Egy kóbor költő, csepűrágó és idealista, bizonyos Don Miguel de Cervantes, La Mancha lovagja, a spanyol inkvizíció börtönéből is a csillagok közé vágyik, és nem átallja a börtönben poshadó csőcseléket játékra hívni, és színházat rögtönözni velük, hogy bebizonyítsa igazát. Talán megnyílik a csillagos ég... Április 22-én mutatták be Kaposvárott a La Mancha lovagja c. musicalt Keszég Lászó rendezésében.
Cervantes/Don Quijote de la Mancha: Kőrösi András
Hallgass rám, ó te rettentő bűnös világ
Bármi aljas és züllött is légy
Egy lovag, ím kibontja zászlaját
S nem fél kesztyűt dobni feléd.
Dale Wasserman világhírű musicalje Don Miguel de Cervantesről szól, a Cervantes regényéből átemelt jelenetek inkább csak alátámasztják az író köré felépített világot, s e keretjáték egyrészt megkettőzi, másrészt néhol kontrasztot állítva okosan árnyalja az alaptémát. Cervantesnél egyértelműen Don Quijote La Mancha lovagja, Wasserman azonban címadó hősnek magát Cervantest választotta. A keretjáték tehát: Don Miguel de Cervantest a spanyol inkvizíció elé vezetik, tárgyalására egy börtönben, rablók és gyilkosok között vár. A rabok szintén törvényszéket ülnek fölötte, ahol meg kell védenie magát, s meg kell mentenie a kóbor lovagról szóló regényét, hogy tűzbe ne vessék. Úgy dönt, szolgájával együtt eljátssza a történetet, s megnyeri a rabokat a közös játékra. Díszletet, kellékeket, jelmezeket rögtönöznek, s innentől megelevenednek az elmés és nemes Don Quijote de La Mancha kalandjai, s a börtön lakói egyre nagyobb lelkesedéssel játsszák a nagy játékot, a színház és a történet megérinti őket. A börtön valósága, a rabok maradék életének kérdései, az inkvizíció kegyetlenségének fenyegető érzete kezd összemosódni a hőstettekkel, a bolond(os) idealista álmaival, eszméinek idejétmúltságával, fájó hiányával és szükségességével. Don Quijote és Don Miguel közül ki bolondabb, ki bátrabb, ki nemesebb, már nem lehet eldönteni, mindketten be akarnak lopni ebbe a sötét világba egy szikra reményt. Talán sikerül... ha marad még idő, mielőtt Cervantesnek meg kell jelennie az inkvizíció előtt.
Az álom, mit nem láttak még
És győzni, hol nem győztek még
A bánatot eltűrni némán
S ott járni, hol nem jártak még,
Ha vágyad nem elérhető,
De látod a távoli célt:
A lélek, csak az segít tovább,
Megnyílik a csillagos ég!
Dale Wasserman - Mitch Leight - Joe Darion
La Mancha lovagja
Az eredeti produkciót színpadra alkalmazta: Albert Marref
Fordította: Blum Tamás
Cervantes/Don Quijote de la Mancha: Kőrösi András
Szolga/Sancho Panza: Némedi Árpád
Aldonza/Dulcinea del Toboso: Nyári Szilvia
Herceg/Dr.Carrasco/Tükörlovag: Sarkadi Kiss János
Kormányzó/Fogadós: Kovács Zsolt
Atya: Serf Egyed
Házvezetőnő: Csonka Ibolya
Unokahúg: Czene Zsófia
Borbély: Szula László
Kapitány: Kalmár Tamás
Fogadósné: Tóth Eleonóra
Fermina: Német Mónika
Pedro: Nyári Oszkár
Gitáros: Fándly Csaba
Jose: Takács Géza
Tenorio: Szvath Tamás
Paco: Lugosi György
Juan: Lecső Péter
Anselmo: Tóth Géza
Rabok, katonák:
Fábián Zsolt, Grisnik Petra, Horváth Zita, Kósa Béla,
Lestyán Luca, Mózes Balázs, Rácz Panni
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Karmester: Stauróczky Balázs
Díszlet: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Koreográfus: Bodor Johanna
Koreográfus-asszisztens: Bódis-Nagy Katinka
Súgó: Csordás Bernadett
Ügyelő: Bors Gyula
Segédrendező: Hollósi Katalin
Fény: Memlaur Imre
Rendező: Keszég László
/Bemutató: 2011. április 22./
Előpadás időpontok májusban:
2011. május 5., 6., 7.
2011. május 11-15.
201. május 17-21.
2011. május 28.
Olyat akar, mit nem lehet,
Olyat akar, mi nincs.
Minek ledönteni a kőfalakat,
Vívni azért, amit úgyis szabad?
Mért hiszi azt, hogy oly szép a világ...?
Amikor Isten lassan elvonult arról a helyről, ahonnan a világegyetemet és annak értékrendjét irányította, ahol elválasztotta egymástól a jót meg a rosszat, és értelmet adott mindennek, Don Quijote kilépett házának kapuján – és nem ismert rá a világra. Mert a világ, minthogy eltűnt a legfőbb bíró, egyszerre csak félelmetesen többértelműnek látszott: az egyetlen isteni Igazság száz és száz viszonylagos Igazsággá bomlott szét, ezeken osztoztak az emberek. ... az sem követel kisebb erőt, ha kétértelműnek tekintjük a világot, ahogyan Cervantes tette, ha egyetlen abszolút igazság helyett egy sereg egymásnak ellentmondó viszonylagos igazsággal kell szembenéznünk (a regényhősöknek nevezett képzeletbeli én-ekben megtestesült igazságokkal), ha tehát egyetlen bizonyossággal rendelkezünk: a bizonytalanság bölcsességével. Milan Kundera: Cervantes alábecsült öröksége
Arra glória nem vár talán
Csak egy csöpp békesség.
Ha talán jobb lesz így a világ
Már az ember nem hiába élt,
és a vére nem hiába hullott
elérte a távoli célt.
Fotó: Klencsár Gábor
Forrás: Csiky Gergely Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.