Szókratész és Haumann

A Szókratész védőbeszédét, nem minden előzmény nélkül, a fiatal Haumann Péterrel a címszerepben 1970 októberében tűzte műsorára az épp induló 25. Színház. Az előadás több száz előadást ért meg, Haumann évtizedekig játszotta, bejárta vele az egész országot, és szinte védjegyévé vált.  2011 február 16-án, több mint negyven évvel később Haumann Péter a Katona Sufnijában újra közönség elé lépett Szókratész szerepében. A Sufni-beli előadásra bejutni szinte lehetetlen, olyan nagy az érdeklődés. Május 17-én, a 70. születésnapján is ebben a szerepében láthatták a szerencsések.  Az OSZMI Fotótárának és Dokumentáció tárának segítségével korabeli fotókat gyűjtöttünk és korabeli újságcikkekből válogattunk. Meglepetésként egy hangfájlt is közlünk a 71-es előadásból.

Szókratész védőbeszéde

A Huszontötödik Színház bemutatója

„Újabban meglepetésszerűen törnek ránk a sikerek. Ahonnan nem várjuk őket. A Luzitán szörnynél politikai szemináriumra számítottunk, most Szókratész védőbeszédénél irodalmi irodalmi felolvasóestre. És az évad eddigi két legnagyobb színházi élményét kaptuk. Az utóbbival még valamit: olyan kiváló színészi alakítást, mint Haumann Péteré."

„Lassan, már-már megszokjuk, hogy a 25. Színház minden bemutatója egy-egy kiemelkedő színészi teljesítménnyel örvendeztet meg bennnünket. Haumann Péter nevét azelőtt bizony- most már komolyan szégyellem magam érte- nem ismertem.

Szókratész alakjában legnagyobb színészeink alakításával vetekszik. A figurát finoman, minden durvaságtól mentesen közelíti meg. Érvelése, gyors egymásutáni mondatainak hangsúlyozása világos, érthető, tiszta és logikus. Figyelni kell rá, sőt, mi több, együtt kell vele élni. Mindazt végig kel csinálni, amit ő végigcsinált."

Népszabadság 1970. nov. 10

részlet Koltay Gábor írásából

A korabeli színlap:

PLATÓN:

Szókratész védőbeszéde

Fordította: Devecseri Gábor

Rendezte: Horváth Jenő

Díszlet: Fehér Miklós

Jelmez: Jánoskúti Márta

A rendező munkatársa: Jeney István f.h.

Munkatársak: Bereczky Sándor, Pataki Pál, Kakuts Klári, Aszalai Gábor, Hargitta László, Teszáry Judit

Szókratész: Haumann Péter

Melétosz: Verebes István

Kritón: Szendrő Iván

Börtönszolga: Jordán Tamás

Kattintson az alábbi lejátszóra és hallgasson bele a „Szókratész védőbeszédébe” – 25. Színház, 1971. >>>

Előadás ismertető

A platoni tragédia közéleti elkötelezettség eszméjét sulykolja belénk szakadatlanul. Érdemes-e élnem, emberi életet élek-e egyáltalán, ha nem vehetek részt a világ alakításában, ha csak szemlélem városom, hazám, Európa és valamennyi földrész sorsát? Mennyit érek én, ha nem vagyok, vagy nem lehetek a közéletben is részt vevő állampolgár? Ez a színházi vállalkozás Platón és Szókratész tükrében vizsgálja meg mai életünk etikai és politikai arculatát, Platón drámai dialógusaival akarja nézők figyelmét felkelteni, rokonszenvét megnyerni.

Haumann Péter Fotó: Szlovák Judit

Haumann Péter újra Szókratész szerepében

Népszava online, 2011. február 16.

"A Dunántúli Színházak Fesztiválján Gyurkó László, a 25. Színház igazgatója szúrta ki magának ebben a produkcióban az ígéretes fiatal színészt, és azon nyomban szerződést kínált neki. Haumann persze tovább játszotta a Szókratész védőbeszédét Pesten is. Az időszámítás előtti görög filozófia nagy korszakának vezető személyét megtestesítve, egy lázasan az élet értelmét kutató, mindenen elmélyülten töprengő, de olykor heves, akár könnyen dühbe jövő, aztán ezen is elgondolkodó tudóst személyesített meg, mohó játékkedvvel, "ide nekem az oroszlánt is!" jellegű tettvággyal."

