“A tánc azt dicsőíti, ami emberivé tesz bennünket” – írta Tánc Világnapi üzenetében Anne Teresa De Keersmaeker, aki úgy véli a táncon keresztül a legelvontabb gondolatoknak adunk testet, mindannak, amit nem tudunk megnevezni. De vajon mi kell ahhoz, hogy a megnevezhetetlent valóban átadja a táncos, vagy a művész? Marta Graham a modern amerikai táncszínház nagy egyénisége szerint szenvedély, mert a táncos azáltal válik naggyá. Federico García Lorca erre talán azt felelné: duende.
“Mindenben, amiben fekete hangok vannak, van duende. Ez a fekete hang a titok. Gyökerei a fövenybe mélyednek, amely mindannyiunknak ismerős és mindannyiunknak ismeretlen, de rajta keresztül szívódik belénk mindaz, ami a művészet lényege. (...) A duende erő, nem pedig cselekvés, harc és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől azt hallottam: „A duende nem a torokban van, a duende belülről jön föl, a talpból”. Nem képességről van szó tehát, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről, valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. (...) A duende arra vár, hogy a vér legutolsó szobáiban ébresszék fel. Felkutatásához nincs sem térkép, sem gyakorlat. A duende sebez. Vállalja a feladatot, hogy a dráma eszközével okozzon szenvedést – eszközei élő formák-, és előkészíti az utat a környező valóságtól való meneküléshez" - írja a spanyol költő, Federico García Lorca egyik tanulmányában.
A rozsdás késekből vert szárny
"Néhány évvel ezelőtt egy Jérez de le Fronterában tartott táncversenyen az első díjat egy nyolcvanéves öregasszony vitte el, gyönyörű nők és vízsugár derekú lányok előtt, csupán azzal, hogy felemelte karját, felvetette fejét, és toppantott egyet a deszkán. De a múzsák és angyalok ott megjelent gyülekezetében, a forma és a mosolyok szépsége közepette, győznie kellett és győzött is ez a haldokló duende, amely már a földön vonszolta végig rozsdás késekből vert szárnyait” – jegyezte le Lorca. Úgy hiszi, a duende minden művészetben megjelenhet, de a legnagyobb tere a zenében, a táncban és a szavalásban nyílik, mert ezeknek élő testre van szükségük, hogy tolmácsolja őket.
Ladányi Andrea
Ki ne mondd!
Ladányi Andrea szerint a testtel való ábrázolás költői és filozófikus. "Amikor egy finn koreográfussal dolgoztam, elindított egy duettet, és valamit fölfedezett a két ember mozdulataiban, gesztusaiban. Én is észrevettem. Azt kérte: ki ne mondd! A cél, hogy ne oltsuk ki vagy ne minimalizáljuk az emberi viszonyokat egy szóra vagy egy mondatra, hiszen a befogadónak millió érzete lehet a tánc láttán. Ha szépnek vagy vadnak látsz, az attól is függ, hogy milyen ember vagy. Nem mindegy, hogy halálosan boldog vagy tragikus pillanatodban látsz. (…) A tekintet fókuszának, a testiségnek szimbolikája van. Nem kell róla beszélni, mert nincs mit mondani. Más, mint a szóbeliség."
Egyaránt érzi avatott és avatatlan
Ezért titok a tánc, amelyben megnyilatkozik a duende, amit Paganini olasz hegedűművész, zeneszerző így határozott meg: „Titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni”. „Ahol a duende jelen van, ott könnyebb szeretni és megérteni. Egyaránt érzi az avatott és az avatatlan, mert a legmélyebb megrendülést váltja ki belőle” – állítja Lorca.
Mi alakul előadássá?
Talán a duendének nevezthetjük azt, ami a táncost továbbviszi, újra és újra alkotásra sarkallja vagy inspriálja. Ladjánszki Márta azt mondja, őt mindig egy érzés hajtja: “Biztosan hallottál arról az állapotról, amikor a színész vagy a táncos azon a határon van, hogy már-már túl sok, amit csinál... Nehéz szavakkal megfogalmazni, miről szól egy táncszínpadi produkció, bár én mindig szavakkal indítok. Egy-egy új darab megszületését mindig valamiféle érzelem indítja el nálam, és a kibuggyantott szöveg alakul előadássá”. (A Tánc Világnapi Maratonon 19.00-kor találkozhatunk vele és a (Yes, Sir, I can't) BOOGIE! című előadásával a MERLiN Színházban)
(Yes, Sir, I can't) BOOGIE!
Horváth Csaba egy adott mozdulatból, adott fizikai állapotból indul ki, és ahhoz rendeli hozzá a szöveget. “De sok múlik a pillanatnyi érzéseken, intuíción: a mozdulatokat és a szavakat egyaránt egy nyelvnek tekintem, amellyel közölni tudok dolgokat. Például megőrülök, amikor azt hallom, hogy mekkora munka van az előadásainkban: kit érdekel, a kérdés az, hogy jó vagy nem jó?! Ha csak a munkát látja a közönség, már rég baj van. Mindig azt szoktam kérni, hogy az előadás ne meló legyen. A próba, az valóban meló, de amikor játszanak, akkor élvezzék, hiszen az jó érzés, amikor az ember mozog!” (Társulatával, a Fortével és a Négy tétel a Tánczene sorozatból című darabbal 21.00-kor találkozhatunk a MERLiN Színházban)
Fehér Ferenc táncművész azt mondja: “Kívülről szeretem figyelni a dolgokat, magamba szívni, nem kötődni semmilyen iskolához, technikához, nem tudok beállni a sorba. Komolyan félek attól, hogy egy rendszer részévé válok és elveszítem épp azt, ami én vagyok, a lényeget: a szabad alkotást, ami a munkámat sajátossá teszi”(Őt és a STIX 66 című darabot 21.15-kor láthatjuk a MERLiN Színházban)
Duda Éva Társulat: Overdose
Duda Éva szerint a színház, mint egy nagyító, kiszélesíti a pillanatokat. “Az ember nem az állandó pörgés rezgésszámára van kitalálva. A lényegi dolgok nem magas rezgésszámon dőlnek el. (…) A változékonyság mozgat, “ahogyan egy gyerek játszik valamivel, és egy pillanattal később már maximális figyelemmel valami másra fókuszál – mert folyamatosan jelen időben van”. “Ez a „jelenidejűség” érdekel a színházban” (A Duda Éva Társulat: Overdose című darabjára 22.20-kor kerül sor a MERLiN Színházban)
Gergye Krisztián Adaptáció trikolor című darabja kapcsán fogalmazta meg: „Nekem mint művésznek most muszáj azzal foglalkoznom, hogy miként viszonyulunk a magyar identitástudatunkhoz. Vagy milyen szélsőséges formák mentén kell az embernek keresgélnie önmagát, és hogyan képes leginkább középen maradni. Most kimondottan alkalmas a pillanat az erről való gondolkodáshoz”. ( Az Adaptáció trikolort 23.00-kor nézhetjük meg a MERLiN Színházban)
“A tánc kapcsolatot teremt ember és ember között, hidat ver az Ég és a Föld között” – írta Anne Teresa De Keersmaeker. Ünnepeljük együtt a Tánc Világnapját!
Összeállította: Tóth Berta
Forrás: Színház.hu, Lorca:Teoria y juego del duende, Fidelio
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.