Az egész elkezd izzani - Interjú Stohl Andrással

"A színházban játszom, de az sem egyszerű. Most már bármilyen mondatot kimondok, az teljesen másmilyen jelentéssel bír " - nyilatkozta nemrég Stohl András a Nemzeti Színház színésze, akivel múlt évi autóbalesete óta megfordult a világ.  Arról faggattuk, hogy létezik azóta a színpadon, mit jelent az öntörvényűség a színházban.

- Sokan keresnek meg azzal, hogy nyilatkozz?

Stohl András: Igen, de mostanában nem nagyon adok interjút. A Színház.hu-nak azért mondtam igent, mert tartozom ennyivel a nézőknek. A másodfok után talán majd könnyebben szólalok meg.

- Eddig nyíltan beszéltél arról, hogy érzel a tragédiával kapcsolatban. Azt mondtad nincs olyan becsületbeli lehetőség, amivel ne élnél és bármit megtennél, hogy tovább dolgozhass.

Stohl András: Igen, mert valóban megbántam azt, ami történt. Ezt nem tudom nem kifejezni. A baleset mások életében is törést jelent.

Stohl András az Úri muriban

- Azt mondtad, hogy azóta másként szólalsz meg a színpadon.

Stohl András: Amikor a tragédia bekövetkezett, különböző formában, de mindenkihez eljutott a híre, más más előjellel, valóságtartalommal. Azóta, ha megjelenek a színpadon, a szavaim más töltetűek, mint eddig. A nézők lelkében is más születik meg általam, hiszen nem csak egyszerűen Csörgheő Csuli vagyok. Ha olyasmit mondok, ami egy picit is utalhat a lelkiállapotomra, az hatványozott erővel hat. Elképesztően nagy szerencsém van, hogy szeretnek az emberek, ugyanis egyetlen bíráló hang nem érkezett felém a nézőtérről. Csak hatalmas szeretetet, odaadást, drukkolást tapasztalok.

- Ilyen felfokozott állapotot korábban nem tapasztaltál?

Stohl András: Nem. Ösztönös színész vagyok. A felfokozott állapotot eddig maga a munka hozta meg, hiszen nem tartalékolok, nem hideg fejjel próbálok, nem az utolsó főpróbán engedem el magam.

- Ez mennyiben múlt az egyetemen, mennyiben a természeteden?

Stohl András: Kötődik az osztályfőnökeimhez, Székely Gáborhoz, Zsámbéki Gáborhoz. Isteni adomány, hogy náluk végezhettem, meghatározzák az egész pályámat, a színházhoz való hozzáállásomat. Nagyon melózom, nem kell megmondani, hogy balra vagy jobbra menjek, mert általában már a próbafolyamat elején százszázalékig igyekszem a szövegtudásomnak megfelelően megélni a helyzetet.

- Azt is említetted egyszer, hogy öntörvényű pali vagy. Ez hogy nyilvánul meg a színházban?

Stohl András: Ez érdekes kérdés. Nem fontolom meg, hogy mit engedek meg magamnak a színpadon, hagyom, hogy vigyenek az indulataim. De nem szoktam elemezgetni magam.

Farkas Dénes és Stohl András a Vadászjelenetek Alsóbajorországban című előadásban

- Az hogy lehet? Azért kérdezem, mert a legtöbb színész barátom szinte gyötri magát a töprengéssel.

Stohl András: Ez egy nehéz, magányos és szomorú pálya sok örömmel. Erős családi háttér kell ahhoz, hogy valaki jól bírja. Nem normális dolog, hogy ha sírnom kell valakinek a halálára gondolok, hogy öt órakor indulok munkába, hogy főpróbahéten gyakorlatilag beköltözöm a színházba, miközben a családnak, kedvesnek hiányzom. Vannak kétségeim, de próbálom megőrizni a magamba vetett hitem. Székely Gábor mondta az egyetem alatt, hogy negyven éves koromra érek be. Akkor ez szíven ütött, hiszen azt éreztem, már jó vagyok. De negyvennégy évesen be kell látnom, igaza volt.

- László Zsolt barátod, munkatársad egy interjúban úgy fogalmazott egy feladat kapcsán: „a Bertóknak, vagy a Stohlnak biztos könnyen menne”. Egy kollegád pedig az imént azt mondta, imádnak és úgy látják „nagyon kemény vagy”.

Stohl András: Ilyen típus vagyok. A nővérem is olyan, mint a szikla, engem sem nagyon lehet agyoncsapni. Biztos a géneinken múlik. Szeretem magamat nézni, Zsolttal ellentétben, mert ő felfigyel arra, amit elrontott, én meg csak a jót látom. Ez is számít. Két színésztípus létezik: aki nagyon tépi magát, úgy tud építkezni és akit a siker visz tovább.

- A baleset tapasztalatai nem törték le a kreativitásodat?

Stohl András: Minden egyes pillanatomban befolyásolnak, mert érzékenyebbé váltam. Idegileg nem könnyű bírni. Nehezebb, ha olyan szerepet játszom, ami feszített idegállapotot követel meg tőlem, -mondjuk a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban, amiben egy meleg fiút alakítok, akit kitaszít a falu. Mivel én is meglehetősen labilis stádiumban vagyok, az egész elkezd izzani.

