Verdi "Nabucco" című operája a Miskolci Operafesztiválon. Beszámoló.
A Miskolci Operafesztiválon kedd este Verdi Nabuccójára került sor a moszkvai Helikon Színház és a szentpétervári Mariinszki Színház közös produkciójában.
A Nabucco Verdi harmadik operája. Az Oberto és a Pünkösdi királyság bukása után ez volt az a mű, amely végre meghozta Verdi számára a várva várt sikert. (1842-ben mutatták be az operát a milánói Scalában, Magyarországon pedig öt évvel később, a Nemzeti Színházban.)
A mű a mai napig gyakran szerepel az operaházak műsorán, és bár népszerűsége nem vetekedhet a nagy olasz zeneszerző számos későbbi művével, a darab Verdi ún. "korai korszakának" kiemelkedő opusa.
A mostani, miskolci előadás nem volt igazán átütő, különösen, ha a Vishnevskaya Opera Center előző esti
Rigoletto előadásával hasonlítom össze. (Utóbbiról lásd a kritikát itt:
"Nem iskolás fokon".)
Sergej Toptygin (Nabucco)
A Rigoletto esetében arról írtam, hogyan lehet egy operát a díszleteket szinte teljesen mellőzve sikerre vinni. Kell hozzá rendezői elgondolás és kellenek hozzá remek hangok. A Nabuccóban azonban egyik sem igazán volt meg, így a szegényes látványt nem igazán pótolta semmi. (A Jeruzsálemben és Babilonban játszódó történetet persze a színpadon igen látványossá lehet tenni, de erre most érthető módon - anyagi okokból és a kisméretű színpadból adódóan - nem volt lehetőség). A Nabuccót egyébként nem könnyű színpadra vinni, én az idei évad operaházi előadásától sem voltam elragadtatva. Pedig az opera drámai elemekben nem szenved hiányt, de most valahogy mintha magának a rendezőnek sem igazán lett volna igazi elképzelése, koncepciója a darab színreviteléhez.
Svetlana Sozdateleva (Abigél)
Ez azért is meglepő, mert Dmitrij Bertman kiváló rendező, a produkcióit a Miskolci Operafesztivál látogatói is jól ismerhetik. Bertman és a Helikon Színház társulata évek óta visszatérő vendégei a Fesztiválnak, és olyan nagyszerű előadások fűződnek a nevükhöz, mint például a 2008-as Kisvárosi Lady Macbeth (Sosztakovics) vagy egy évvel később a Lulu (Berg). Lehet, hogy éppen ezért túl nagy elvárással érkeztem az előadásra, de számomra egy kicsit csalódást jelentett a produkció. A szereplők bejöttek, énekeltek, majd kimentek, de igazán nem történt semmi.
Az énekesek elfogadható hangi teljesítményt nyújtottak és viszonylag jó színészi játékot.
A Nabucco főszereplőinek szólamai igen nehezek, különösen ami Abigél szerepét illeti. "Közepes előadás..." Nagy hangterjedelem és kiváló technika szükségeltetik hozzá, igazi barvúrszerep, amit kevesen tudnak magas szinten megoldani. Ez a most fellépő Svetlana Sozdatelevának sem sikerült. A mély hangok inkább meggyőzőek voltak, a felső lágéban azonban olykor egyenesen kellemetlen volt őt hallgatni. Tisztességgel végigénekelte a szerepet, de ennél sokkal többet nem mondhatok róla.
Nabucco szerepe a nagy bariton szerepek közé tartozik. A babilóniai királyt ezúttal megszólaltató Sergej Toptygin alakítása nem volt rossz, de kiemelkedő sem. A hang kissé éles, kevésbé tartalmas, ugyanakkor Toptygin előadásából nem hiányzott a drámai erő.
Mikhail Guzhov (Zakariás)
A társulat legjobbja talán Mikhail Guzhov volt, aki figyelemre méltó produkciót nyújtott Zakariásként, amely az olasz operairodalom legnehezebb basszus szerepei közé tartozik.
Összességében nem állítom, hogy az előadás rossz volt, inkább közepes és egy picit unalmas. A produkció mindezek ellenére meglévő értékeinek és persze Verdi remekművének köszönhetően azonban így is egy nézhető, olykor élvezetes előadás született, ami azért semmiképpen nem volt méltatlan a Miskolci Operafesztivál hagyományosan magas színvonalához.
Csák Balázs
Fotók: Bócsi Krisztián
Larisa Kostiuk (Fenena) és Dmitry Ponomarev (Izmael)
Svetlana Sozdateleva (Abigél)
Cselekmény
Játszódik Jeruzsálemben és Babilonban, i.e. 578-ban.
Nabucco babilóniai király elfoglalja Jeruzsálemet, leromboltatja a várost, és Salamon templomát, a zsidó népet pedig fogságba hurcoltatja. Nabuccónak két lánya van: Fenena és Abigél. Fenena szerelembe esik egy zsidó fiúval, Izmaellel, aki megmentette az életét. Abigélről kiderül, nem Nabucco leszármazottja, így nem jogosult a trón öröklésére. Abigél mégis elhatározza, hogy átveszi az uralmat. A sors kedvez neki, mert Nabucco istennek kiáltja ki magát, ekkor egy villámcsapás sújt le rá, és ettől elméje megzavarodik. Abigél a hatalom birtokában halálra szánja a zsidókat, és velük Fenenát is, aki az ő oldalukon áll. Az ítéletet megerősítteti a zavart elméjű királlyal is. Nabucco azután egy világos pillanatában rádöbben, mit tett. Végső kétségbeesésében a zsidók istenéhez imádkozik, aki meggyógyítja, és visszaadja régi erejét. Még időben meg tudja akadályozni Fenena feláldozását Baál oltárán. Abigél megmérgezi magát. A király visszaadja a zsidók szabadságát, hazatérhetnek országukba.
Sergej Toptygin (Nabucco) és Svetlana Sozdateleva (Abigél)
Sergej Toptygin (Nabucco)
Svetlana Sozdateleva (Abigél) és ifj. Bátor Tamás
Jelenet
2011. június 14., Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház
Verdi:
Nabucco
Opera négy felvonásban, két részben, olasz nyelven
A moszkvai Helikon Színház és a szentpétervári Mariinszki Színház közös produkciója.
Libretto: Temistocle Solera
Magyar nyelvű felirat: Lengyel Jenő
Díszlet- és jelmeztervezők: Igor Nezhny, Tatiana Tulubieva
Vezényel: Eugene Brazhnik
Rendező: Dmitri Bertman
Szereplők:
Abigél - Svetlana Sozdateleva
Anna - Ekaterina Oblezova
Fenena - Larisa Kostiuk
Izmael - Dmitry Ponomarev
Abdallo - Mikhail Seryshev
Nabucco - Sergej Toptygin
Zakariás - Mikhail Guzhov
Baal főpapja - Dmitry Skorikov
