Nemcsák Károly és Koltay Gábor mellett Horgas Péter is indul a József Attila Színház igazgatói posztjáért. Úgy látja, zsigeri szükségünk van a közösen átélhető történelemre, a közös sírásra és nevetésre, szembe kell néznünk múltunkkal és jelenünkkel. A színházi szakma pedig nem odázhatja el a kulturális rendszer- és léptékváltást. Azt mondja, ha nyer a pályázaton ezt vinné véghez a József Attila Színházban. Amikor azzal "vádolják", hogy álmodozó, megjegyzi, minden jelentősebb változás nagyszabású tervekkel kezdődik. Rövid interjút olvashatnak Horgas Péterrel.
"...a színház, amely különböző formák segítségével érzelmeket, gondolatokat közvetít a nézők számára, pillanatszerűségével, a kiszámíthatatlanság lehetőségével még mindig az egyik legfontosabb közösségi helyszín, kommunikációs forma és lehetőség maradt. Zsigeri szükségünk van a közösen átélhető történelemre, a közös sírásra és nevetésre, mert ez az ország, ez a társadalom sem kerülheti meg a szembenézést múltjával és jelenének tényeivel, a kulturális terület, azon belül a színházi szakma nem odázhatja el a kulturális rendszer- és léptékváltást, a felelősség és a felnőttség kérdéseit. Több mint húsz évvel a “politikai rendszerváltás” után meg kell kezdeni az érzékeny, ténylegesen és átláthatóan igazságos kulturális rendszer- vagy (ahogy mondani szokták) struktúraváltást". (Részlet Horgas Péter pályázatából )
Miért pályázol a József Attila színház igazgatására?
Horgas Péter: Több tekintetben kötődöm a helyhez, a társulathoz, a színházhoz, sokat dolgoztam ott. Alkotótársaimmal, akikkel közösen pályázom, évek óta együtt dolgozom. Feltettük magunknak a kérdést: a színháznak milyen társadalmi, művészeti feladat jut a 21. században, Európában? Ennek kapcsán a József Attila Színházról is sokat beszélgettünk. Arra jutottunk, hogy ez az intézmény olyan helyzetbe került, amiből feltehetőleg csak egy nagyon erőteljes program tudja kiemelni. Ahogy szokták mondani, struktúraváltásra van szüksége. Úgy éreztük, hogy ehhez tudunk kínálni egy megfelelő, érdekes koncepciót. A pályázatban is leírtam, hogy Budapesten akad még olyan színház, amely megújításra szorulna, például a Kamaraszínház, amelyre szintén pályáztunk. De hangsúlyozom, nem általában valamilyen színházat akarunk vezetni, hanem konkrétan a József Attila Színházban található értékekre, lehetőségekre alapoztuk elgondolásainkat. Tehát nem beakadt valami, nem akarok mindenáron igazgató lenni.
Mit tartasz az emlegetett profilváltás főbb elemeinek?
Horgas Péter: Röviden elég nehéz elmondani, mindenre próbáltunk kitérni a pályázatban. Ha nyerünk, szeretnénk, hogy 2016-ra, amikor a színház 60 éves lesz a Főváros színházi életének meghatározó, proaktív szerepet betöltő színháza, kulturális centruma legyen. A kulturális funkció mellett figyelembe vettük az esélyegyenlőségi, ökológiai és oktatási szempontokat. Alapvető kérdés volt számunkra, hogy magával az épülettel mit lehet kezdeni. Bár 2005-ben kiírtak rá egy építészeti pályázatot, akkor sok építészeti és statikai probléma merült fel, amit azóta sem kezeltek. Ennek következménye, hogy a színház bizonyos részei munkavégzésre most is alkalmatlanok, sőt, veszélyeztetik a társulat munkavégzését. Ezzel muszáj kezdeni valamit.
A pályázatodban az akadálymentesítéről is beszélsz. Álomnak tűnik ennek fényében.
