Molnár Piroskát a napokban megválasztották a Nemzet Színészének. Több mint negyven évvel ezelőtt készült vele egy beszélgetés, amikor mint pályakezdő színésznőt kérdezték az indulásáról, a főiskolás éveiről, a terveiről és a reményeiről. Az interjút, amelyet Ibrányi Tóth Béla készített és 1968. augusztus 3-án jelent meg a Képes Újságban - egészében közöljük.
Molnár Piroska a Film Színház Muzsika címlapján | 1975. október 11.
Domonkos Sándor felvétele
A pálya küszöbén - A színésznő
Nem emlékszem, hogy színésznői arcról valaki is írta, írhatta volna: kun-típus. Az első, akiről írhatják majd, idén diplomázott, Szegedre szerződött színésznő: Molnár Piroska.
- Talán valamelyik kun vidéken születet?
Molnár Piroska: Csak kun községben. Kunágotán.
- Ha jól emlékszem, félreeső falucska Békés megyében. Hogyan lesz egy kunágotai lányból színésznő?
Molnár Piroska: Ne várjon semmi rendkívülit. Egészen kicsi koromtól kezdve erre készültem. És hittem is, hogy az leszek.
Így indult a beszélgetés... Most utólag bevallva, amikor idáig jutottunk, kicsit fellelkesültem. Azt hittem, Molnár Piroska pályakezdéséből valami szép, emelkedett hangú, hősies történetet írhatok. Aztán hamarosan „kijózanodtam". Nem mintha nem lenne szép és becsületre méltó teljesítmény, ha valaki ma indul az értől az óceán felé, de azon túl, hogy anyagiakban szűkösen élt, könnyen vette az akadályokat.
- Mit jelentett az a négy év az iskolában?
Molnár Piroska: Életem legszebb szakasza volt. Ha tehetném, idejárnék, amíg csak élek tanulni. Azonkívül, jó technikai alapozottságot, biztonságot adott az iskola.
- Tehát pályakezdésre kész ...
Molnár Piroska: Igen....
- Ne értse félre, a megjegyzés csak általában érvényes: sokunknak úgy tűnik, a mai pályakezdők valahogy nem törekszenek a legnagyobbakhoz, a legjobbakhoz hasonlónak lenni. Mintha... Mintha nem akarnák megváltani a világot.
Molnár Piroska: Én pedig azt hiszem, mi is meg akarjuk váltani a világot.
- Segíthetek? Meg akarják váltani: csak okosabban?
Molnár Piroska: Igen... Ésszerűbben szabjuk meg a céljainkat. Ha nem az én nemzedékemről, csak rólam van szó, akkor én még talán inkább a régiekhez hasonlítok. Hiszem, hogy az igényeket, a sportnyelven szólva, a mércét magasra, a legmagasabbra kell állítani. Inkább verjek le egy magas lécet, mint átugorjak egy alacsonyat.
- Megfelel ennek az igénynek Szeged?
Molnár Piroska: Jobban, mint a főváros. Pesten egysíkúbb szerepeket kapnék, Szegeden- remélem- sok mindent játszhatok.
- Mit szeretne elérni ezen a pályán?
Molnár Piroska: A Szent Johannában Johanna ezt mondja: „Én már megtanultam, hogy milyen a világ És senkinek sem árt, ha egy kicsit megtanulja..." Hogy milyen a világ, én még nem tudom. De amikorra a legjobban óhajtott szerepet eljátszom, szeretnék valamit tudni arról, milyen is a világ. Ennyit kívánok. Nem többet.
- Mi a véleménye a reklámról, a népszerűségről?
Molnár Piroska: Szükség van rá biztosan. Szeretnék népszerű lenni, de úgy hiszem, nem leszek.
- Találkozott már a népszerűség valamilyen jelével?
Molnár Piroska: Nem, még nem... Hiszen még nem ismernek.
Ibrányi Tóth Béla
Képes Újság 1968. VIII. 3.
Forrás: OSZMI dokumentáció
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.