Menni vagy maradni? - Ahogy tetszik Aradon is

„Város vagy erdő? Menni vagy maradni? Betagozódni vagy kivonulni? Felvállalni vagy álruhába bújni? Idealizmus vagy valóság? Romantika vagy realitás? Elvhűség vagy kompromisszum? Részt venni az életben vagy kikerülni? És a szerelemben?

A darab szereplői kivonulnak a világból, és teremtenek maguknak egy mesterséges Édenkertet, ahol mindenki megpróbálja meghozni a maga döntését. De lehet-e döntéseket hozni a világon kívül?" – teszi fel a kérdést Koltai M. Gábor a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Ahogy tetszik c. előadásában.  Csütörtökön, április 21-én 18:00 órától Aradon a Ioan Slavici Klasszikus Színházban játsszák William Shakespeare közismert vígjátékát.

William Shakespeare:

Ahogy tetszik

Szabó Lőrinc fordítása nyomán

A száműzött herceg: Kardos M. Róbert

FRIGYES, a herceg öccse és birtokainak bitorlója: Kardos M. Róbert

ORLANDO: Kiss Attila

OLIVÉR, Orlando bátyja: Molnos András Csaba

ROSALINDA, a száműzött herceg lánya: Magyari Etelka

CÉLIA, Frigyes herceg lánya: Tasnádi-Sáhy Noémi

JAQUES, nemes a száműzött herceg kíséretében: Balázs Attila

AMIENS, nemes a száműzött herceg kíséretében: Aszalos Géza

PRÓBAKŐ: Bandi András Zsolt

CORINNUS, pásztor: Mátray László

ÁDÁM, Olivér inasa: Mátray László

PHOEBE, pásztorlány: Borbély B. Emília

SILVIUS, pásztor: László Pecka Péter

JUCI, parasztlány: Lőrincz Rita

VILI, parasztlegény: Páll Gecse Ákos

LE BEAU, Frigyes udvarmestere: László Pecka Péter

Urak a herceg kíséretében: Nagy Sándor, Vass Richárd

MARCEL, a herceg bajnoka: Albuţiu Dan Mihail

Dramaturg: Sediánszky Nóra

Díszlet- és jelmeztervező: Kalmár Bence

Rendező: Koltai M. Gábor

/Bemutató időpontja: 2010. december 15./

Előadás időtartama: 3 óra 30 perc egy szünettel

„Nem tudom eldönteni, szívem,

hogy hamburger, vagy hot-dog.

Nem tudom eldönteni, szívem,

hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni, szívem,

és nem is érdekel,

és most már biztos maradok,

mert tudom, hogy menni kell.

És most majd nem veszek semmit,

bár szépen mennek föl az árak.

És veled nekem a legjobb,

úgyhogy én nem maradok nálad!"

(Müller Péter Sziámi)

Az előadásban elhangzó dalok:

Balaton - Elmúlik (Tudom, hogy tudod) Hunyadi Károly - Kozma György

Sziámi - Száz bolha, Müller Péter Sziámi

Balaton - Kész az egész, Víg Mihály

Európa Kiadó - Romolj meg!, Másik János - Menyhárt Jenő

SAJTÓSZEMLE

Koltai M. erdejében nem a megszokott nyár hevít, hanem ősz van, tarka avar és feltehetőleg hideg. Akik itt élnek (lévén „diplomások") könyveket hoztak magukkal, amiket most legfeljebb ágyláb helyett használnak. Nem árnyas fák tövében, hanem rozsdás kocsi roncsokban alszanak (e szép tér Kalmár Bence munkája), a hely romantikája tehát megegyezik a szegénytelepek líraiságával. (...)

Tényleg van ebben az életmódban (a sok jó élőzenei dalbetét erre csak ráerősít) valami Woodstockból, a „make love, not war" kissé giccs közeli filozófiájából, de ez a giccs olyasmi, ami, bevallom engem is, de talán elég sokunkat megérint. Miközben a probléma éppen abban rejlik, hogy vajon reális megoldás-e az exodus a mainstreamből, hogy aztán hippi kommunákban szeressük egymást, ahelyett, hogy eredeti lakhelyünket igyekeznénk élhetővé tenni. Ez a probléma a központi kérdés ebben az Ahogy tetszikben.

