Június 12-ig látogatható a „A színház boldogtalan szerelmesei” titokzatos című kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban, amely a Thália Társaság (1904-1908) történetén keresztül kalauzol végig bennünket. Sipőcz Mariannal, a kiállítás kurátorával beszélgettünk egy tárlatvezetéssel egybekötött sétán.
A Bajor Gizi Színészmúzeum bejárata
A Thália Társaság kiállítását nem csak a régi korok és a színháztörténet megszállottjainak ajánljuk, hanem azoknak is, akik a jelenkor színházi törekvéseit szeretnék jobban megérteni. A kiállításlátogatónak lépten-nyomon a kortárs független színházak juthatnak eszébe, az is kiderül, hogy 100 évvel korábban hasonló problémákkal kellett szembenéznie egy független színházi társulatnak, mint manapság: az (állandó) játszóhely hiánya, forráshiány...
Azért is fontos megismerni a Thália történetét, mert hatása felbecsülhetetlen a modern magyar színházra. Ignotus 1908-as, a Nyugat-ban megjelent lelkendező és egyben „kanonizáló” írását a kiállításon is szerepeltetik:
„Minden, ami a mai magyar színház, hang, játékmód, irodalmiság, és viszont, a színház bátorsága, a színészek, rendezők, darabok mind a Thália hagyatékából valók, vagy az ő megpendítéseik továbbvitele. Lengyel Menyhértet a Tháliának köszönhetjük. Hogy ma másként kell játszania még a Vígszínházban is, és másképp kell írni a színházról még a Budapesti Szemlében is, mint lehetett tegnap, azt is a Thália tette. Az egy év alatt, amíg hatósági mesterkedések miatt rejtezkedő halott volt, üzlet, színpad, irodalom és kritika megosztozott hagyatékán, mint a Krisztus palástján.”
Idén a Budapesti Tavaszi Fesztivál „Vendégünk Európa” mottóval hirdette meg a programjait. Ehhez a témához illeszkedő kiállítást szerettek volna az OSZMI (Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum) munkatársai létrehozni, így esett a Thália Társaságra a választás. Thália volt az első, aki koncepciózusan akarta a külföldi modern drámairodalom törekvéseit bemutatni közönségének. Elsősorban az irodalmi értékű társadalmi színművek színrevitelét tartották fontosnak, ezzel párhuzamosan a színjátszási stílus megreformálására, az együttes összjátékra, a darab stílusához alkalmazkodó játékra törekedtek, tulajdonképpen „vendégül látták Európát”.
A Thália Társaságot 1904-ben alapította Bánóczi László, Benedek Marcell, Lukács György és Hevesi Sándor, abból a célból, hogy a korban uralkodó (deklamáló) színpadi játékkal szemben egy újfajta, "természetes" színjátszó stílust akartak létrehozni.
Egy kis séta a színháztörténetben
Ahogy belépünk a kiállítótérbe, láthatjuk a „Társulati falat”. A fotók alatt olvasható évszámokból kiderül, hogy beleértve az alapító tagokat is, 19-20 éves fiatalok hozták létre a Thália Társaságot.
A bejárattal szemben a Társulat fal látható
A kiállított tagkönyv tanúsága szerint a társaság tagjai, pártolói között az alapítók családja és barátai mellett már azok a fiatal értelmiségiek szerepelnek, akik később, az 1910-es évekre és a két világháború között fontos szerephez jutnak a magyar és nemzetközi művészeti, tudományos vagy politikai életben: Bauer Herbert (Balázs Béla), Kodály Zoltán, Hóman Bálint, Jaschik Álmos stb...
A Társulati fal mellett a kiállított Tagkönyv
„A színház boldogtalan szerelmese” jelzőt először Bálint Lajos, az egyik valamikori tag mondta Bánóczi Lászlóról. Bánóczi László alig 19 évesen lett a Thália Társaság - ma azt mondhatnánk - produkciós vezetője. „A színház boldogtalan szerelmese” jelző nem arra utalt, hogy Bánóczinak nem sikerült a Thália Társaságot négy évnél tovább üzemeltetnie, inkább azt fejezi ki, hogy Bánóczi mindig színházzal akart foglalkozni, de sohasem tudta huzamosabb ideig egy színháznál megvetni a lábát.
Ha elolvassuk a tagok életrajzát (egy füzetbe összegyűjtötték a kiállításrendezők), kiderül, hogy a Thália megszűnése után elég kevesen értek el komoly sikereket. Kivétel volt Törzs Jenő, de Forgács Rózsi, aki a Thália Társaság üdvöskéje, sztárja volt, miután elszerződött a Magyar Színházhoz, nem kapott nagy szerepeket. Tehát a kiállítás címe egyben a tagok pályájának alakulására is utal.
