García Lorca 1934-ben írt költői szépségű, megindító drámája egy asszony kétségbeesett lázadásának története. Yerma őrült szenvedéllyel, megszállottan vágyik az anyaságra, de azt férje nem tudja megadni neki.
Federico García Lorca
(1898. június 5. – 1936. augusztus 19.
A drámát 1962-ben játszották először Magyarországon Németh László fordításában. Akkor a kőszínházakat megelőzve a legendás Universitas Együttes mutatta be Sólyom Katalin főszereplésével, pár évvel később pedig már a Madách Színház is műsorra tűzte Psota Irénnel a címszerepben.
García Lorca balladisztikus történeteinek atmoszférája, titkokkal teli világának rezdülései és csodálatosan erős nőalakjai elvarázsolnak mindenkit, és különleges színpadi gondolkodásmódra késztetik az alkotókat.
A színész rendező - A társulat néhány tagja arról nyilatkozik, miért más egy színész-rendezővel dolgozni.
„Rendező lesz, aki nem elég jó színész, viszont szívesen jártatja a száját." – jegyzi meg Kornis Mihály tréfás iróniával színházi szótárában. Persze valahol máshol azt is leírja, hogy »a rendező sorsa még a színésznél is keményebben áldozati«. A színházi hagyományban ismerős gyakorlat, hogy nagyszerű színészekből idővel rendezők válnak. A Radnóti Színházban ebben az évadban két olyan fiatal színész dolgozik rendezőként – Anger Zsolt és Rába Roland – akik nem az iskolapadban, hanem a színpadon tanulták meg a rendezés gyakorlatát.
A Yerma próbáján
fotó: Koncz Zsuzsa
Wéber Kata
Attól, hogy a rendező színész, egyenrangú partner lesz, és nagyon hasonló vagy szinte azonos a nézőpontja azokéval, akik a színpadon állnak. Nyitottabb lehet a színészek elképzeléseire, a mi fejünkkel is gondolkodik. A rendezés során más problémák kerülnek előtérbe, és nem globálisan közelít az előadáshoz, hanem a színészeken keresztül. Roland nagyon tisztafejű színész, és becsülöm a morális hozzáállását az alkotói munkához. Többször dolgoztunk már együtt nem kőszínházi produkciókban, ahol nagyon más módszereket használtunk. Kíváncsi vagyok, megtartja-e ezeket egy kőszínházi munka során.
Adorjáni Bálint, Wéber Kata
fotók: Takács Zsolt | foto.szinhaz.hu
További képek az előadásról >>>
Adorjáni Bálint
Eddig csak néhány színész-rendezővel dolgoztam együtt. Biztos nem lehet általánosítani, de azt vettem észre, hogy ők több időt hagynak arra, hogy szabadon dolgozzunk, hogy nyugodtan keresgéljünk. Jobban elidőzünk kis részleteken. Furcsa viszont, hogy ők a próbaidőszak elején talán sokkal többet tudnak a szerepről, és nyilván sokkal jobban el is tudnák játszani azt.
Persze egy tapasztalt rendező – függetlenül attól, hogy színész-e vagy sem – ugyanúgy arra törekszik, hogy minél jobb helyzetbe hozza a színészt. A legfontosabb a párbeszéd a munkában, az hogy ez egy közös játék legyen.
Szávai Viktória
Én azt szeretem a színész-rendezőkben, hogy nem merev koncepciókban gondolkodnak. Velük szabadabban lehet elkezdeni egy próbafolyamatot, mivel színészként ők is tudják, hogy egy szerepet ezerféleképpen meg lehet közelíteni, ezért jobban hagyják a színészeket keresgélni. De ebben a nagy szabadságban könnyen el is lehet veszni, el lehet úszni időben. Aki hajlamos a pepecselésre, azzal könnyen el lehet menni az erdőbe.
Egy „rendező-rendezőnek" megvannak a cölöpök a fejében, ami megóvja az embert a tévutaktól. Persze szerencsés esetben az igazság valahol középen van.
Jelenet az előadásból
Schneider Zoltán
Tulajdonképpen nagy különbség nincsen. Ha a rendező fel van készülve, akkor nekem színészként teljesen mindegy, hogy ki ül odalent a nézőtéren. A színész-rendezők eufórikusabb állapotba kerülnek, amikor rendeznek. Sokkal aktívabbak rendezőként, mint színészként lennének. Kicsit túlpörögnek. Amikor közeledik a bemutató, és el kell engedni a darabot, rajtuk jobban látszik a fájdalom, a veszteség.
Wéber Kata, Schneider Zoltán
Federico García Lorca: Yerma
Fordította: Németh László
YERMA: WÉBER KATA
JUAN: ADORJÁNI BÁLINT
VÍCTOR: SCHNEIDER ZOLTÁN
MARÍA: SZÁVAI VIKTÓRIA
JÓKEDVŰ ASSZONY: TÓTH ILDIKÓ
DOLORES: MARTIN MÁRTA
ÖREG PÁSZTOR: SOMODY KÁLMÁN
valamint:
ANDRUSKO MARCELLA eh., BOHOCZKI SÁRA eh., CZUPI DÁNIEL eh.,
IVANICS TAMÁS eh., NEUDOLD JÚLIA eh., SIMON ZOLTÁN eh.,
SPIEGL ANNA eh.
Dramaturg: Zöldi Gergely
Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Daróczi Sándor
Zenei vezető: Halas Dóra
Világítás: Baumgartner Sándor
Koreográfus: Vámos Veronika
Ügyelő: Szalai Péter
Súgó: Serfőző Andrea
A rendező munkatársa: Gyulay Eszter
Rendező: RÁBA ROLAND
Wéber Kata, Tóth Ildikó
forrás: Radnóti Színház