Gombos Dániel úgy gondolja, nem lehet feladni, Mácsai Endre azt mondja, lesz lehetőségük, Pámer Csilla szerint új korszakot kezdenek. Hogy mi a helyzet az újvidéki színésznövendékekkel? Kiderül interjúnkból.
Gombos Dániel: Az ember szerintem mindig feltalálja magát és mindig vannak, akik gondolnak másokra. A nyári Tanyaszínház után ősztől a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínházban lesz munkám és Újvidékre is visszamegyek beugrani néhány darabba. Szabadúszó vagyok. Nem tudom még, hol a tűréshatár, de mindenképpen hiányzik az aktívabb egész éves folyamatos munka.
Azt mondja, amíg vannak álmai, amikért megdolgozott, nem adhatja fel még akkor sem, ha nehézségek támadnak. Két éve heten végeztek, s közülük hárman mégis feladták.
Gombos Dániel: Összetett dolog, hogy miért döntöttek így. Nem hiszem, hogy mindannyiuknál az volt az ok, hogy nem volt elég feladatuk. Ebben az évben négyen végeztek és egyelőre mind nagyon komolyan azt gondolják, a színház közelében szeretnének maradni, bármi is történik.
Mácsai Endre: Szerintem szerencsés osztály vagyunk, mert annak ellenére, hogy vannak nehézségek, mindannyiunknak lesz helye és lehetősége vajdasági színházban. Csilla, Attila és én Szabadkán, Tamás pedig Újvidéken kap munkát.
Pámer Csilla: Még nem tudjuk, mi lesz a jövőben. Elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor valaminek vége van és elkezdünk egy új korszakot, de egyikünk se tudja, mire fut majd ki. Ami biztos, hogy mindenki teljes erőbedobással akarja csinálni.
Mácsai Endre: Négyen erős kis csapat voltunk és szerintem leszünk is. Mi annyira szeretjük a színházat, hogy biztosan a közelében maradunk és évente legalább egy előadást szeretnénk elkészíteni együtt. A negyedéves vizsgaelőadásunk a következő évben a Szabadkai Népszínházban repertoáron is lesz. Ez egy Antigoné átirat, amit mi írtunk.
A falu rossza - Baráth Attila, Nagyabonyi Emese
A Tanyaszínház A falu rossza című előadásában pedig mind a négyen főszerepet kaptatok.
Hajdú Tamás: Ott kipróbálhatunk sok olyan dolgot, amit a főiskolán még nem, színházban meg pláne nem volt alkalmunk.
Baráth Attila: Itt ráadásul minden a miénk. A díszletet is mi építjük, a lányok pedig a jelmezeket varrják. Felülünk a traktorra, felpakoljuk a díszletet és minden előadás után szétszedjük, aztán vacsora, alvás és másnap megyünk tovább.
Mennyire volt közös munka eredménye az előadás?
Pámer Csilla: Táborosi Margaréta, a rendező adott nekünk feladatokat a próbafolyamat elején. Ezekből az improvizációkból született meg sok jelenet.
Hajdú Tamás: Ma jó egy olyan rendező, aki kíváncsi ránk és a gondolatainkra.
Nagyon erős motívum volt a mozgás, a tánc az előadásban, ami láthatóan jól ment nektek.
Pámer Csilla: Voltak a próbafolyamat mellett is néptáncóráink.
Mácsai Endre: Én kilenc évig tanultam klasszikus, latin-amerikai és sztenderd táncokat korábban. Csilla nagyon jól énekel, Attila weboldalakat is szerkeszt, Tamás pedig a zenéhez és a technikai háttérhez is nagyon ért. A tanáraink arra törekedtek, hogy a színház társszakmáiba is belekóstoljunk, így a dramaturgiába, a zenébe, a táncba és a díszletépítésbe. De néha még abba is, ami nem kell hozzá.
Például?
Pámer: A gombászás.
És az mit segít?
Baráth Attila: Lehet, hogy egyszer gombászt fog játszani.
Hajdú Tamás: Vagy gombát.
Szepesi Krisztina
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.