A Kisvárdai Fesztivál versenyprogramját öt zsűritag bírálja el. Egyikük még Kisjézus is volt, másikukat a szélmalom hajtotta a színház felé. Nánay istván, Bicskei István, Proics Lilla, Tasnádi Csaba és Nagy Viktor mesélnek.
Zrinyi Ildikó, Hizsnyan Géza és Vicsek Károly válogatta az aktuális évad legjobb előadásaiból. Az ő programjukat bírálja el az öt tagú szakmai zsűri, aki arról árul el részleteket, hogyan került színházközelbe.
Egy kaposvári gyerek
Proics Lilla – színikritikus
Kaposvári gyerek vagyok; abban az időben voltam gyerek, amikor a színház legendás korszakát élte. Életem egyik meghatározó élménye volt Ascher Tamás Pinocchiója, amit 1974-ben láttam először. Attól kezdve örök kapcsolat maradt a színházzal. Bár közben testnevelő tanári végzett- ségem lett, azon tűnődtem, hogyan lehetnék minél többet a színház közelében, hogyan láthatnék minél több előadást. Természetesen úgy, hogy írok róla. A Bárkán indított színikritikus-képző Hajónapló Műhely első évfolyamán végeztem, Nánay István tanár úr vezetése alatt, majd a kriti- kuscéh tagja lettem, és most már hivatásosként írok a színházról.
Filmesek és a szélmalom
Bicskei István – színész
Alig kétéves lehettem, még az ötvenes években, amikor a nagyapámék tanyája melletti szélmalomhoz filmesek jöttek forgatni. Kis görbelábú, kakasfrizurás gyerekként bámultam a nagy derítőkre, tükrökre, a nyüzsgésre. Azután 14 évesen csatlakoztam az amatőr társulathoz, ahol apám játszott, és fél év múlva díjat kaptam az alakításomért. Attól kezdve profinak tartottam magam, mert a profizmus nem a diplomá- ról és a fizetésről szól, hanem az alázatról, elkötelezettségről, és arról, hogy ez igenis szent dolog. Ma- rosvásárhelyen végeztem színész szakon, onnan Szabadkára, majd az Újvidéki Színházhoz szerződtem. Amikor 1991-ben kitört a délszláv háború, Nagy József elhívott Párizsba egy filmforgatásra. Akkor még hazamentem, de egy évre rá visszatértem, és csaknem húsz évet Párizsban töltöttem. Most visszajöttem, és a Nis-i Nemzeti Színház művészeti igazgatója lettem, miközben folyamatosan tanítok és rendezek.
A Kisjézus
Nánay István – színikritikus
Egészen kicsi koromban én voltam a Kisjézus egy apácarend vallási ünnepekre készült műsoraiban – ez az első élményem. Az iskolában könnyen tanultam verseket; természetesnek tűnt, hogy én szava- lok, és rendezek is, játszom is az iskolai előadásokban. Azután mégis a Műszaki Egyetemet végeztem el, és kilenc évig mérnökként dolgoztam. Majd éppen akkor, amikor véleményem szerint a magyar színháztörténet egyik legfontosabb időszakát éltük, bekerültem az Egyetemi Színpadra, ahol rende- zőasszisztense voltam például Latinovits Zoltánnak és Ruszt Józsefnek. Ekkor láttam Grotowski és Wilson meghatározó előadásait. Nagy fegyverténynek tartom, hogy a színház felől érkeztem a kriti- kaírás felé: hiszen akkor már a színház működésének minden oldalát és mozzanatát kitapasztaltam. Nemsokára elkezdtem tanítani és fesztiválokra járni – például már a második Kisvárdai Fesztiválon itt voltam, és persze azóta is, majdnem mindegyiken –, és sorra jöttek a színházi könyveim is.
A pályaelhagyó
Tasnádi Csaba – rendező
Nagyon szerettem volna színész lenni, de nem vettek fel. Ezért elmentem a jogi egyetemre, elvégeztem, és elkezdtem jogászként dolgozni. Azonban annyira vonzott a színház, hogy egyik napról a másikra, drasztikusan és mindent feladva pályaelhagyó lettem, és viszonylag későn, harminc évesen jelentkeztem rendező szakra, és végül színházrendező lettem. Dolgoztam az Operett Színházban, és hat éven át rendeztem a Verebes István által vezetett nyíregyházi társulatban. Amikor 1999-ben lemondott igazgatói tisztségéről, akkor a társulat engem együtt hívott fel kihangosított telefonon, hogy
pályázzam meg az állást. Azóta is ott vagyok.
Zenén és betűn keresztül
Nagy Viktor – rendező
Az írás vezetett a színház felé: még pécsi művészeti tagozatos gimnazistaként előbb novellákat, majd darabokat írtam, amelyeket barátaimmal együtt eljátszottunk. Kézenfekvő volt, hogy a saját darabjaimat én rendezzem meg, de voltak más szövegek is, mint például Pilinszky KZ-oratóriuma. Kapcsolatba kerültem a pécsi Harmadik Színház vezetőjével, Vincze Jánossal, és így a ma már alternatívnak nevezett színjátszásban folytattam a munkáimat. Elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát, majd felvételiztem a zenei színházrendező szakra. A két művészeti ág végleg összefonó- dott a munkáimban: a Pécsi Filharmonikusoknál több mint tíz évet töltöttem el, később a Madách Színházhoz kerültem 1988-ban, majd az Operához. Pályám során rendeztem prózai darabokat is, azonban az opera, a zenés színház maradt meg a mai napig markánsan a szakmai életemben.
Forrás: Kisvárdai Lapok
Mai előadások
Június 21. kedd
16.30: Székelyudvarhely, Tomcsa Sándor Színház: Portugál, Művészetek Háza
19.00: Fábry Sándor műsora, Művészetek Háza
20.30: Kassa, Thália Színház: Koldusopera, Várszínpad Elmarad!
24.00: Marosvásárhely, Akadémiai Műhely: Guppi, Művészetek Háza Kamaraterem (Stúdió előadás)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.