Beszámoló a Simándy József Énekversenyről. Harmadik rész.
A Gála előtt ugyanott adták át a verseny díjait az I., II. és III. kategória első három helyezettjének, valamint számos különdíjat is kiosztottak.
A kategóriák első három helyezettje, valamint néhány különdíjas elénekelt egy-egy dalt vagy áriát a versenyprodukciókból, és fellépett a korábbi évek versenyeinek három díjazottja is Fodor Bernadett, Cseh Antal és Balczó Péter személyében.
Alább interjút olvashatnak Temesi Máriával, a verseny egyik alapítójával és művészeti vezetőjével, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezetőjével. Temesi Mária maga is zsűritag volt, hét tanítványa pedig a versenyen is elindult (közülük többen díjat is nyertek).
Az interjú után a Gáláról készült fotógalériát és a díjazottak listáját tekinthetik meg.
Interjú Temesi Máriával.
Kérem, röviden értékelje az idei Simándy József Énekversenyt!
A Simándy József Énekverseny az ország legnagyobb klasszikus énekes tehetségkutató versenye, Magyarország "énekes olimpiája". Ez korábban is így volt, de az idei verseny az eddigiekhez képest is nagy előrelépést jelentett.
A versenyzők létszáma most volt a legmagasabb, a 170 jelentkező közül 15 ország 119 versenyzője jutott a döntőbe. Soha nem volt még ennyire jelentős a zsűri összetétele sem, ez is emelte a verseny színvonalát. Külön öröm volt számomra, hogy a karmesterek, menedzserek és világhírű énekesek, akiket a zsűribe meghívtam, valamennyien szeretettel és lelkesedéssel mondtak azonnal igent a felkérésemre. Olyan emberekről van szó, akik a versenyen felbukkant tehetségeknek hatékonyan tudnak segíteni a pályájuk elindításában. A versenyt a Duna TV, a Magyar Rádió és a szegedi tévétársaságok jelenléte is a hazai kulturális élet egyik legrangosabb eseményévé tette, csakúgy, mint az, hogy a Gálán megtisztelt minket Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára és dr. Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár. A politikai támogatás természetesen financiális támogatást is eredményezett, de örömmel mondhatom, hogy 1998 óta, azaz a verseny elindulásának évétől minden kormány segített minket.
Külön öröm, hogy idén már a Szegedi Nemzeti Színházban tarthattuk meg a Gálát, ami patinás keretet adott a versenynek. Köszönet Gyüdi Sándor főigazgatónak és Baross Gábor zeneigazgatónak, amiért a helyszínt ingyen megkaptuk és a Szegedi Szimfonikus Zenekar is "grátisz" vállalta a közreműködést. Az pedig vizuálisan is nagy élményt jelentett, ahogyan Toronykőy Attila a Szegedi Nemzeti Színház színpadát berendezte. A verseny a nagy múltú szegedi operajátszás méltó folytatása lett azzal, hogy idén, a zenekari jelenlétnek és a színházi környezetnek köszönhetően, a műfajnak méginkább megfelelő színvonalú körülmények között zajlott le.
Ha már szóba hozta a pénzügyeket: mekkora volt az idei verseny költségvetése?
Eredetileg - a verseny Szervező bizottságának jó néhány, több órás egyeztető értekezletén, a lehető összes redukációt megtéve - bruttó 9 millió, nettó 8.2 millió forint. Végül azonban csak 2 millió forinttal kevesebbet, bruttó 7 millió forintot sikerült a szponzori támogatásokból , illetve saját erőből előteremtenünk, de - további áldozatok megtétele árán - így is korrektül ki tudjuk a verseny létrejöttéhez társuló legszükségesebb költségeket fizetni: a zsűritagokat, az érmeket, a pénzdíjakat, az ezek után fizetendő járulékokat. Megjegyzem, nagyon rossz dolognak tartom, hogy a szponzori támogatások után még adózni is kell. A bevétel a Nemzeti Kulturális Alap által nyújtott 2 és fél millió forintos összegből, a nevezési díjakból és a szegedi polgármester, dr. Botka László által felajánlott önkormányzati támogatásból jött össze, de a szegedi Zeneművészeti Kar dékánja is támogatta a versenyt félmillió forinttal. 2008-ban még a Szegedi Tudományegyetem is nyújtott anyagi támogatást, idén azonban nem. Sajnálom, mert lehet, hogy a Zeneművészeti kar egy kis kar, de nagy eredményeket produkál és hihetetlen nagy vonzerőt jelent. Idén 25 (!) fővel többen jönnek felvételizni a nagyszerű tanári csapattal rendelkező, elismerten magas szintű szakképzést nyújtó szegedi Magánének Tanszékre, mint tavaly. Büszke vagyok arra is, hogy a szegedi egyetem kiváló énekesei közül ilyen sok növendéket tudtunk a versenyre benevezni, és hogy közülük többen díjazottak lettek.
Milyen módon értékelt a versenyen a zsűri? Gyakran voltak viták?
