Közeleg az idő, hogy a Tanztheater Wuppertal színpadra lép a Nemzeti Színházban Pina Bauch koreográfiájával, a Sweet Mamboval, ami nem is olyan édes, mint gondolnánk. “Pina Baush színháza egy a félelmeinktől megszabadító színház, ünnep, játék, álom, szimbólum, emlékezet, megérzés, ceremónia” – ajánlja a társulatot Federico Fellini. Ha tehetik, Önök se hagyják ki vendégszereplésüket!
“A Sweet Mambóban kilenc táncos, hat nő és három férfi előadásában a csábítás és elcsábulás, az érzelmi ragyogás és nyomorúság, a sebezhetőség, a lelki és fizikai törékenység hullámzását fogalmazza meg. A koreográfus illúzióktól mentesen látja és láttatja a férfi és nő kapcsolatát az egymást követő, látszólag összefüggéstelen jelenetekben" - szól a darab ajánlója.
"Az előadás két, egy-egy órás részből áll. A műben szólók és együttes táncok váltják egymást, amelyekben a gesztusok lágysága, könnyedsége, légiessége, az arcok kifejező ereje, a gyönyörű ruhák elkápráztatnak. "A Sweet Mambo a vizualitás ünnepe" - ismertette az előadást a Nemzeti.
A Le Monde pedig kritikában méltatta a Sweet Mambot, ami meghazudtolja a címét: "A Sweet Mambo nem is olyan édes. Bár a nők bonbonokhoz hasonlítanak, de amint elvesztik pompázó csomagolásukat, kiderül, a bonbon mérgezett. Mérge átitatja a férfit is és lassan tönkreteszi. A keserűség alattomosan beszivárog a színpadra. Tehát a Sweet Mambo egyáltalán nem édes. A játékos jelenetekben hirtelen tör felszínre a dráma, és az erőszak. Például akkor, amikor két férfi egy asztalt sétáltat. Egy nőt üldöznek vele, megállíthatatlanul görgetik a teste körül. Julie Shanahan szüntelen kiáltozása libabőrössé teszi a nézőt. Hangja a képzeletünkbe hasít, mély nyomot hagy, sokáig visszhangzik a nézőben" – fogalmazott az újság.
Azt, hogy milyen élmény várhat a nézőre június 13-án és 14-én, ezúttal Federico Fellini szavaival szemléltetjük: “Egyáltalán nem ismertem Pina Bauscht. Másrészt viszont el kell ismernem, hogy személyes korlátaim egyike mindig is abban állt, hogy nem érdekelt az opera és a balett. Aztán 1980-ban láttam Pina Bausch egyik darabját, méghozzá elejétől a végéig, de még tovább is szívesen néztem volna. Azonnal magával ragadott az öröm, a báj és a friss fuvallat, amely érezhető volt a színpadon. Ugyanazt az élvezetet és lelkesedést éreztem, mint amit nagybátyám karján kis gyermekként első bábszínházi látogatásom alkalmával, (…) Pina Bausch színháza egy a félelmeinktől megszabadító színház, ünnep, játék, álom, szimbólum, emlékezet, megérzés, ceremónia. Egy fájdalmas, gyengéden fájdalmas vigasztalás, mert ennyi harmóniát és könnyedséget, ennyi varázslatot már sosem akarsz nélkülözni.”
Kapcsolódó cikk:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.