Színház és Varázslat címmel a 11. POSZT hivatalos programjának keretében különleges tárlatot szervez az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti tára, és a Digitális Színészkönyvtár. A Pécsi Galériában megrendezett emlékkiállítás Kiss Manyi és Rodolfo születésének századik évfordulója alkalmából hívja életre a varázslatos színészt és a színpadon verhetetlen bűvészóriást. Kiss Manyi kevéssé ismert fényképein, személyes tárgyain keresztül idézzük fel színész nagyságát, s a világutazó Rodolfo varázslatos életének ajtaja is feltárul a közönség előtt.
Rodolfo - Gács Rezső (Gross Rezső)
1911. május 16. (Budapest) – 1987. január 25. (Budapest)
1927 – még a polgáriba jár, amikor a Dunából kiment egy fuldokló kínai bűvészt, aki életéért cserében megtanítja egy bűvészmutatványra a fiút
1927 – találkozik Ódry Zuárddal (Ódry Árpád, a nagy színész testvére), a Magyar Mágusok Szövetségének elnökével, aki tanítványává fogadja
1929 – Ódry Zuárd a Rodolfo Grosso művésznevet adja az ifjú Gross Rezsőnek; később Rodolfo művésznéven válik ismertté
1930 – származása és társadalmi helyzete miatt nem veszik fel a Magyar Mágusok Szövetségébe; ezt követően artista vizsgát tesz, majd a Royal Orfeumnál próbál szerencsét
1930 – első fellépése a Fővárosi Nagycirkuszban
1931 – bűvészmutatványaival több külföldi városban sikert arat
1932 - 1938 – kezdetben populáris bűvész-trükkökkel érvényesül. Az ujjelvágás, a zsilettpenge-evés, a chicagói golyó mutatvány és a színpadi zsebtolvajlás teszi világszerte elismertté
1939 – önálló revütársulatot hoz létre, s egészestés műsoraikkal járják a világot
1939-től – a több éves turné során jártak bolgár színpadokon, majd Görögország több városában megfordultak (Athén, Tesszaloniki), majd a törökországi Isztambulban értek el nagy sikereket. Az utazás több egyiptomi várost érintő fellépéssorozattal ért véget. Amikor a második világháborúban Magyarország Németország oldalán hadba lépett, a magyar társulatot ellenségként kiutasították Alexandriából
1942-1944 – sebesült katonák számára tart előadás-sorozatot, járja a kórházakat
1945-ig – munkaszolgálatosként az ukrajnai hómezőket járja
1945-1948 – országszerte turnézik – többek között Karády Katalinnal Délvidéken, ám tagja a Fellegi Tamás által szervezett truppoknak is
1948 – az Artista Akadémia tanárává nevezik ki
1950-től – az Állami Artistaképző Iskola tanára lesz
1957 – a párizsi Olympia színpadán lép fel nagy sikerrel
1957 – "Vigyázat, csalok!" - címmel könyve jelenik me
1957 – A Füles című, igen népszerű hazai fejtörő magazin heti rovatát szerkeszti "Rodolfo bűvésziskolája" címmel évtizedeken át (eleinte Bűvészcilinder címen)
1957 – szerepel Londonban a BBC televízió karácsonyi, élő, esti főműsorában
1960 – érdemes művész kitüntetésben részesül
1962-től – a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat alkalmazásába lép
1963-tól – a Magyar Artista Művészek Szakszervezetének elnöke
1965 – megjelenik második könyve "Rodolfo bűvészkönyv" címmel
1966 – a játékboltokban is megjelenik bűvészdobozaival
1968 – önálló tévésorozattal jelentkezik Romhányi Józseffel
1971 – megkapja a kiváló művész kitüntetést
1973 -- megjelenik "Rodolfo így csinálja!" címmel a harmadik, lányával, Gács Judittal közösen írt bűvészkönyve
1979 – ismét piacra kerül a népszerű Rodolfo varázsdoboz a gyermekek számára
1986. január 13. -- Utolsó fellépése a Mikroszkóp Színpadon
1987. január 25. -- imádott felesége, Olga halála után négy nappal meghal
1987 -- "Vigyázat, most nem csalok!" címmel megjelenik Berend Mihálynak tollba, pontosabban magnetofonba mondott életrajza
„Vigyázat, csalok!"