A kiállítás koncepciója
I. A korabeli színházi miliő
A kiállítás anyagát két szobában helyezték el. A kiállítás rendezői figyelmet fordítottak arra is, hogy a Thália Társaság története ne „lebegjen” a levegőben. Így azt is megtudhatjuk, hogy milyen volt a korabeli színházi közeg, amelybe a Társaság tagjai 1904-ben belecsöppentek. Ekkoriban Beregi Oszkár, Blaha Lujza, Jászai Mari, Hegedűs Gyula voltak a korszak nagy sztárjai, őket láthatjuk egy-egy fényképen. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy megkísérelték bemutatni, mit játszott a többi fővárosi színház 1904. november 25-én, azon a napon, amikor a Thália Társaság debütált.
A vitrinben színházi kellékekkel tovább árnyalják számunkra a korabeli színházi miliőt. Egymás szomszédságában pihennek az egykori pályatársak színpadi kellékei. Márkus Emília lornyonja és színpadi legyezője, Jászai Mari színpadi cipője és táskája, Pálmai Ilka kesztyűje és Medgyaszay Vilma színpadi brossa. De itt láthatjuk Fedák Sári huszárcsákóját is a János vitéz c. előadásból.
A szomszédos tablókon láthatók a Thália Társaság példaképei: Max Reinhardt, Eleonora Duse, Suzanne Desprès, André Antoine, Sztanyiszlavszkij és Otto Brahm. Külön képpel szerepelnek azok a drámaírók, akiknek a művét a Thália műsorára tűzte: Snitzler, Strindberg, Gorkij, Hauptmann, Ibsen és Wedekind.
II. A társulat élete
Az első szoba sarkában - a kiállítás egyik legkedvesebb színfoltjaként - láthatóak a tagokról készült karikatúrák, amelyek többségét Kürti György és Gellért Lajos készítette. A szomszédos digitális képkeretben egymás után láthatjuk a Thália Társaság előadásainak színlapjait.
A Vadkacsa c. előadáshoz készített skiccek
A második szoba bal sarkában egy érdekes levelezés eredeti lapjai olvashatók. Törzs Jenőt szerződtetetni akarta Beöthy Zsolt a Magyar Színházhoz. Törzs Jenő először igent mondott, főleg Hevesi Sándor biztatására, majd később mégis visszakozik, az alábbi okokra hivatkozva:
„Elhatározásomra az bírt rá, hogy fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy „minden este játszó színház” műsorába beilleszkedhessem. Úgy érzem, sokat kell még tanulnom, és erre a Thália műsora (a legalkalmasabb – a szerk.) és az a körülmény, hogy ott csekély számú személyzet van és 30-40 próbát tartanak.”
Nekünk a 40 próba teljesen evidens, de a korban nem tartottak kőszínházakban ennyi próbát. A Thália nem arra törekedett, hogy minél több darabot mutassanak be, hanem hogy úgy állíthassa a nézők elé, hogy az „ki van próbálva”.
Fontos volt a csapatmunka is, igaz, Forgács Rózsi volt a sztár, de a többiek egyenrangúak voltak, és közös érdekük volt, hogy az előadás jól sikerüljön. Forgács Rózsi kiállított szerződéséből, kiderül, hogy egyedül vele kötöttek egyéves szerződést.
Forgács Rózsi - Éjjeli menedékhely (standfotó)
A színházi szakmának és a hatóságoknak szúrhatta a szemét a Thália Társaság, lépten-nyomon keresztbe tettek. Azonban szép számmal voltak támogatóik is. Juhász Gyula leírta „életemben egyszer voltam budapesti orfeumban, a Folies Capris-ban, Ibsen kedvéért.”
Színlap - Ibsen Vadkacsa c. drámájának ősbemutatóját
a Thália Társaság tartotta 1906. december 25-én
Többen megemlékeznek arról, hogy Prielle Kornélia, a nagy színésznő látogatta az előadásaikat, és az egyik előadás után mindenkinek kiosztott egy virágot.
Ha végignézzük a kiállítást, azt láthatjuk, hogy mindazt, amit ez a zseniális csapat felvállalt és véghezvitt, ma annak egy-egy szeletét végzik a színházak. Többen nagyon jó kezdeményezésnek tartottuk a mai Nemzeti Színház azon törekvését, hogy a falai között bemutatásra kerülő előadásokat nyomtatott formában is megjelenteti. De erről kiderül, Hevesiék 100 évvel ezelőtt ezt már véghez vitték, hiszen ők is megjelentették az ősbemutatónak számító előadásaikat könyvben.
A kiállítás végén egy kis térképen bemutatják a látogatóknak a Thália Társaság játszóhelyeit, ezáltal a vándorlásuk útvonalát is nyomon követhetjük.
A kiállítást az utolsó fővárosi bemutató, a Henschel fuvaros bemutatójával zárták le. Ezzel az előadással zárult a Thália Társaság története is. De hatása és hozadéka évszázadra is kisugárzik. Ezt mutatják be a kiállítás utolsó részében.
A Thália Társaság hozadéka: máig repertoárokon tartott drámák
--------------------
A kiállítás június 12-ig látogatható.
Helyszín: Bajor Gizi Színészmúzeum
(1124. Stromfeld Aurél út 16.)
Aktuális nyitva tartási rend:
A múzeum keddtől vasárnapig 10.00-tól 18.00-ig látogatható!
Fotó és forrás: Bajor Gizi Színészmúzeum
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.