Egy évvel a próbák befejezése után a közelmúltban mutatták be itthon Mundruczó Kornél egyik legújabb rendezését, a Sztrugackij-testvérek azonos című műve alapján készült Nehéz istennek lenni-t. A darab dramaturgja a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves forgatókönyvíró-hallgatója, Zabezsinszkij Éva, akinek ez volt az első munkája színházban.
Kiss Diána Magdolna, Tóth Orsi, Nagy Zsolt
Már egy éve befejeztétek a darabot, milyen érzés most újra látni?
Zabezsinszkij Éva: Nagyon jó. A Nehéz istennek lenni már majdnem egy éve turnézik szerte Európában. Általában egy próbafolyamat után a színdarab azonnal találkozik a helyi közönséggel, aztán adott esetben útnak indul a világban. Mi itt kezdtük másfél éve, rengeteg anyagot gyűjtöttünk prostituáltakról, különféle radikális csoportokról, aztán egy közös munkafolyamat eredményeképpen megszületett a darab. És azonnal útnak indult, hivatalos hazai bemutatója nem volt. Szóval mire most visszaért, már átesett a "beavatáson", sokszorosan megmérettetett. Ennek ellenére már a főpróbán érződött, hogy a hazai pálya teljesen új kihívást jelent, kicsit igazítani kellett a hazai viszonyokhoz is, a magyar közönséghez, hogy igazán élni tudjon.
Olvastál már friss kritikákat?
Zabezsinszkij Éva: Keveset találtam, de azok egyelőre inkább pozitívak. Nagyon remélem, hogy a sikeres európai turné után itt is szeretni fogják. Az előadás is szereti a közönséget.
Láng Annamária, Derzsi János
A darab központi témája a prostitúció, ráadásul többnyire különösen kegyetlen sorsokat mutattok be. Mennyire volt megterhelő a munkának ez a része számodra?
Zabezsinszkij Éva: A darab előkészületeit többhónapos anyaggyűjtés előzte meg. Sokat beszélgettünk prostituáltakkal, intézetis lányokkal, nevelőkkel, emberjogi szakmeberekkel, számtalan történetet hallottunk, és ezek nem is brutalitásuk miatt hatottak ránk, hanem dermesztő egyszerűségük miatt. Aztán a próbák folyamán ennek valami esszenciális formája kezdett megszületni a kamionokon. Minket is meglepett, hogy milyen erősen, mennyire zsigeri módon kezdett hatni - azonnal. Nekem Wéber Kata földbeásós jelenetét nagyjából négyszer kellett látnom, hogy végül kívül tudjak maradni. Addig, amikor Kata meztelenül állva a kamerába mondja "Tomika" (ez a darabbeli kisfia neve), mindig belefeszültem a székembe. Ez jobban megviselt, mint az utána következő földbeásás. Ma már csak tompán érzem "tomikát", de még mindig mocorog...
Eredetileg filmes szakra jársz, hogy kerültél ebbe a stábba?
Zabezsinszkij Éva: Egy orosz tematikájú fesztiválon tolmácsoltam Kornélnak, itt derült ki, hogy az Egyetemre járok. Akkor éppen anyagot keresett a következő darabjához és filmjéhez, három doboz könyv volt az asztalán. Megkérdezte, nem olvasok-e én is bele ebbe-abba, könnyebben haladna, hátha találunk valami jót. Beleolvastam. Így találtuk meg a Nehéz istennek lenni-t. Engem nagyon érdekelt, hogyan lehet ezt a regényt színpadra adaptálni, így nem is volt kérdés, hogy szívesen dolgozom Kornéllal. Ismertem a munkáit, filmjeit és a színházát is, nagyon közel állt hozzám az, ahogy ő gondolkozik. Tulajdonképpen ez egy nagyon szerencsés találkozás.
Nagy Zsolt
Tényleg olyan óriási a szakadék a két műfaj között, mint azt sokan hangoztatják? El kell köteleződni valamelyik mellett, vagy van átjárás?
Zabezsinszkij Éva: Van átjárás, erre Kornél sokszor rá is játszik; külföldön gyakran megjegyzik a színészek, hogy filmes tekintete van. Ez nem csak azt jelenti, hogy talán egy átlagos előadáshoz képest gazdagabb a képi világ, hanem kevésbé teátrális. Más az ideje, más a ritmusa, mint a színházak többségének. A színészi játék is sokkal kevésbé hasonlít a hagyományos színházi gesztusrendszerre, bizonyos értelemben közelebb van a hétköznapihoz. Én egyébként nem tudnék választani a kettő közül, szerintem inkább kiegészítik, mint ütik egymást.
Azóta dolgoztatok együtt?
Zabezsinszkij Éva: Igen, volt azóta bemutatónk, de külföldön, külföldi társulattal. Most készítjük elő a következő két színházi projektet, mindkettő Németországban lesz. Illetve fejlesztés alatt van Kornél következő nagyjátékfilmjének a forgatókönyve is – ezek mind csapatmunkák.
Az interjút Jakab Juli készítette