Horgas Péter: Valóban lényegesnek tartom, hogy legyen egy olyan színház, amelyik erőteljesen odafigyel a fogyatékkal élőkre és be tudja őket fogadni. Budapestnek az is fontos lenne, hogy legyen egy ún. térszínháza, variábilis nézőtérrel, ami vissza tud épülni kukucska színházzá. Ha ez megvalósulna a József Attilában, az hatalmas távlatokat nyitna.
Amit felvázoltál rengeteg pénzt feltételez.
Horgas Péter: A teljes rehabilitáció, feltehetőleg 4-5 milliárd forintba kerülne, nyilván ennyit nem remélhet az intézmény az elkövetkező években. Mégis reális dolgokról beszéltem eddig. Például az akadálymentesítés, egy projekt keretében megvalósítható –ezt gyakorlatból tudom- hiszen az EU-ban elég jó eséllyel lehet rá pályázni. Emellett meg lehet mozgatni befektetőket is. Vannak olyan feladatok az épülettel, amelyek megoldása nem kerül komoly pénzbe, hanem részben attitűd, egyeztetés kérdése. Jelenleg az intézmény elképesztő mennyiségű pénzt folyat ki energiafelhasználás címszó alatt. Gazdaságtalanul működik. A nyílászárók elavultak. Befolyik a víz, behúz a szél. Elképesztő állapotok uralkodnak. Ezek felszámolására, energiatakarékossági átállásra is lehet pályázni, ha ebben partner az önkormányzat. És miért ne lenne? Neki akkor is kezdenie kell valamit az épülettel, ha üresen áll. Felmértem a helyzetet egy akadálymentesítéssel is foglalkozó szakmérnökkel, ajánlatot kértem egy másik fűtés és villamos hálózat kiépítésére. Talán be lehetne kapcsolódni a metró alagút fűtési rendszerébe is, de ez csak ötlet.
Az álmokról szólva megjegyzem, minden jelentősebb változás nagyszabású tervekkel kezdődik. A realitás talaján szeretnék maradni és pontosan tudom, hogy nem lesz egy könnyű menet, ha nyerünk. De engem érdekel a József Attila Színház rehabilitációja. Nem akarjuk konzerválni a jelenlegi konstrukciót. Amit megfogalmaztam, nem álmodozás, volt már rá példa. Figyelni kellene a pozitív mintákra. Amikor huszonévesek vették át a Lille-i kulturális főváros szervezését, sokan azt mondták, ez hiba, de tévedtek. Prágában, a Quadriennálénál komoly vezetőségcsere zajlik, fiatalok kapnak terepet. Minden váltásnál megjelennek azok a hangok, amelyek azt jelzik: aki tervez, álmodozó. De miért kellene feladni az elképzeléseket? Szerintem a magyarok hihetetlenül kreatívak, ötletesek, bíznom kell abban, hogy mi is azok tudunk lenni. Példaértékű, különleges összefogásra van szükség. Hát nosza. Miért ne? Azzal pedig nem foglalkozom, még milyen szálakon tud mozogni ez a pályáztatási történet.
Mennyi nehézséggel járt a pályázat kidolgozása?
Horgas Péter: Üzleti tervvel szinte lehetetlen ilyen helyzetben előállni, hiszen fogalmunk sincs róla, milyen szerződéseket kötött eddig a színház. Az is bizonytalan, hogy mennyit kötött, 24-et, ahogy Koltay, vagy 79-et, ahogy a főváros állítja? Pontosan mekkora az adósság? Ezzel csak az átvételkor szembesülhet az ember.
A József Attila Színház társulata Koltay Gábort támogatja. Márkó Eszter színésznő azt nyilatkozta nekünk, „nem tudnak fantomokkal harcolni”.
Horgas Péter: Etikátlan lett volna, ha megpróbáljuk magunk mellé állítani ezt a felnőtt értelmiségiekből, köztük kedves kollegákból álló társulatot. Azért hoztam nyilvánosságra a pályázatomat, hogy ne számítsak fantomnak. Ráadásul az adófizetőknek joguk van tudni, mi és ki nyeri el, fekteti be a pénzüket. Nincs mit titkolnom.
Kapcsolódó anyag:
Tóth Berta/ szinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.