Többnyire egyetértettünk, a legtöbb esetben viszonylag egységes volt a nézőpont. Természetesen voltak olykor viták is. Azt gondolom, hogy például a Szegeden tanuló Bobanj Rebeka, akit nagy tehetségnek tartok, többet érdemelt volna. Az értékelés úgy történt, hogy az egyénileg, 1-10-ig adott pontokat összeadtuk és átlagoltuk. Aki hét pont alatt teljesített, azzal nem foglalkoztunk, mert az a versenyző már úgy sem lehetett díjazott - ez a szisztéma nagyon meggyorsította a pontozást. Hét pont felett viszont tized- és századpontokat is adtunk. A saját növendékére természetesen senki sem szavazhatott.
A döntő előtt területi válogatókat is tartottak, de mindet Magyarországon. Hogyan szűrték ki a legjobbakat a külföldi jelentkezők közül?
Őket nem tudtuk szűrni, a külföldi intézményekben tanuló énekeseket a tanszékek vezetői jelölték ki. Szerencsére nem is jött olyan versenyző, aki egyáltalán nem ide való. A jövőben azonban azt tervezzük, hogy a jelentkezők először a You Tube-ra teszik majd fel az anyagaikat, ez lesz az előválogató. Hamarosan el is kezdjük a 2013-as verseny szervezését.
A versenyt korábban két évente rendezték meg, miért telt most el három év?
Azért, mert a 2010-es Simándy Énekverseny a Zeneművészeti Kar zongoraversenyével egyidőben lett volna, ezért toltuk el az előbbit egy évvel.
Ritka az olyan alkalom, hogy az operakedvelő látogató ennyire fiatal énekeseket is hallhasson. Számomra az tűnt fel elsősorban, hogy bár sokan közülük már most is nagyon felkészültek, valahogy "egyenes hangon", kisebb rezonanciával énekelnek még.
Így van, mivel az énekelni tanulóknak ahhoz, hogy jól képzett énekhangjuk által valóban művészi élményt nyújthassanak a közönségnek, először fel kell építeniük, meg kell tanulniuk a saját testükben lévő hangszerük működését. A színpadi szerepléskor mindez a közönség számára már észrevétlenül, automatizáltan kell, hogy működjön, mert ott már a darabok előadása a lényeg. Ennek professzionális szintre emeléséhez azonban - ugyanúgy, mint más szakmáknál is - évekig folytatott tanulmányokra van szükség. Az énekes esetében ennek az önmagukban lévő, önmaguk által irányított, az éneklés folyamata közben sokszor pillanat alatt koordinált és kontrollált hangszerműködésnek a minősége és irányítani tudása nagyban befolyásolja a művészi megvalósítás színvonalát és szabadságát!
Hogy ki-ki hol tart tanulmányai során ezen az úton, jól érzékelhető volt az idei versenyen is és épp ez adta a verseny egyik érdekességét. Egy átütő művészi-színészi előadás hármas egységében a kidolgozott technika a darabhoz szükséges lelki - érzelmi és szellemi erők egyidejű bekapcsolásával történik, ezért megfelelő fizikum és energiaszint is kell az énekléshez, mely tulajdonképpen a pillanat művészete.
A közönség előtt való megmutatkozás és a színpadi lét, jelenlét miatt pedig mindezek mellett erős idegrendszer és stresszhelyzet tűrő képesség szükségeltetik az átütő eredmények eléréséhez. Sokukon, akik eljöttek erre a versenyre, látható volt, hogy igazi örömmel léptek a színpadra. Csakis a zene feltétlen szeretetén alapuló belső hivatástudattal szabad ezt a pályát választani, ezáltal okoz boldogságot énekesnek és közönségének kölcsönösen.
A legfiatalabbaknak még nem igazán "működik" a testük a megfelelő operai hang kiadásához. Ugyanakkor azt gondolom - és számos hasonló visszajelzést kaptam a látogatóktól -, hogy láthatóan sokat fejlődött az énektanítás, még a korábbi versenyekhez képest is. A fiatal énekesek ma már gyorsabban fejlődnek, hamarabb kezdenek a megfelelő technikával énekelni. Már nincs a kategóriák között olyan nagy különbség, mint régebben. Az is figyelemre méltó volt, hogy mennyire bátran mertek énekelni a Gálán - színpadon, stresszhelyzetben, közönség és kamerák előtt. Ezen a versenyen a zeneiskolásoktól az ifjú művészekig, 17 éves kortól 35 éves korig hallhattunk énekeseket, ami érdekes tanulmány lehetett a látogatók számára, és a verseny nagy erénye.
Az is megfigyelhető volt, hogy a fiatalabbak inkább Mozartot énekeltek, a második és harmadik kategóriában került csak elő Verdi, esetleg Puccini. Wagner pedig szinte egyáltalán nem.
