"Kirepült az életből hirtelen s érthetetlenül egy régi diáktársunk, Bába Krisztina. Most temetjük. Vagy három évtizeddel korábban, mint amennyi mai világunk természete szerint járt volna neki. Nekünk". Szemléztük Révész Sándor megemlékezését.
"Ha sorba raktuk volna magunkat, régi diáktársakat, hogy melyikünk élete mennyire fenyeget egy ilyen óvatlan, halálos pillanattal, a szelíd és megfontolt Krisztinka került volna a sor végére. S mégis őt vette előre a sors, a nagyon vak. Krisztinka magyar-lengyel tollforgató családban nőtt fel, nagy családban, hol volt elég testvérke pótmamáskodáshoz. Szerzett diplomákat magyar, lengyel, népművelés szakon az ELTE-n, aztán színházelméletből a Színművészetin, közben pedig diákoskodott Varsóban is. Aligha létezett nála erősebb és elevenebb személyes kapocs a magyar és a lengyel kultúra s főleg színházművészet között. Hétpróbás emberszelídítő volt a kultuszminisztérium színházi főosztályán, a Varsói Magyar Intézetben, a Színművészeti Egyetem oktatási főigazgatójaként és mindenféle egyéb minőségében is. Kapcsolatokat szaporított, embereket kötögetett össze, magyarokat lengyel, lengyeleket magyar művekre beszélgetett rá. Ismerte és szerette őt ebben a magyar–lengyel körben szinte mindenki. Barátja volt Mrozek és Rózewicz, fordította őket is, Kantort is, Wajda Dosztojevszkij-adaptációját meg egyebeket.
(…)A lengyel ellenállás dokumentumait is ő fordította le (Bába Ivánnal és Kerényi Gráciával) a szükségállapot idején a magyar szamizdatkötetek számára. Krisztinka egyáltalán nem volt ellenzéki alkat – magyar szemmel nézve. Az ellenzékiség Magyarországon extrém sport volt, de Lengyelországban népi sport. Természetes, mint a levegő. Krisztinka az együttérzés természetességével, lengyelesen volt ellenzéki.
(…)S a bánatos mosoly, amivel a bajokról és gonoszságokról mesélt, melyekbe élete és munkája beavatta, azt üzente, hogy a világ mindazonáltal mégsem reménytelen hely, s passzol hozzá Krisztinka aggodalmas, de magától értetődő optimizmusa.
Krisztinka élete és halála viszont nem passzol egymáshoz egyáltalán. Dramaturgiai műhiba. Érvénytelen".
Révész Sándor
A teljes írás a nol.hu-n olvasható .
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.