2011. június 18.
Az utolsó nap már amolyan senki földje: aki nem utazott még el, az is hazagondol, a menetrendet nézegeti, dühöng, hogy miért éppen most kell pályaépítés miatt előbb buszra szállni, aztán vonatra átcihelődni, pedig a Pécs–Dombóvár közötti buszozás még élményt is adhat azoknak, akik nem ismerik ezt a vadregényes vidéket. Meg persze azoknak is, akik már ismerik.
A kávét most is ugyanazzal a kedvességgel teszik elénk a Pécsi Kulturális Központ büféjében, és ugyanolyan jó is, de a külföldi delegáció már elutazott. A Katona József Színház előadásáról, A mizantrópról szóló beszélgetés pedig semmiképpen sem nevezhető vitának. Szűcs Katalin Ágnes azt emeli ki, hogy ez A mizantróp kortárs dráma, a tisztánlátás drámája, és milyen jó, hogy Alceste-et végre nem szent őrültnek ábrázolták, Dávid Zsuzsa annyiban mond ellent, hogy a tisztánlátást az indulat és a szerelem egyaránt elhomályosíthatja, és az előadás sodrását, lendületét dicséri, majd Winkler Nórát is beleértve valamennyien az egész társulatra jellemző, egyneműen erős színészi játékról szólnak elismerőleg. Aztán Zsámbéki Gábor egy komplett előadást rögtönöz A mizantróp-rendezések történetéről, az eredeti darabban nem szereplő szövegrészekről, az Alceste kivonulásának színpadi megvalósításához ihletet adó kihalt chilei sivatagi város történetéről, az Oronte-ok koráról, és arról, hogy ez az előadás annak ellenére a színházról szól, hogy egyre kevésbé szereti a túlságosan is elszaporodott önmagát elemző színházat, a színház a színházban előadásokat. Mindehhez már nem is nagyon lehet mit hozzátenni, így itt az utolsó szakmai beszélgetés véget ér. Hogy jövőre ugyanilyen formában folytatódik-e, vagy elválasztják a szakmának és a közönségnek szóló találkozókat, még nem tudni. (Meg azt sem, hogy mi erről a vitákat rendszeresen látogató, igaz, néha elbóbiskoló POSZT-kutya véleménye.)
Az esti díjátadó ünnepségről sajnos nem tudok beszámolni, mivel akkor már pár száz kilométerrel arrébb olvashattam a díjazottak névsorát (lásd a poszt.hu honlapján).
Megoszthatom viszont az olvasókkal azt a verset, amit három kritikus (Dömötör Adrienne, Urbán Balázs és Szűcs Katalin Ágnes) írt, Márta István pedig megzenésített, és a záró ünnepség műsorát adó színművészetis hallgatókkal közösen adott elő:
Ha majd gonosz kritikus féregfoga rág,
és a sértett alkotó egy széket odavág,
és a perspektíva túlontúl rémisztő,
mindent megold a jövőelőkészítő.
Csak híres színészekről szóljon a fáma,
Pécs egén sokáig tündököljön páva,
ha a Nefmi és a város rengeteg pénzt kioszt,
akkor mindörökre Pécsen maradhat a POSZT!
Hogy mi hogy oldódik meg jövőre, és megoldódik-e egyáltalán, az most, ennek az átmeneti POSZT-nak az utolsó napján még nem tudható, egy biztos: a bizonytalanság.
TURBULY LILLA
Képösszeállítás: Simarafotó (az utolsó szakmai beszélgetésről) és Szkárossy Zsuzsa (pillanatképek a 2011-es POSZT-ról)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.