Vidnyánszky: az inga átleng a másik irányba

Vidnyánszky Attila szerint a szórakoztató színház hazudik a nézőnek, az európai ember elveszítette képességét a szellemi tájékozódásra, továbbá nehéz Magyarországon megmaradni a szakmaiság talaján úgy, hogy túlságosan hosszú ideig volt elnyomva az egyik oldal. 

Az Origo felvetésére, miszerint a vidéki színházaknál sokszor elhangzik, hogy szórakoztató, jól érthető, a napi nehéz munka után kikapcsolódni segítő előadásokra lenne szükség, Vidnyánszky azt felelte: “Ez az egysíkú gondolkodásmód züllesztette le a legtöbb magyar színház repertoárját. Ezt bizonyos értelemben kulturális bűnténynek tartom: hazudtunk magunknak, hazudtunk a nézőknek, és egyre mélyebbre süllyedtünk az igénytelen, szórakoztatóipari termelés mocsarába. Úgy gondolom, hogy a debreceni Csokonai Színház egy jó példa arra, hogy ha az ember milliméterről milliméterre építkezik, és nem dől be az olcsó népszerűség hajhászásának, akkor, ha nehezen is, de ki tud alakítani egy értő publikumot, pontosabban vissza tudja hozni a színházba az igényes, gondolkodó emberek tömegét, és hitelesen tudja megszólítani a jövő potenciális közönségét, a fiatalokat. Persze egyensúlyozni kell, nem lehet kizárólag olyan előadásokat a közönség elé vinni, mint például a Mesés férfiak szárnyakkal, de meggyőződésem, hogy lehetséges és szükséges is másfajta színházi alkotás mind vidéken, mind a fővárosban”.

Pozitív folyamatokat lát Vidnyánszky

A rendező-igazgató elárulta, hogy próbál hatni a Teátrumi Társaság tagjainak gondolkodásmódjára, de ez nem olyan egyszerű. “Az ember, lényegéből fakadóan, mindig a könnyebb ellenállás felé mozdul. A Teátrumi Társaság egy, a színházról nagyon sokféle módon gondolkodó csapat. Biztos, hogy felrobbanna az egész, ha egymásra erőltetnénk a színházról alkotott elképzeléseinket, de azért én mindig hangot adok a véleményemnek, és látok is itt-ott nagyon pozitív folyamatokat” - nyilatkozta.

A politikai színezetről

Vidnyánszkyt arról is kérdezték, egyetért-e azzal, hogy politikai színezetet adnak a Társaság működéséhez a Blaskó Balázséhoz hasonló gesztusok (Blaskó, közvetlenül az igazatóváltás után belépett a Társaságba). “Magyarországon mindennek politikai színezete van. Átpolitizált, megosztott az egész szakma, ezzel nehéz mit kezdeni. Én magam a dialógus híve vagyok, de csak ha értelmes, színvonalas diskurzusról van szó, a süketek párbeszédéhez nem szívesen asszisztálok. És azt gondolom, hogy nevén kell nevezni a dolgokat, ne sumákoljunk. Vannak olyan hangok a Teátrumi Társaságon belül, amelyek szerint nagyon át kellene gondolni, hogy kiket veszünk fel a társaságba, én viszont annak a híve vagyok, hogy tárjuk ki a kapukat” – fogalmazott Vidnyánszky, aki azt reméli, nem marad meg ellentétes pólusnak a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság. Hozzátette, hogy a POSZT alatt azon ügyködtek, ne szakadjon ketté az országos színházi fesztivál.

Sokan kirekesztve érzik magukat

“Az elmúlt tíz évben egy meglehetősen behatárolt ízlés, színházi és ideológiai irányvonal szerint válogatták a POSZT programját, amiből nagyon sokan kirekesztve érzik magukat - ebből a szempontból mindenképpen változásra van szükség. Mindezt én személy szerint néhány évvel ezelőtt, a Liberté '56 című előadásom kapcsán tapasztaltam meg: ha mondjuk valaki Kaposváron vagy Budapesten relativizálja az '56-os forradalom jelentőségét, az itt, Pécsett egyből jó előadásnak számít. De ha valaki - egész pontosan én - határozottan megfogalmazza, hogy Kádár János egy hazaáruló volt, akkor annak az előadását ideológiai alapon meghurcolják, bármiféle esztétikai, művészi értékétől függetlenül. Ezt rendkívül visszás gyakorlatnak látom. Az a jó, ha elfogadjuk egymás gondolatait és elképzeléseit: attól, hogy valakinek más a véleménye valamiről, még lehet jó az előadása. Emellett egy bizonyos előadástípus egyáltalán nincs jelen a POSZT-on, és ezt is hibás dolognak tartom: hiányzik a minőségi klasszikus színház. Szándékosan kerülöm a bulvár szó használatát. Az a színház, amely egy történetet mesél el nagyon jó színészekkel, színvonalasan. Egy válogatási folyamat mindig nagyon nehéz, és mindig lesz, aki megsértődik miatta, és talán nem is lehet tökéletes zsűrizési vagy előválogatási technikát kitalálni - de biztos vagyok benne, hogy a jelenleginél azért lehetne igazságosabb” – közölte Vidnyánszky .