- Azt nyilatkoztad valamikor, hogy feszültségből élsz.

Stohl András: Igen, de ez nagyon intenzív.

Stohl András és Szabó Győző a Jó zsaru, rossz zsaruban

- A Jó zsaru, rossz zsarut hogy éled meg?

Stohl András: Múlt év januárjában kértek fel Danny, a rossz zsaru szerepére, a baleset május 8.-án történt. A darab egy egészen különös találkozás, morbid helyzetet teremt, mert szinte egy az egyben rólam szól. Amerikai típusú színház, tehát kifelé beszélünk. Próbálom meggyőzni a nézőket a saját igazamról. Zavarban vagyok, szeretem mondani a szöveget, de folyamatosan érzem, milyen őrülten ambivalens ez. Néha elválaszthatatlan, hogy Danny vagy Stohl András szólal meg. Ezt a közönség is tudja, mert döbbent csöndben figyelnek. Salamon Suba László rendező is megnézte, mondta, hogy furcsán érezte magát. Tudta, hogy ez egy kivételes alkalom, ahol élveboncolás folyik. A színészt pőrén látjuk. A végére nagyon elfáradok.

- „Mindenhol meg kell felelnem” – mondtad egyszer. Az úgynevezett alkoholproblémád ebből fakad?

Stohl András: Valóban minden áldott nap játszom, vagy szinkronizálok, vagy a tévében dolgozom, de nem hiszem, hogy többet innék, mint egy átlagember. Soha nem mentem fel úgy a színpadra, hogy bármiféle tudatmódosító szer lett volna bennem. Este tíz és éjfél között fogyasztok alkoholt.

- Mégis megijedtél ettől.

Stohl András: Ez egy normális, gyarló ember ijedtsége, nem pánik. Elgondolkodtam azon, hogy alkoholizmusnak számít-e, ha az ember majdnem minden este iszik egy fél üveg bort. De az igazi tragédia az, hogy előfordult, hogy beültem a kocsiba utána. Azt gondoltuk, hogy ezt a szituációt is jóra kell használnom, ezért járok fiatalokkal beszélgetni. Talán el tudom magyarázni nekik, mire érdemes figyelni. Nem azt sulykolom, hogy ne igyanak és hogy nem fognak találkozni kábítószerrel, de a következményekről vallok. Ez nekem is nagyon hasznos.

Stohl András és Schmied Zoltán

- 2001-ig a Katona József Színházban játszottál, az akkori igazgató, Zsámbéki Gábor megszüntette a szerződésedet, mivel közszereplést, műsorvezetést vállaltál. “Zsámbékinak igaza volt évekkel ezelőtt, amikor a celebiparba kiránduló Stohlt eltanácsolta a Katonából, és Stohl, aki ritka módon a bulvárban is, a színpadon is megőrizte tehetségét és tartását, megtapasztalhatja, hogy az általános hazugság és álság közegében milyen talmi a „szeretet”, amelyre a népszerűség révén vágyott” – írta Koltai Tamás kritikus az ÉS-ben múlt évben. Mit gondolsz erről?

Stohl András: Nem bántam meg a döntésemet. Érdekelt a műsorvezetés, szerettem volna még ismertebb lenni, mert ilyen alkatú ember vagyok. Ez tüzelt. Legjobb barátaim László Zsolt, Fekete Tibi (Fekete Ernő - a Szerk.) elképzelhetetlennek tartják, hogy ők csinálják ugyanezt, mert nem alkalmasak rá és más habitusúak.

- Továbbra is örömöt okoz a televíziózás?

Stohl András: Szerencsém van, hiszen színészként nem kellett kapaszkodnom, vagy belefolynom csatározásokba. Emellett a színház biztos háttér. A tévézés szórakoztatott és örültem, hogy ez másoknak is tetszett.

- Hogy tudtad összeegyeztetni a rengeteg feladatod?

Stohl András: Nincs mit egyeztetni, ha bemegyek a színpadra azzal foglalkozom, ha ások a kertben, azt csinálom.

Stohl András a János vitézben

- Szóval minden pillanatban jelen vagy, lényegében zen életmódot folytatsz.

Stohl András: (Nevet.) Igen.

- Mennyit faragott rajtad az elmúlt év?

Stohl András: Átfaragott. Ideális esetben, mint színész is erősen befolyásol. Azt tudom ígérni, hogy sokkal felelősségteljesebb leszek.

- Alföldi Robival beszéltetek már arról, mi történik, ha nem kell börtönbe vonulnod?

Stohl András: Akkor négy bemutatóm lesz, ha lesz rá pénz, hiszen a színház anyagilag elég rosszul áll és plusz egy vendégjáték Kaposváron a Finitoban. Ha ülnöm kell, akkor pedig az a dolgom. Csak várok, nem tehetek mást. Azt tartom igazságosnak, amit kiszabnak.

Tóth Berta/ színház.hu