"Gyakran elnézem őt, amint felemeli mutatóujját, s tréfás-komolyan mondja ezt. Ilyenkor elfog valami mély meghatottság, és a legszívesebben odakiáltanám: Vigyázat! (...) Rudi bácsi az egyetlen, aki nem csal!"
(Körmendi János: Rudi bácsi - Film Színház Muzsika, 1984. 01. 07.)
Fiatalon naponta nyolc órát gyakorolt, később már „csak" négy órát töltött tükör előtt kondicionálással. Több mint 5000 trükköt ismert és művelt, ezek számtalan kombinációjával. Színpadképesen közel 1000 mutatvány, kártyatrükk, eltüntetés, megjelenítés, hipnózis tartozott a repertoárjába, s színpadi "tolvajlás" terén nemigen akadt párja a világon. Nadrágtartó, irattárca, aprópénz, jegyzetlapok kerültek vissza az elképedt áldozatokhoz, a publikum nem kis derültségére, ám a meglepett partner mindig mindent hiánytalanul visszakapott. A szemfényvesztés művésze volt, csodálatos emberismerettel, komoly színészi tehetséggel, alaposan begyakorolt mozdulatokkal, amelyekhez kitűnően párosult a senkivel sem összetéveszthető és mindig elegáns megjelenés, mimika, s a sokszor nehéz produkciók végén megjelenő, mindent feloldó, őszinte mosolya. Tréfálkozása mindig tisztelettudó és illendő volt, csibészesen kedves feloldással a mutatvány végén.
Bűvésznemzedékek kerültek ki a keze alól, akik szerte a világon hordozzák Rodolfo szakmai odaadásának és fáradhatatlan szorgalmának oltványait.
Az International Magic World Organisation - amely a jelenleg is a világ legnagyobb szervezetének tekintett, s 1968-ban Tony Hassini által alapított International Magicians Society elődjének tekinthető a maga közel 37 000 tagjával - igen előkelő helyen, a világ első öt bűvésze között említette kiadványában, a Magic Bullettinben a magyar Rodolfót, aki nem csak a hazai közönséget szórakoztatta. Járt a párizsi Olympia színpadán, szerepelt a londoni BBC karácsonyi műsorában a televíziózás hőskorában. Berlin, London, Párizs, Monte Carlo, Isztambul, Szófia, Alexandria, Kairo, Athén, Tesszaloniki, Bécs, München színpadain lépett fel számtalanszor, s egyedül Zürichben több mint ötven ízben járt. 1957-től évtizedeken át "Rodolfo bűvésziskolája" címmel a Füles fejtörőmagazinban állandó rovatot jegyzett, de a hasonló kelet-német hetilapban épp úgy állandó rovata volt. Tudását, trükkjeit kedves és megtanulható közvetlenséggel közvetítette a gyermekek számára megannyi kiadást megért bűvészdobozaival, könyveivel, tévésorozataival.
Rodolfo idén lenne százesztendős. Halála előtt két héttel, 1986. január 13-án lépett fel utoljára szeretett közönsége előtt a Mikroszkóp Színpadán.Rodolfo - Gács Rezső (Gross Rezső)
Kiss Manyi 100
Kiss Manyi 1911. március 12.-én született az erdélyi Magyarlónán, 1971. március 21.-én halt meg Budapesten. Három hónapos korában kántortanító szülei a Zágonba vitték, ő maga is szülőföldjének vallja a háromszéki falut.
Izsó Miklós kolozsvári színi tanodáját végezte el, 1926-tól Kolozsvárott, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komika. 1932 után egy ideig német artista férjével (Alfredo Uferinivel ) külföldi cirkuszokban lépett fel. 1938-ban a Fővárosi Operettszínház szerződtette, de számos más teátrumban is játszott. 1954-ben a Madách Színházhoz került. Az 1950-es években figyeltek fel drámai tehetségére a Kurázsi mama című Brecht-műben. 1954-ben Jászai-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben, pedig kiváló művészi címmel tüntették ki.
A különleges tehetségű színész a magyar színpad- és filmművészet egyik megkérdőjelezhetetlen, máig is népszerű csillaga.
A több száz fotó, cikk, számos róla szóló kötet, ellenére még mindig vannak titkai. Olyanok, amelyeket szándékosan őriz és olyanok, amelyek a felejtés homályában keletkeztek, az eltelt évek során.
