Vajda Júlia festőművész Szín című kiállítása péntektől látható a Nemzeti Színházban; Az ember tragédiája című előadáshoz kapcsolódó tárlatot az épület előcsarnokában láthatja a közönség a darab bemutatójának napjától.
Alföldi Róbert igazgató, ennek kapcsán elmondta: Az ember tragédiáját műsorra tűzve Vajda Júlia festőművész jutott eszébe. Mint mondta, Vajda Júliának legalább annyi korszaka van, ahány szín Madách művében.
"Azt gondolom Vajda Júlia művészetéről - aki talán egyszer ugyanolyan híres lesz, mint férje, Vajda Lajos -, hogy minden egyes színe, minden korszaka nagyon mélyen ugyanazokat az alapkérdéseket feszegeti, mint Madách műve, teljesen máshonnan megközelítve" - fogalmazott az igazgató. Tehát a kiállítás címe - Szín - Madách színeire és Vajda Júlia festészetének színeire utal.
Vajda Júlia: Absztrakt táj
Alföldi Róbert szerint Vajda Júlia - ahogy egész életében, halála pillanatáig keresi a válaszokat, keresi a helyes utat, és nem fél bármerre elindulni, hogy megtalálja - szellemi rokonságot mutat Madách Imre hőseivel. "Talán annyi csak a különbség, hogy Ádám, Éva és Lucifer ugyanazon személyben, Vajda Júliában létezik, aki így önmagával és önmagában járja be a madáchi utat" - mutatott rá a kiállításról szóló ismertetőben.
Vajda Júlia (1913-1982) festőművész Pozsonyból áttelepülve 1935-ben ismerkedett meg későbbi férjével, Vajda Lajossal. 1935-től 1939-ig az Iparművészeti Iskola Aba Novák Vilmos szabadiskolájában tanult.
A szentendrei fiatal művészek többségéhez hasonlóan a szerkezetet hangsúlyozó, de gyengéden lírai pasztelleket, főként önarcképeket és csendéleteket készített. 1946-tól második férjével, Jakovits Józseffel együtt az Európai Iskola és az Elvont művészek magyarországi csoportja kiállításain szerepelt, szürrealista ízű enigmatikus bibliai parafrázisok és karcsú, táncoló kromoszómaformák alkotója. 1948-ban festette meg az addigi törekvései összefoglalásának is értékelhető Szentendrét. A fordulat éve után a művészeti nyilvánosságból kiszorulva keveset alkotott, de az ott dolgozó Jakovits és Bálint Endre mellett a Vajda-hagyatékot is őrző lakása évtizedekre a magyar alternatív művészeti törekvések egyik otthona lett.
Svédországi tartózkodása alatt (1956-1957) kezdte el a növényi hajszálcsövekre, kapillárisokra emlékeztető rajzait, finoman ívelt formákat ritmizáló lírai absztrakt képeit. A 60-as évek első harmadától születtek meg a rebbenékenyen finom belső térképek, a szinte zenei hatású, ritmikus tagolású krétarajzok.
Az évtized vége felé "a lírai nőművész" szerepkörével radikálisan szakítva egyre jobban foglalkoztatta a tiszta színsíkok harmóniája és ritmikája, úgynevezett piros képein, majd lépcsős, koporsós, végül körös művein a perspektíva csapdahelyzetei, a hideg-meleg színskála egymásra hatása érdekelték - áll a kiállításról szóló ismertetőben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.