A magyar operajátszás kérdéseiről rendeztek fórumot az Operaházban. Olyan szakemberek beszéltek a jelenről és a lehetséges jövőről, akik valamilyen módon érdekeltek a kérdésben, így a Művészetek Palotája, a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál vezetője.
A valóságot visszaadni az operaszínpadon remek dolog, de még szebb kitalálni a valóságot és azt átadni a közönségnek. Az operajátszás örök kérdése, hogy az eredeti mű valóságát áthangszerelheti-e idő - idézte köszöntőjében Verdi szellemét Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter. Horváth Ádám miniszteri biztos pedig arra kérte a megjelenteket, hogy tegyék fel az alapkérdéseket: mi ma az opera, milyen az operaközönség, keletkeznek-e érvényes, új művek, a XIX. századi irodalom képes-e megszólítani a mostani közönséget és a opera műfaja tud-e találkozni a facebook-generációval?
Ioan Holender tanácsadó felvetette: kinek játszik egy operatársulat és mit ad az adófizetők pénzéért? és újra a társulati forma mellett voksolt. Győriványi Ráth György főzeneigazgató az emelte ki, hogy amíg a megbízatása tart, vagyis 2012-ig a szervezettséget szeretné előmozdítani. Korábbi elképzelésével szemben nem a stagione, hanem a repertoárszínház fejlesztését látja célnak.
Kesselyák Gergely
Kesselyák Gergely, a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetője egy modern népopera vízióját vázolta föl, részben szegedi tapasztalatokra támaszkodva. Véleménye szerint meg kell változtatni a gazdaság és a kultúra viszonyát. Az ünnepi játékokat az önkormányzat 250 millió forinttal támogatta és kutatásuk nyomán kiderült, hogy az addicionális költésekből 600 milliót hozott a fesztivál. Ezt az tényt széles körűen ismertté kell tenni. Úgy látja, négy lábra kellene állítani a fővárosi operajátszást, az Ybl-palota adná a klasszikus repertoárt, az új Erkel Színház vállalná a népoperai funkciót, de szükség lenne egy kamaraoperára és a Budapesten kívüli együttesek, valamint a Kolozsvári Magyar Opera bevonására a programba.
Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezetője partnerséget ajánlott valamennyi szereplőnek például a kommunikációban, a turisztikai ipar megszólításában. Felidézte: a Budapesti Wagner-napok új színt hozott nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi színtéren. Az intézmény nem rivalizálni szeretne, hanem gazdagítani az operajátszás színeit.
Káel Csaba
Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója fiatal énekeseket léptet fel, Gyüdi Sándornak, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójának is csupán nyolc közalkalmazott énekese van. Vidnyánszky Attila, a Debreceni Csokonai Színház igazgatója arról számolt be, hogy három év alatt csaknem megkilencszerezték az operaközönségüket, anyagilag azonban nincsenek jobb helyzetben, mint kollégái. Az előadóművészeti törvény változásától várják, hogy az operatagozatokat fönntartó színházak, a tevékenységüknek megfelelő finanszírozást kapjanak. Gulyás Dénes pécsi operaigazgató támogatta ezt az elképzelést és vitatkozott Ioan Holenderrel abban, hogy a közönség igényét kellene csupán kielégíteni, hangsúlyozta: az értékválasztásban is orientálni kell a publikumot.
Selmeczi György
Selmeczi György, a Kolozsvári Magyar Opera zenei vezetője rámutatott: nehéz körülmények között is 17 élő szerző alkotást tarják repertoárjukon. Kolozsváron békésen, kölcsönös vendégművészekkel, de versenyben dolgoznak a Román Nemzeti Operával. Az Erkel Színház önálló működése ilyen pozitív hozadékú versenyhelyzetet teremthetne Budapesten.
A fesztiválok is játszanak operákat, e témakörben Vitézy Zsófia a Budapesti Fesztiválközpont igazgatója, az Armel Operaverseny és Fesztivál vezetője, Havas Ágnes és Bátor Tamás, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ügyvezetője szólalt meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.