Ezért az eredeti, látszólag sematikus, a bohózati masinériák mintájára tekergőző szerelmi bonyodalom is sötét színezetet kap. Először látom a két száműzött királylányt emberinek, különösen Céliát, aki ezúttal féltékeny kedves húgocskájára, és (igaz, hogy félig titkon) irigyli Orlando szerelmét. Mintha ez a Shakespeare-feldolgozás már Csehovon edződött volna, mert egymás szerelmének huncut kergetése helyett körbeszeretést, egymással nem találkozó, s ezért keserű érzelmeket látunk, a színészek arcán pedig több a fájdalom, mint azt ezeknél az erdei színeknél megszokhattuk. (...)

Rosalinda, a remek Magyari Etelka álruhás próbatételével rendesen megkínozza kedvesét. Végső, leleplező monológja után pedig nem kerül egyből helyére minden érzelem: csalás és megcsalatás fájdalma látható az arcokon, míg végül Rosalinada a sírás határán mondja el epilógusát, az eddig happy endnek hitt monológot. Már az is kérdés, hogy szép-e, ami ebben az erdőben történt, de az még inkább kétséges, hogy az itt összekötött életek érvényesek lesznek-e majd egy másik társadalomban is.

(Herczog Noémi, színház.net)

...az előadást Szabó Lőrinc immár klasszikus fordításában játssza a temesvári Csiky Gergely Színház társulata, semmi szövegaktualizálás, kiszólás, prózásítás. Annyi történt, hogy dalokat „helyezett be" az előadásba a rendező. Aktuális ez a darab úgy, ahogy meg van írva, csak el kell tudni olvasni. Koltai M. nemcsak elolvasni tudta Shakespeare-t, hanem mondanivalója is van általa, amit remekül megfogalmazott színházi nyelven. Olyannyira tiszta ez a nyelv, hogy az előadás éppen arról szól, ami a térségünkben történik. S ha véletlenül valaki nem venné észre, mi is történik, akkor ez az előadás megmutatja, felveti a kérdéseket.

(...)

Gyönyörű képek, remek ötletek, mozgalmas, szellemes játék jellemzi az előadást. Sziporkázó ötlet, hogy a színészek maguk zenélnek, énekelnek - szerencse, hogy többségük jól játszik valamilyen hangszeren. Koltai M. minden gondolatsort végigvisz és lezár, nincsenek üresjáratok, fölösleges bonyolítások, minden a mondanivalót szolgálja.

(...)

A hölggyel illik kezdeni, adom tehát a képzeletbeli díjamat Magyari Etelkának. Rosalindája egyszerre komoly és játékos, kislány és nő, csalfa és őszinte, szűzies és kacér. Öröm volt nézni a csupa érzelem és játékosság művésznőt, akinek minden hangja, mozdulata, tekintete külön jelentést nyert. S a szépek között a legszebb: a fürdés jelenete, a megtisztulás áhítata, a nőiség ébredése, a szerelem megtestesülése.

(...)

Balázs Attila Jacque-ja az állandóan kétkedő, cinikus és szellemes. Nem bízik a szép szavakban, a gyomor parancsának hisz inkább. A művész szellemes játéka, könnyedsége, gesztusrendszere, arcjátéka teszi hitelessé ezt a figurát, élő emberré, napjaink művelt emberévé.

Bandi András Zsolt (Próbakő) alakítására is kettősség jellemző: vidám játékossága mögött ott a gondolkodó, a világot ismerő és látó férfi. Játékából kiderül: szereti a barátait, de néha kételkedik képességeikben. Kissé magányos, mint a clownok általában.

László Pecka Péter udvaroncként és pásztorként egyaránt hiteles. Szellemes, játékos, emberi.

A terjedelem miatt vagyok kénytelen abbahagyni a további díjak osztását, ugyanis, mint említettem, az előadás minden szereplője megérdemli az elismerést.

(Simon Judit, Erdélyi Riport)

Fotó: Bíró Márton

Forrás: Csiky Gergely Színház, Temesvár