Platón szövegét felhasználva játszott Haumann, és ritka színészi teljesítmény volt, hogy fiatalon is, különösebb kunsztok, erős maszk nélkül, hihetően tudta adni az elaggott, hetven év körüli, halálra ítélt filozófust. Komoly kérdés persze, hogy a világ egyik legjobbabbnak tekintett, máig modellnek tartott demokráciájában, miért ítélték halálra a világ egyik legtisztábban, legeszesebben gondolkodó, éleselméjű emberét.

Haumann igencsak érzékletessé tette, hogyan válhatnak bizonyos mondatók gyúanyaggá, mitől minősíthetik őket veszélyeseknek, miközben eljátszotta azt a folyamatot is, ahogy megszületnek ezek a tanok, és legfőképpen szemléletessé tette a tudós kételyét, hogy mindaz, amire rájött igaz-e, és, ha igaz, helyes-e a nyilvános kimondása."

"Jelentős, emlékezetes előadás született, amivel Budapesten is letette a névjegyét, és évtizedekig játszotta. Járta vele az országot. Mivel nincs az előadásnak díszletigénye, bárhol előadható, akár egy osztályteremben is, de nagyobb közönség előtt is megállja a helyét."

"Haumann májusban lesz hetvenéves, így hozzáöregedett a szerephez, hiszen Szókratésznak hetvenegyedik esztendejében kellett búcsúznia az életétől. Igencsak érdekes, hogy ennyi tapasztalattal a háta mögött, most hogyan játszik majd, feltehetően elmélyültebb, bölcsebb, megrendítőbb lesz, de ezzel párhuzamosan valószínűleg gunyoros humora is fölerősödik."

Az egyszerűség dicsérete
Kovács Dezső kritikája a Szókratész védőbeszédéről

szinhaz.net.hu

"Mindvégig égnek a lámpák a nézőtéren a játék alatt; nemcsak mi látjuk Szókratészt, a bölcselőt, hanem ő is lát bennünket, az arcunkba pillant, közel jön, s a szemünkbe néz, nem szúrósan, hanem higgadtan szemlélődve, figyelve mintegy a hatást, amelyet okfejtései belőlünk kiváltanak. És persze mi is látjuk egymást, akik ott ücsörgünk a dísztelen, kopár, fekete falakkal határolt apró térben; senki nem moccan, csak a külvilág apró, távoli, ismétlődő hangfoszlányai szűrődnek be alig hallhatóan. A kölcsönös és közös meditáció színterét hozza létre Haumann tárgyilagos és reflektált megszólalásaival, ami alig különbözik a hétköznapi beszédtől, hiszen olyannyira puritán és sallangmentes, mintha valaki egy zárt szobában beszélne hozzánk megfontolt tónusban."

"Mikor Haumann előlép a félhomályból hétköznapi sötét öltönyében, s keresetlen egyszerűséggel mondani kezdi megvádolásának drámai történetét, szájszögletében finoman gunyoros könnyű mosoly bujkál."

"Haumann remeklésében - mert hisz ez a hosszú-hosszú évek, évtizedek alatt végtelenül kiérlelt és kőkeménnyé csiszolt szerepformálás igazi színészi mestermunka - az a legmegkapóbb, hogy módfelett takarékosan, mondhatni, visszafogottan él jól ismert és sokszor megcsillogtatott művészi eszközeivel. Hangszínváltásaival, hangjának mélységével és magasságaival, aprólékosan kidolgozott ironikus mimikájával, magával ragadó gesztusaival. Pedig újra és sokadszorra is elővett és „újrajátszott" Szókratészében, pályájának eme emblematikus nagy szerepében Haumann nem tesz mást, „csak" maximálisan azonosul a megformált figurával, érzékivé teszi az antik bölcseletet, formát ad a szofisztikált észjárásnak, pontosan érzékeli és kiaknázza a tér s az idő koordinátáit."

A cikkeket válogatta és az összeállítást szerkesztette: Csikós Ildikó I színház.hu

Archív fotók: OSZMI

Forrás: Népszava on-line

Színház.net.hu