Magyar Rómeó Szlovéniában

A Rómeó és Júlia már az ősbemutatón nagy sikert aratott, a korabeli kritikusok elsősorban a gazdag zenekari hangzást, és még inkább a két főszereplő áriáit és négy duettjét emelték ki.

A szerzőnek a Faust mellett ez az egyetlen műve, amelyet az operaházak rendszeresen műsorukra tűznek. A zene dallamgazdag, jól énekelhető, a történet pedig természetesen népszerű (a libretto többé-kevésbé pontosan követi az eredeti dráma cselekményét). A Shakespeare műveit feldolgozó operaszerzők közül egyébként sokak szerint Gounod tudta leginkább az eredeti dráma lényegét visszaadni - leszámítva persze Verdi három remekművét (a Macbeth-et, az Otellót és a Falstaffot).

Balczó Péter (Rómeó) és Lana Kos (Júlia)

A közelmúltban a szlovéniai Mariborban volt alkalmam az operát megtekinteni, méghozzá Rómeó szerepében egy magyar tenoristával: Balczó Péterrel.

A Maribori Szlovén Nemzeti Színház Észak-Szlovénia legfontosabb kulturális centruma, sőt, mint megtudtam - a ljubljanai Szlovén Opera és Balett Társulat épületének átalakítása miatt - jelenleg egész Szlovénia legjelentősebb opera játszóhelye. (A társulat tagjai között van egyébként a világhírű tenorista, Janez Lotrič, akit tavaly a magyar közönség is láthatott a Miskolci Operafesztiválon.) A kényelmes, tágas és modern épület termeiben operát, színdarabot, balettet és szimfonikus zenét is előadnak. A Rómeó és Júlia előadásán a hatalmas nézőtér teljesen megtelt. A közönség fegyelmezett volt és hálás (valahogy az egész estét a Szlovéniában megszokott nyugodt légkör jellemezte).

A maribori színház előadásain Balczó Péter négy alkalommal (köztük a premieren) alakította Rómeót. A magyar tenorista tavaly megnyerte az Armel Operaverseny és Fesztivált (egész pontosan Haja Zsolttal megosztva második helyezett lett, úgy, hogy az első díjat nem osztották ki). Ott Verdi Traviatájában aratott nagy sikert, azóta pedig láthattuk Miskolcon, a Bajazzókban is, Beppe szerepében. Mindkettő lírai tenor szerep, ezért némi aggodalommal vártam, hogyan fog a mindössze 28 éves énekes helytállni Rómeóként.

Arról, hogy milyen típusú tenorhang szükségeltetik Rómeó megszólaltatásához, némileg megoszlanak a vélemények. A már említett Jean de Reszke (a párizsi ősbemutató Rómeója) többek között Wagner-tenorként aratta sikereit, az elmúlt évtizedekben pedig a nagy drámai tenor, Franco Corelli is nagy sikerrel énekelte a darabot. Mellettük olyan spinto tenorokat kell megemlíteni Rómeó szerepében, mint Jussi Björling, Raoul Jobin vagy az elmúlt években Roberto Alagna. A lírai tenorok közül viszont legendásak Beniamino Gigli fellépései (néhány élő részlet is fennmaradt vele az 1930-as évekből), de ő "univerzális" képességű énekes volt, és híres Rómeóként emlékezhetünk Alfredo Krausra is. Szóval, utóbbit kivéve nem elsősorban lírai tenorok énekelték a szerepet, amely egyébként nagy és nehéz szerep; a tenorista gyakran van a színpadon, sokat énekel, és szinte végig magas lágéban. Természetesen jó, ha a főszerepeket fiatalok játszák, de közülük kevesen tudják ezeket el is énekelni.

