"Gondolatátvitelt csak intelligens közönséggel lehet csinálni, aki nem gondol semmire, azzal nem tudok mit kezdeni"- mondta egyszer Rodolfó, a legismertebb magyar mágus, aki 100 éve, 1911. május 16-án született. A legnagyobb ámítástechnikusra emlékezünk, aki szerint "az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt."
Gross Rezső néven született Budapesten, egy Nagyfuvaros utcai betűszedő fiaként, nevét 1945-ben magyarosította Gácsra.
A bátorság és a kínai
Bátorsága sodorta a mágia felé 1924-ben, ugyanis tizenhárom éves korában kimentett a Dunából egy kínai gyöngyárust, aki hálából mutatta meg neki a kavicsos mutatványt. Négy kavics és két kalap kellett hozzá. Másnap már ő ejtette ámulatba barátait a Mátyás téren. Egyszer csak megállt mellette egy úr, és azt mondta: de ügyes vagy, fiam, hol tanultad? Ő meg elmesélte, hogy előző nap Lágymányoson. Az idegen nem akarta elhinni, hogy egy nap alatt tanulta meg a trükköt, majd átadta neki a névjegyét. Ódry Zuárd volt, Ódry Árpád színművész bátyja, a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke. Ő tanította a kisfiút, aki a Rodolfo Grosso művésznevét is tőle kapta. Első alkalommal 1930-ban a Fővárosi Nagycirkuszban lépett fel, és mutatványaival hamarosan külföldön is ismertté vált. A Moulin Rouge-ban együtt dolgozott a két Latabárral, Feleki Kamill-lal, Alfonzóval, és fellépett Londonban, Lausanne-ban, Párizsban és Berlinben. "Csak a kezemet figyeljék! Vigyázat, csalok!" - szokta mondani.
"Tudományát" az Artista Akadémián, majd az Állami Artistaképző Intézetben tanította, és könyvet is írt művészetéről. Révész Gy. Istvánnal együtt írt Vigyázat! Csalok! című memoárját és a szakmai titkokat felfedő Bűvészkönyvet sokan olvasták, sok gyermek kedvenc játéka volt az általa összeállított bűvészládika.
"Ha három napot hagyok ki..."
"Ha nem gyakorolok egy napig, nem történik semmi. Ha nem gyakorolok két napig, én észreveszem. Ha három napot hagyok ki, azt már a közönség is észreveszi"– nyilatkozta. Rodolfo erőssége volt a kézügyesség, közönségét a gondolatolvasás, a mnemotechnika, a szuggesztiós mutatványok és a színpadi zsebtolvajlás trükkjeivel is elkápráztatta. Ötezer mutatványt és kombinációt ismert, és még hetvenéves kora után is napi négy órát gyakorolt, egy kétméteres tükör előtt ellenőrizve mozdulatait. Hiteles művész és ember volt, a legegyszerűbb helyeken, a legszegényesebb körülmények között éppoly igényes előadást tartott, mint a csillogó színpadokon, neves helyeken.
"Az nem művész többé"
A második világháború idején kórházakba vitték el, ahol a kéz és lábnélküli emberroncsok arcára varázsolt mosolyt művészetével. "Ágytól ágyig vittem trükkjeimet..., akkor nem egyszerűen művésznek, de Sámánnak , Varázslónak éreztem magam" - emlékezett később. Annak érezte leánya, akit ma Gálvölgyi János feleségeként ismerünk. "Csodálatos apa volt" - mesélte a hot!-nak édesapjáról Judit. "Jobban bíztam benne, mint magamban, a legintimebb titkaimat is megbeszéltem vele. Otthon is bűvészkedett, a családon próbálta ki a trükköket. Én viszont nem bűvésznek, egyenesen varázslónak láttam őt." Rodolfó hitvallása talán útmutatás lehet ma is: "Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt."
Flashmobbal emlékezhetünk
A hazai artistatársadalom nevében bűvészek, zsonglőrök adnak jubileumi műsort vasárnap Rodolfóra, a nagy elődre emlékezve a Corodini Országos Bűvész Egyesület szervezésében, hétfőn pedig a Fővárosi Nagycirkusz előcsarnokában fogják felavatni a szobrát. Az eseményen beszédet mond Gloviczki Zoltán, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium közoktatásért felelős helyettes államtitkára, aki maga is bűvész. Kocsis András Sándor "civilben" a Kossuth Könyvkiadó igazgatója; a bronzportré avatásán Rodolfo régi barátja, Vámos Miklós író mond beszédet. Szintén a Rodolfo-jubileumhoz kapcsolódik, hogy hétfőn 18 órára flashmobot szervez a pesti Broadway-re, a Budapesti Operettszínház elé. A szervezők azt kérik a résztvevőktől, hogy hozzanak magukkal egy franciakártya-lapot, ennek felmutatásával emlékezzen mindenki a bűvészre.