Mozartot bizonyos értelemben könnyebb énekelni, amennyiben nem igényel olyan "széles hangadást", mint Verdi vagy Puccini áriái. Wagner pedig még nagyobb terhelést jelent az énekesnek, azt végképp nem szabadon túl fiatalon énekelni.
Elvileg előfordulhatott volna, hogy valaki csak dalokat hoz magával. Egy dalénekes is megnyerhetné a versenyt? Vagy kifejezetten operaénekeseket keresnek?
Megnyerhetné a versenyt, azonban tény, hogy Magyarországon nincs igazán kereslet a dalénekesekre. Ebből megélni sem igen lehet, ezért aki operaáriát is tud énekelni, azt fogka magával hozni. Én remélem, hogy ez a jövőben megváltozik majd. Mellesleg a szegedi egyetem volt az első, amelyik elindított két évvel ezelőtt egy Master képzést Oratórium- és dalének szakon.
Két menedzser is volt a zsűri tagjai között: Christian Carlstedt, a müncheni Bajor Állami Operaházból, és Erich Seitter Bécsből, a jónevű Opera4u szervezettől. Gondolom, ők a zsűrizés mellett új hangokat is jöttek felfedezni.
Így van, és fedeztek is fel jó néhányat. Többekkel tárgyaltak, és valószínű, hogy szerződéseket is ajánlanak majd. Hogy aztán ebből egyszeri alkalom lesz-e vagy folyamatos szerződés, azt a jövő dönti el. Egy menedzser lehetőséget tud hozni az előadóknak, a többi már az énekesen múlik és persze a szerencsén is.
Csák Balázs
Képek a Gáláról
(fotó: Veréb Simon)
DÍJAK
I. kategória
1. Foki Dániel
2. Horti Lilla
3. Kiss Melinda
II. kategória
1. Szemere Zita
2. Balgová Gabriela (Szlovákia)
3. Kiss András
III. kategória
1. Borsos Edith (Románia)
2. Kutasi Judit Izabella (Románia)
3. Schnürpel Diana (Oroszország)
Szegedi Nemzeti Színház Különdíja: Szabó Olga
Fellépési lehetőség a Szegedi Nemzeti Színházban a 2011/2012-es évadban
Szegedi Szimfonikus Zenekar Különdíja: Borsos Edith (Románia)
Fellépési lehetőség a Szegedi Szimfonikus Zenekarral a 2011/2012-es évadban
Debreceni Csokonai Színház Különdíja: Bobanj Rebeka (Szerbia)
Fellépési lehetőség a Debreceni Csokonai Színházban a 2011/2012-es évadban
Győri Filharmonikus Zenekar Különdíja: Tímár Kinga (Románia)
Fellépési lehetőség a Győri Filharmonikus Zenekarral a 2011/2012-es évadban
Magyar Rádió Különdíja: Borsos Edith (Románia)
Fellépési lehetőség a MR 3 Bartók Rádió által közvetített hangversenyen 2011/2012-es évadban
Duna Televízió különdíja: Kutasi Judit Isabela (Románia)
A Duna Televízió által adományozott Díj a 2011-es Simándy József Énekverseny egyik díjazottjának
Művészetek Palotája Különdíja: Borsos Edith (Románia)
Fellépési lehetőség Budapesten, a MÜPA-ban a 2012/2013-as szezonban
Bartók Emlék Ház Különdíja: Szemere Zita
Fellépési lehetőség a 2011 / 2012-es szezonban Budapesten, a Csalán utcai Bartók Emlék Ház koncerttermében
Makói Hagyma Ház Különdíja: Kiss András
Fellépési lehetőség a 2011 / 2012-es szezonban a Makói Városi Kulturális Központ koncerttermében
Szegedi Operabarátok Egyesületének Különdíja: Töreky Katalin
„A legjobb előadóművész"-nek
Richard Wagner Társaság és Archívum Különdíja: Vincze Klára
CD és Könyvjutalom
Edu-Art Különdíja: Foki Dániel
Fellépési lehetőség a Jeunesses Ifjúsági Koncerten 2011. június 04-én a Pastorale - sorozatot kiegészítő
eseményként Budapesten
Fidelio Különdíj: Horti Lilla
Fellépési lehetőség a 2011-es Sziget Fesztivál Octopus színpadán
Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Különdíja: Borsos Edith (Románia)
Liszt Ferenc Társaság Szegedi Tagozat Különdíja: Horák Renáta (Szerbia)
Király-König Péter Zeneiskola különdíja: Gyarmati Zsófia
Gregorné dr. Takács Mária és Hollósi Zsolt különdíjai:
Foki Dániel, Gál Júlia, Gyarmati Zsófia, Gyetvai Judit, Horti Lilla, Jánoshegyi Anna, Jőrös Andrea, Ligeti Orsolya, Szabados Györgyi, Viski Vanda, Zalatnay Flóra Lili, Kiss András, Sárközy Xénia, Vincze Klára, Bobanj Rebeka, Sipos Marianna, Töreky Katalin, Rendes Ágnes, Vígh Júlia Ibolya, Zhang Zhang