Legközelebb?

Vasárnap este az Urániában tartott díjátadóval befejeződött a 42. Magyar Filmszemle. Ahogy az egész hosszú hétvégére, úgy a záróeseményre is rányomta bélyegét a szakmát foglalkoztató legfontosabb, szinte egyetlen kérdés, amit röviden úgy foglalt össze Durst György: senki nem tudhatja biztosan, mikor lesz legközelebb Szemle.

Jövőre biztosan nem készül el az eddig megszokott mennyiségű nagyjátékfilm, a kevésbé széles körben ismert műfajok (ismeretterjesztő-, vagy akár a dokumentumfilm) pedig mostanra szinte tökéletesen támogatás nélkül maradtak. Ezek a tények természetesen nem maradhattak távol a díjátadótól sem, minden zsűrielnök említette az adott szakág problémáit.

Ennek ellenére kiosztásra került az összes kiosztandó, díjak és elismerő oklevelek egyaránt. Azon, hogy Kocsis Ágnes Pál Adrienn című filmje nyeri a fődíjat, valószínűleg senki nem csodálkozott. Ismerve a film történelmét, elsősorban tavalyi, Cannes-i szereplését (itt a külföldi kritikusokból álló Fipresci-zsűri díját kapta az egyik legnagyobb kategóriában), illetve figyelembe véve tényt, hogy volumenében egyik film sem volt mérhető hozzá, teljesen jogosan. A túlsúlyos, szinte mozdulatlan tekintetű ápolónő, Piroska története, amelyben régen eltűnt barátnőjét keresi, valóban túlmutat a hagyományosan idézőjelbe tett „magyarfilmes" hagyományokon; a rendező (aki egyúttal a közönségdíjat is hazavihette) el is mondta köszönőbeszédében, hogy reméli, ez valóban bizonyíték lehet arra, a magyar filmkészítők nem csak maguknak készítik munkáikat.

Török Ferenc győzelme szintén nem volt nagy meglepetés, az Apacsok tévéfilmes feldolgozása szerencsére egyre nagyobb számú nézőhöz tud eljutni, jövő héttől műsorra tűzi az Uránia is. Kategóriájában megosztott díjazás született, Esztergályos Károly Szégyen – töredékek a huszadik századból című munkájáért érdemelte ki az Arany Orsót.

A kisjátékfilmeknél szintén papírforma érvényesült, Till Attila Csicska című filmje heteken belül Cannes-ba utazik tovább. Ahogy a nagyjátékfilmek között, itt is érdekes a legnagyobb respektusú filmfesztivál szelekciójának hatása, de ez esetben is megerősítést kap: nem meggondolatlanul válogatja össze a repertoárt a francia zsűri. Csak remélni lehet, hogy Till alkotása itthon is több tud lenni puszta társadalmicélú hirdetésnél, amely az Alföldön rendkívül elterjedt, és mindeddig filmen eléggé mellőzött jelenséggel, a rabszolgatartással foglalkozik. A filmmel kapcsolatban külön kiemelték Thuróczy Szabolcs színészi alakítását.

Összességében elmondható, hogy minden méltósága ellenére igencsak szomorkás közhangulatú Szemlét zártunk idén, ennek minden valós oka ellenére kár, hogy nem esett több szó arról, hogy minden olyasminek, ami viszont létrejött, igenis van okunk örülni.

Rég nem volt ennyire kevés klisé-értéke annak: jövőre, ugyanitt!

Gombaszögi Béla