Az OSZMI több évtizede megkülönböztetett figyelemmel követi munkásságát, a zágoni emlékszoba berendezésétől, zongorája beszerzésén keresztül, Kiss Albert és családja által elkészített „oral history" DVD létrehozásán át, egészen a magyarlónai emléktábla avatásáig, az EMKE hagyatékbeszerzésén keresztül, a Vendéglátóipari Múzeummal közösen szervezett, beszélgetésig és kamara kiállításig.
A 100 éves évforduló remek alkalom az összegzésre, a fotók, dokumentumok, jelmezek nyilvánosság elé tárására. Az OSZMI igyekszik mindazokat az anyagokat összefogni, amelyek Kiss Manyiról szólnak: az OSZK Színháztörténeti Tárának, a www.szineszmuzeum.hu EMKE, Kiss Család, Uferini dinasztia, Kónya Ádám muzeológus anyagait, annak érdekében, hogy a művész pályájáról minél teljesebb kép szülessen. A kiállítást egy hosszú vándorútra indítja az intézet Budapesttől Háromszékig. Hogy ez az út váratlanul a POSZTon, Pécsen keresztül vezet ez különleges lehetőség a kiállítás számára.
Mit tudhatunk meg a kiállításból, amit máshonnan nem Kiss Manyiról?
Hogy nézett ki ötévesen? Milyen medvevadász Ilus Anyu? Miért mutatja fordítva az időt a zágoni óratorony? Oldalszalonna kontra habos sütemény! Ki a Kiss Manyi kedvenc zeneszerzője? Milyen a Kiss Manyi féle szalmakalap? Mennyire volt karcsú a dereka? Mikor, miért került Címlapra? Milyen egy álomesküvő Uferiniékkel? És milyenek a cirkuszi hétköznapok? Milyen a brechti Kiss Manyi? Hányfajta kislány és öregasszony volt egy személyben?
Van, amit nem hozhat vissza a kiállítás, a havasi levegőt, Nyúl úr mosolyát, a szegedi éveket, a frontot megjárt termoszt, a Három nővér alakítását, a Madách Színház aranykorát, a zöldpettyes Katicát, a barátokat, de nyújt egy színes keresztmetszetet arról, hogy éppen száz éve volt egy Zágontól- Pestig népszerű, ritka női Chaplin, istenáldotta tehetség, egy ösztönös, varázslatos színésznő, Kiss Manyi.
Galéria folyosó: P. Tóth László salgótarjáni fotográfus - Színészportrék c. fotókiállítása
A művész saját magáról:
„1932-ben születtem Tolna megyében.
Húszéves korom óta Salgótarjánban élek.
A fotó szeretete már 12 éves koromban megfertőzött, e csodás betegségből azóta sem gyógyultam ki, igaz, nem is akartam.
Az évek folyamán érdeklődésem egyre inkább az emberábrázolás felé vezetett és azon belül, mint legkedvesebb témámat: A színházfotót választottam.
Számos hazai és külföldi tárlaton szerepeltem, de képeimen kizárólag az embert mutattam be, az Alfától az Omegáig.
A színházi fotózást, ha szabad így írnom: harmincnégy éve szolgálom.
Az archivált előadások száma meghaladta a fél ezret.
Városomban nincs állandó színház... Itthon nem merem mondani hangosan, örülök neki, mert így szinte az ország minden színháza szerepelt városomban.
Sőt! A 27 éve elkezdődött Nemzetközi Dixieland fesztivál, amely töretlenül minden évben megrendezésre kerül. Minden kontinensről érkeznek zenészek és énekesek.
Nagyon sok kedves kis történetet tudnék mesélni, amelyek az öltözők és a kulisszák birodalmában játszódtak le.
Idő és papír hiányában nem tehetem, helyette egy sorral zárom bemutatkozásomat:
Egyet megértettem.
A színész is ember, nagyon melegszívű, érző ember."
A fotográfus műveiből készült összeállítást Takács István válogatta.
---------
Színház és Varázslat
Időpont: megnyitó: 2011. június 12. 17:00 óra
Időtartam: A kiállítás június 21-ig, a Galéria nyitvatartási ideje végéig tekinthető meg
Helyszín: Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely, Pécsi Galéria és Pincegaléria
Cím: H-7621 Pécs, Széchenyi tér, pecsgal@pecsgallery.hu