2011. június 9.
Egy fesztivál első napja mindig tele van kérdőjelekkel. Ha még nem jártunk ott, azért, hogy megtaláljuk-e a helyünket az ismeretlen terepen, ha többedszerre érkezünk, azért, hogy mi változott tavaly óta. A XI. POSZT néhány szempontból – ahogy a megnyitón is elhangzott – mindenképpen más, mint a 2010-es volt. Új a vezetés, megváltozott a válogatás módja, és Pécs sem Európa Kulturális Fővárosa már. Hogy mindebből mi érződik majd a fesztivál mindennapjaiban, az később fog kiderülni. Ami biztosnak látszik: a Pécsi Nemzeti Színház erkélye idén már nem szakad tovább, mivel felállványozták, így statikai megfontolások sem korlátozhatják a nézői tetszésnyilvánítások intenzitását.
A Színház téri megnyitó a Langaléta Garabonciások és a Pécsi Ércbányász Fúvószenekar felvonulásával vette kezdetét, majd három, dicséretesen rövid ünnepi beszéd következett. Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás-fejlesztési miniszter Schiller, Kafka, Lope de Vega és Shakespeare-idézetekkel tűzdelt beszédében a színház, e „szent cirkusz” jelentőségéről beszélt, és megelőlegezte a fesztiválnak, hogy szervezeti változásai mellett a lényeg, a színvonal nem változik. Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere azt hangsúlyozta, hogy a város alkalmas házigazdája volt és marad a POSZT-nak. A politikusok után Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze következett, aki rögtön megkapta a fesztivál első vastapsát is. Ahogy fogalmazott, ebben a „kattintgatásos korban” a színház egy olyan ősi dolog, ahol még együtt, egy légtérben van jelen az adó és a kapó, ahol nem a reklám számít, hanem az átadott érzés, gondolat ereje. A POSZT pedig azért fontos, mert itt felmérhetjük, hol tart a magyar színház, hogyan áll másokéhoz képest. Személyes élményeit is felidézte, és nem csak a győzelmeket s az ezekkel járó boldogságot, hanem azt is, hogy bizony csalódott, amikor a színpadi búcsújának szánt előadást, Anatolij Vasziljev Naphosszat a fákon-rendezését nem válogatták be a versenyprogramba. De hozzátette azt is, hogy e kis egyéni fájdalmaknak el kell törpülniük a színház közös ünnepén. A megnyitót Györfi Anna pécsi színésznő éneke zárta, és már lehetett is készülődni az első versenyelőadásra, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciójára. Ha A velencei kalmárra (rendezte: Bocsárdi László) bejutottam volna, az én mai mesém is tovább tartott volna, de így meséljenek tovább a képek.
A versenyprogram második előadásáról, a házigazdák Parasztoperájáról (rendezte: Mohácsi János) lapunk 2010/05. számában olvashatják Stuber Andrea kritikáját.
TURBULY LILLA
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.