A politika halálos öleléséből nem tud szabadulni a színház

Csáki Judit kritikus szerint azért nem rúgták ki Alföldit, mert Orbán Viktor valamiért azt gondolta, pillanatnyilag nem teszi meg e szívességet a szélsőjobbnak. Lapszemle.

“Miután múlt hétfőn, május 23-án Réthelyi Miklós, a kultúráért is felelős miniszter a parlamentben – jobbikos kérdésre reagálva – közölte, Alföldi az ominózus kijelentése miatt méltatlanná vált a Nemzeti vezetésére, s vizsgálatot indít az ügyben, ön a saját Facebook-oldalán levelet tett közzé „kedves színházi barátainak” címezve. Közös kiállásra kérte őket Alföldiért” – idézte fel a lap. Csáki erre válaszolva elmondta, próbálkozott és ebben az esetben teljesen mindegy, jobbra szavaztak-e, vagy balra, kedvelik-e Alföldi Róbert rendezéseit, vagy nem. “Sokan azt hiszik, ha csöndben vannak, észrevétlenek maradnak. Van „rondábbik” változat is, amikor az ügy kapcsán egyesek inkább azt taglalják, miért nem szeretik Alföldi  művészetét. Aki így viszonyul ehhez az alantas támadássorozathoz, azt nem a lényeg érdekli, amiről valójában szó van: ma éppen Alföldit akarja kiteríteni a hatalom, de holnap mások következhetnek, ahogy tegnap a filozófusok kerültek sorra. Aki a saját fejét használja, azt megalázhatják, meghurcolhatják. Nem viselik el a gondolkodást, a másként gondolkodást végképp nem tűrik. Ennek a hatalomnak már ellenzékben is praxisa volt a rombolás, a parasztvakítás, neki semmiért nem kár most sem. Én viszont féltem azt a nem kevés dolgot, ami jó ebben az országban. Vagyok olyan magyar, mint ezek bármelyike. S bár olykor már érzem magamon, hogy fáradok a tiltakozásoktól, nem hagyom abba” – tette hozzá Csáki Judit, aki szerint fontos állásfoglalás volt Blaskó Péteré: a formátumához méltó.

Nem viselik el az öntörvényű embereket

A 168 óra arról is faggatta Csákit, nem fals-e az a fajta védelem, amit Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter gyakorolt. “Valóban: mintha hálásnak kellene lennünk, mert Réthelyi Miklós nem találta botrányosnak Alföldi rendezését. Pedig már önmagában micsoda helyzet az, hogy egy miniszternek esztétikai ítéletet kell mondania egy előadásról? Hogy kerül a csizma az asztalra? Micsoda baromság, hogy a 21. században Európa közepén az ép elméjüket elveszítő képviselők – miközben egymást érik a társadalmi, gazdasági balhék – arról vitáznak a parlamentben, van-e a Tragédia római színében orális szex, vagy csak imitálják a színészek. Másfelől: közmegegyezéses politikai hazugság, hogy az „Alföldi -ügy” a nemzeti színházi „eszményről” szól. Valójában a homofóbiáról, s arról, hogy nem viselik el az öntörvényű embereket. Ha ráadásul művész, és még közönséggel is találkozik, főként nem. Mert az hat. És mert a hatalom akarja megszabni, mire való bármely színház, különösen a Nemzeti: a honfikebel dagasztására” – nyilatkozta Csáki Judit, aki szerint Szőcs Géza átlépett egy határt.

"Deklarálnia kell: a Nemzeti „bokréta Isten kalapján”, nem pedig színház”

“Korábban óvta Alföldit a színfalak mögött, de most kissé túl gyorsan jelentette ki: számos alkalmas embert ismer, aki Alföldi helyére léphet. Kérdezem: ezt ő vajon milyen alapon ítéli meg? Fogalma sincs azokról a fejlődési áramlatokról, amelyek alakították a magyar színház közelmúltját. Az persze más, ha az „alkalmasságot” politikailag gondolja. Ahhoz azonban deklarálnia kell: a Nemzeti „bokréta Isten kalapján”, nem pedig színház” – folytatta a kritikus.

Csáki úgy látja, a kormány kutyaszorítóba került: engedelmeskedik-e a Jobbiknak, hogy Alföldit felnégyeljék – amely törekvéshez ismét vadul asszisztált a KDNP –, vagy nem. “Úgy tesz a hatalom, mintha nem szeretne engedni a szélsőjobbnak, belülről azonban nagyon is egyetért vele. Szerintem azért nem rúgták ki Alföldit, mert Orbán Viktor valamiért azt gondolta, most nem teszi meg ezt a szívességet a Jobbiknak. Ne higgyük, hogy az ilyen-olyan értelmiségi tiltakozások befolyásolták a döntést” – mondta Csáki Judit.

A politika halálos öleléséből nem tud szabadulni a színház

"Ön nyilatkozta egyszer: a politika halálos öleléséből nem tud szabadulni a színház" - vetette fel a lap. "Nemigen" - hangzott a válasz. "Nálunk legalábbis minden rezsim valamiért bele akar szólni a színház életébe. Számos színházi ember pedig fontosnak tartja, hogy mutogassa vagy hasznosítsa aktuális világnézetét. Ezektől a reflexektől nehéz szabadulni – mindkét oldalon. Én például azt gondolom: az egyik kecskeméti előadásnak – a Caligula helytartója Bagó Bertalan rendezésében – egyértelműen ott lenne a helye a pécsi szemlén az évad legjobbjai között. Nem került be. S bár azt a színházat is politikai kinevezett vezeti, Cseke Péter, elsősorban mégiscsak jó színházat akar. Így aztán engem kicsit sem érdekel, kire szavaz négyévenként" - összegzett Csáki Judit.

Folytatás a 168 óra honlapján.