"Tudtam volna jobbat"

Szerinte a szakma POSZT-ot meghatározó hangadói most is nyíltan demonstrálnak a Nemzeti Színház mellett, de túlzásnak tartja, hogy három előadás versenyzett onnan. “Így tulajdonképpen mindannyian a mostani Nemzeti Színház és annak szellemi-esztétikai irányvonalának megdicsőüléséhez statisztálunk. Ez annál is inkább visszatetsző, mivel most ugyanazok igyekeznek a Nemzetit piedesztálra helyezni, akik annak idején le akarták dózerolni, születése pillanatában meg akarták szüntetni. Mára viszont olyan sikeresen pozicionálták ezt az intézményt, hogy a többi budapesti színházat, köztük a Katonát, az Örkényt, a Radnótit szinte letörölték a térképről. Visszatérve a válogatókra: hogy maguk döntöttek-e így vagy a POSZT korifeusai nyomására tették, nem tudom, de ezek a döntések úgy születnek, hogy ahhoz nincs köze a szakma jelentős részének és nem is ért vele egyet” – mondta a rendező, aki a Serban rendezte Három nővért látta. Ennek kapcsán megjegyezte tudott volna jobbat hozni.

Úgy véli, a liberális politikai oldalnak akar megfelelni a fesztivál, de nem liberális módon. “Én liberális embernek tartom magam, liberálisabbnak, mint sokan a szakmából, akik ezt mondják magukról, mert én, ha nem is értek vele egyet, elfogadom, hogy valaki mást gondol '56-ról, és nem fogom emiatt bántani az előadását” - közölte.

Az inga átleng a másik irányba

“Több, más fesztiválokon díjnyertes előadását nem hívták meg a POSZT-ra. Elégtételt érez, hogy a Mesés férfiak szárnyakkal ott volt?” – faggatta az Origo Vidnyánszkyt. “Jellemző módon az általam legfontosabbnak tartott előadásaimat nem hívták meg, a Mesés férfiak ebből a szempontból kivételt képez. Nem kapott meghívást a versenyprogramba sem a Három nővér, sem a Szarvassá változott fiú, sem pedig a Halotti pompa, holott épp ezekkel járom a nemzetközi fesztiválokat. Számomra ilyen értelemben nincs szükség elégtételre, mivel nekem a magyar színházi szakmába való bekapcsolódásom előtt és után is komoly, nemzetközi szintű elismerésekben, visszaigazolásokban volt részem (…) Tulajdonképpen egészen megnyomorító a szakmán belül az a szemlélet, hogy "ha nem állsz be közénk, ha nem úgy csinálsz színházat, ahogy mi, akkor agyontaposunk". Ez a mentalitás számos ígéretesen induló pályát tönkretett, mert sokakat egy gyötrő megfelelési vágy működtetett ahelyett, hogy saját útjukat járva teremtették volna meg a saját színházukat. Részben ezért is alakult meg a Teátrumi Társaság (…)Túlságosan hosszú ideig volt elnyomva az egyik oldal, illetve aránytalanul kivételezett helyzetben volt a másik. Érthető, hogy nehéz lemondani a privilégiumokról a másik javára. Az inga átleng a másik irányba - most ezt éljük meg. Természetesen én úgy gondolom, hogy érdemes volna megmaradni a szakmaiság talaján, de ehhez a másik oldalnak is partnernek kellene lennie” – válaszolta Vidnyánszky.

"Elterelték a figyelmet a lényegi kérdésről"

Szerinte felfújták, hogy kritikával illette a Nemzetis János vitézt és Alföldi Róbert szándékát, hogy a Nemzetiben teret ad a roman nemzeti ünnepnek. “Mondták, hogy nem Petőfiről, hanem Kacsóh-ról van szó, de szerintem ezzel elterelték a figyelmet a lényegi kérdésről. Egyébként most sem gondolom másként: egyrészt Trianon egy rendkívül kényes történelmi kérdés, amely több millió magyar ember érzékenységét, mások mellett az enyémet is sértheti, másrészt én egy ilyen János vitéz előadásra nem vinném el a gyerekeimet. Az előadást már két-három évvel ezelőtt bemutatták, és amíg nem kérdezték, én nem is hangoztattam senkinek, hogy mit gondolok róla. És elég határozottan elhatárolódtam a Jobbik dolgaitól is. Most pedig ott az előadó-művészeti törvény módosításának javaslata a parlament előtt, amit a Teátrumi Társaság fogalmazott meg, és amelyben az is szerepel, hogy ne lehessen igazgatókat eltávolítani cikluson belül. Tessék komolyan venni a pályáztatást, tessék kikérdezni az igazgatót, hogy mit akar csinálni, és ha azt csinálja, amit a pályázatában leírt, akkor azt utána tessék elfogadni” – közölte Vidnyánszky.

Az interjú teljes terjedelmébenitt olvasható .