Az évad utolsó bemutatójára készül a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Május 5-én 19 órától tekinthetik meg Ibsen klasszikusát, a Nórát Csurulya Csongor rendezésében, nagyszínpadon, stúdiótérben.
Henrik Johan Ibsen
/1828-1906/
Ha én volnék Nóra,... kezdetű mondatoknak nincs értelme, mert egy előadásban, adott az, hogy milyen és ki Nóra. A hangsúly inkább az, hogy én vagyok-e ez a Nóra. A felismerés az azonosulással, mélyebb hatást vált ki, ezért Nóra csak egy van, de minden nőben megtalálható különböző mélységű érzelmi szinten.
Boldogok a lelki szegények... De azok akik időközben meggazdagodnak, tudatukra ébrednek, boldogtalanokká válnak? Minden jel arra mutat, hogy IGEN! Feladni kell adni mindent az önmegismerésért ahhoz, hogy ráébredjünk, kizsákmányoltak bennünket? Ha elveszik tőlünk azt, amiben a legjobban hiszünk, újrakezdhető az élet, vagy egyáltalán folytatható? /Csurulya Csongor, rendező/
Nóra az a tipikus női alak, aki megpróbálja a legmegfelelőbb családi modell látszatát fenntartani.
Nő, aki bár mindent megtesz családjáért, nem kérkedik vele, nem vár érte köszönetet vagy dicséretet, nem abban leli meg boldogságát, ha ő lehet a középpontban.
Ennek ellenére azt, hogy mi játszódik le Nórában, csak ő tudhatja igazán, a lelki vívódásai nem ábrázolhatóak. S bár már volt példa arra, hogy alternatívát nyújtottak, hogyan kellene Nórának folytatnia az életet, mi lenne a legmegfelelőbb számára, miután ráeszmél, hogy mégsem a családi lét a legideálisabb, szélsőséges lépésre szánja el magát.
Ibsen drámájában az jelenti a tetőpontot, mikor a főhősnő eljut arra a pontra, hogy már semmi nem képes visszatartani őt, elhagyja családját, és olyan útkeresésbe kezd, amelyben Én-je ki tud teljesedni.
A mai emancipált társadalomban egy ilyen lépés megtétele nem bír akkora jelentőséggel, mint amekkora súlya van Nóra számára, de ma is sokszor szembesülünk azzal az érzéssel, hogy életünk nem a megfelelő irányba halad, ezért megpróbálunk változtatni rajta, az áhított cél elérésének érdekében. Ebben a pontban látom annak lehetőségét, hogy a néző, mint szemlélő azonosulhasson Nórával, az ő sorsával, és ennek eredményeként merjen cselekedni, akármilyen nagy erőfeszítésbe is kerül. Az, hogy végül ki mit érhet el egy sorsfordító tettel, csak rajta múlik, a legfontosabb, hogy cselekedjen.
/Csomós Tünde Timea/
Henrik Ibsen: Nóra
Fordította: Németh László
Torvald Helmer, ügyvéd: Szűcs-Olcsváry Gellért
Nóra, a felesége: P. Fincziski Andrea
Rank doktor: Kulcsár-Székely Attila
Lindéné: László Kata
Krogstad, ügyvéd: Tóth Árpád
Jelmez: Vidovenyecz Edina
Mozgás: Lőrincz József
Hang: Lőrincz József
Fény: Toásó István
Rendező: Csurulya Csongor
BEMUTATÓ: 2011. május 5.
forrás: Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.