Balczó Péter (Rómeó)

Balczó Péter tehát sokat kockáztatott, amikor ezt a szerepet elvállalta. Gyorsan megjegyzem: felülmúlta a várakozásaimat és "győztesként" hagyta el a színpadot. A hangja sokat érett és erősödött az elmúlt 1-2 évben, és most bebizonyította, hogy a jövőben a legnagyobb szerepek eléneklésére lesz képes.
Már az áriája ("Ah! Lève-toi soleil") is igen meggyőző volt, szép kétvonalas "B" hangokkal (a magas hangjai egyébként számomra végig meglepő erővel szólaltak meg). "Balczó Péter 'győztesként' hagyta el a színpadot..." Jól mozog a színpadon - meggyőződésem, hogy Juronics Tamás kiváló Traviata-rendezése sokat segített a természetes színpadi mozgás elsajátításában -, jóllehet, a Rómeó és Júlia rendezője, Zlatar Frey mintha gyakran magukra hagyta volna az énekeseket. A színpadon Rómeónak intenzíven és sokat kell mozognia (vív, fut, létrára mászik), és Balczó Péter bírta tüdővel. Láthatóan megküzdött a sikerért, de a küzdelem alatt nem erőlködést értek. Még nem teljesen kiforrott az alakítása, hiányzik még az igazi magabiztosság - színpadi és hangi értelemben is -, de tehetsége átsegítette a nehézségeken és egy nagyon jó produkciót láthattunk tőle. Ha így folytatja, 5-10 év múlva kiváló lírai és spinto tenor lesz belőle. Remélem azonban, hogy óvatos lesz, nem vállalja túl magát, és fokozatosan építkezik majd.

Balczó Péter (Rómeó) és Lana Kos (Júlia)

Partnere Júlia szerepében a mindössze 26 éves horvát szoprán, Lana Kos volt. Júlia szerepe szintén a "nagy" szoprán szerepek közé tartozik és az I. felvonásbeli ária ("Je veus vivre dans ce rêve") után - melyet Lana Kos igen bravúrosan énekelt - úgy látszott, megfelelő énekesnőre bízták a másik főszerepet is. Már ekkor is feltűnt azonban, hogy a szoprán kissé nyersen énekel. Az opera hátralévő részében ez a nyers hangszín még erőteljesebben dominált, és az énekesnő egyre inkább forszírozta a hangokat. Szinte mindent forte énekelt, hiányzott az előadásából az árnyaltság, és mindez meg is bosszulta magát: az utolsó két felvonásra kifáradt a hangja és egyre kevésbé volt kellemes hallgatni. Azt hiszem, egy kiváló képességű énekesnőről van szó, aki azonban nem vigyáz a hangjára, és túl korán akar mindent elénekelni (jó példa erre, hogy életrajza szerint már 18 évesen Éj királynőjét énekelt!). Állítólag hamarosan a Veronai Arénában is fellép a Traviata Violettájának szerepében, ott egy ilyen produkció már kevés lesz.

A többi szereplő közül a Lőrinc barátot éneklő Slavko Sekulić-ot kell megemlíteni, aki meleg basszusával jelentős mértékben járult hozzá az este sikeréhez.

Balczó Péter (Rómeó) és Lana Kos (Júlia)

A rendezés olykor kissé kaotikusnak tűnt, nem mindig volt például követhető, hogy a kórus miért úgy mozog, ahogy. A színpad mögé vetített háttérképek azonban feltűnően jól sikerültek és nagyot javítottak a színpadképen. Az általam eddig látottakhoz képest professzionálisabb technika révén rendkívül illúziókeltően sikerült a várat, a házakat és az oszlopokat megjeleníteni, lényegesen megnövelve ezáltal a teret.

A Benjamin Pionnier irányította zenekar egységes hangzást produkált és pontosan játszott.

Érdemes odafigyelni erre a Budapesttől mindössze 300 kilométerre lévő, de Magyarországon mégis kevéssé ismert, operát is játszó maribori színházra, és örülök, hogy ismét felhívhattam a figyelmet tehetséges fiatal operaénekesünkre, Balczó Péterre is.

Csák Balázs

(Fotók: Maribori Szlovén Nemzeti Színház)

Díszlet: Dragutin Broz