben meggyilkoltak. Hiába mondtam neki: „De hát Istvánkám, ne hülyéskedj, itt ülök melletted!” ... Én nem akarok meghalni! Szó sincs róla! Most, amikor egyre kevesebb a gondom? Sok mindent megoldott a „boldog megváltó”. Tudja mi az? A „megváltó” impotencia. Ahogy azt Raksányi Kutyu mondta”. 

Avar István és Ruttkai Éva

Király Levente

„Az csak a lelkekben érződik, hogy ki fővárosi és ki a vidéki. (...) Egyszer fél milliméter, másszor meg öt centi az eltérés az etalontól. (...) Nem akarok patetikus lenni, de nem mondhatom másként, én nem tudok szeretet nélkül élni. Ha érzem a hiányát, begörcsölök. S addig kelletem magam, míg meg nem szeretnek. (...) Mindenről megvan a véleményem, de magamban tartom. Nem hiszek a világmegváltásban. 

Király Levente

Máthé Erzsi

„Nemcsak a színét, hanem a fonákját is kerestem a dolgoknak. A humorom pedig segített átvészelni a legnehezebb helyzeteket is." 

Major Tamás és Máthé Erzsi

"Tudja a nemesség kötelez. Az elért formát mindig futni kell. Az elvárásoknak meg kell felelni. A színészet hivatás, ahol vérre egy a játék. Nekem még mindig vörös a fülcimpám az izgalomtól, ha fel kell lépnem. Valaminek lennie kell. Valami bizsergésnek. Anélkül nincs értelme az egésznek.”

Forrás: Színház.hu, Új Ász, 168 óra, Színarany - Beszélgetés a Nemzet Színészeivel