6 év után újra Budapesten a Rosas

A világhírű belga együttes ezúttal egy 1987-es koreográfia felújított verziójával érkezik hozzánk. A Bartók és Ligeti muzsikájára épülő esten a tánc a zenélés öröméről mesélnek, a tőlük megszokott finom játékossággal.


once_eyes_closed_and_reflection_500Anne Teresa De Keersmaeker
fotó: Gerard Uferas

 

Anne Teresa De Keersmaeker koreográfiája már 24 éve is magában hordozta annak a sajátos formanyelvnek a jegyeit, amelyekkel a koreográfusnő azóta a kortárs tánc egyik úttörőjeként méltán szerzett világhírnevet. Keersmaeker munkásságának korai szakaszában saját mozdulataiból indult ki, ezért is jellemzi fiatalkori műveit annyira a személyesség és a feminin karakter (a Mikrokosmos az első olyan darabja, amelyben férfi táncos is szerepel). A gyermeki játék öröme, a nővé serdülés és a csábítás új eszközei, a férfi-nő kapcsolat játékossága és helyenkénti durvasága – ezek a képek építik fel a Rosas idén felújított, finommívű, mégis friss és érzelmes előadását.

A két világhírű magyar komponista, Bartók és Ligeti zenéjét pedig élőben hallhatjuk az előadás során méghozzá a The Duke Quartet, valamint a világhírű belga kortárs zenei együttes, az Ictus szólistáinak előadásában. Különlegesség, hogy a produkció közvetlenül a brüsszeli és londoni bemutató után érkezik majd Budapestre a Trafó 200% tánc sorozatának részeként.

 

rosas

 

A 200% tánc névvel fémjelezett sorozat olyan előadásokat takar, amelyekben nem a kísérletezés, a műfajok közti átmenet, hanem a tiszta tánc szépsége dominál. A tökéletes kompozíció, a kidolgozott látvány, a mozdulatok dinamikája, valamint az érthető, átgondolt forma, és a zene atmoszférateremtő ereje. Olyan produkciók ezek, amiket tátott szájjal, ámulva nézhet a közönség: élmény azoknak is, akik még sosem láttak kortárs táncelőadást és élmény a szakmabeliek számára is. A 2010/2011-es évadban a Trafó számos világsztárt lát vendégül a 200% tánc sorozat keretében: igazi kortárs tánc-legendák léptek és lépnek színpadra Budapesten e sorozat kedvéért. A Rosas mellett olyan kiváló koreográfusok és társulatok munkáit hozza el a Kortárs Művészetek Háza Budapestre, mint a brit Wayne McGregor és a Random Dance, az ugyancsak szigetországi Russell Maliphant, emellett bemutatják a Lábán Rudolf-díjas koreográfus, Duda Éva vadonatúj darabját is a sorozat zárásaként.

 

rosas

 

ÉLŐZENE, JÁTÉKOSSÁG, RETRO

Rosas (B):

Bartók/Mikrokosmos

200 % tánc

 

Táncosok: Elizaveta PENKOVA, Jakub TRUSZKOWSKI

Eredetileg táncolták: Jean-Luc DUCOURT, Johanne SAUNIER

Próbavezetők: Johanne SAUNIER, Mark LORIMER

Zene: BARTÓK Béla

Zenészek: Jean-Luc PLOUVIER, Michaek FROHNMEYER (zongora)

Monument-Selbstportrait-Bewegung

Zene: LIGETI György

Zenészek: Jean-Luc PLOUVIER, Michaek FROHNMEYER (zongora)

IV. vonósnégyes / String quartett N° 4

Táncosok: Tale DOLVEN, Elizaveta PENKOVA, Taka SHAMOTO, Sue-Yeon YOUN

Eredetileg táncolták: Anne Teresa DE KEERSMAEKER, Roxane HUILMAND, Fumiyo IKEDA, Nadine GANASE, Johanne SAUNIER

Próbavezetők: Fumiyo IKEDA

Zene: BARTÓK Béla

Zenészek: The Duke Quartet

Luisa FULLER (hegedű)

John METCALFE (brácsa)

Rick KOSTER (hegedű)

Sophie HARRIS (cselló)

Fény: Anne Teresa DE KEERSMAEKER / Herman SORGELOOS

Jelmez: Rosas, Anne-Catherine KUNZ

Eredeti premier: 1987, Kaaitheater (Brussels)

Koprodukciós partnerek: Kaaitheater (Brussels), Sadler's Wells (London)

 

Koreográfia: Anne Teresa DE KEERSMAEKER

 

Előadás időpontok: 2011. május 7-8. 20:30
Helyszín: Trafó

jEGYVÁSÁRLÁS >>> 


VIDEÓINTERJÚ (angolul):

Anne Teresa De Keersmaeker beszél korai munkáiról, köztük a Budapestre érkező koreográfiáról >>>

 

 

„1992-ben a Petőfi Csarnokban és az Erkel Színházban De Keersmaeker két, mérföldkőnek számító munkáját, a Rosas Danst Rosast és az Achterlandot láthatta a magyar közönség. A flamand társulat bemutatkozó látogatásán az akkor már világhírű, s mindössze harminckét éves De Keersmaeker nem lépett színpadra - erre az időre már teljesen a koreografálásnak szentelte egyedülálló tehetségét.

Táncosi visszatérését a most Budapesten is bemutatott Once, ez a hetven perces, nagyszerű szólómű jelentette 2002-ben. Megkondul, és hosszan zeng ez az alkotás, mint egy bronzharang: szinte nem is hihető, hogy három éves, egyáltalán, hogy nem most, a napokban-hetekben készült el. Jelentése, levegője, rezdülései az abszolút jelen időre reflektálnak."

Halász Tamás elemzése a Rosas legutóbbi budapesti vendégjátékáról: http://tancelet.hu/kritika/1242-oeroekerveny

süti beállítások módosítása