A mezítlábas pavilon

A Prágai Quadriennálé Prága legfontosabb kulturális eseménye idén. Magyarország eredményesen szerepelt: elhoztuk a legjobb kurátori koncepció díját. A Magyar Pavilon kurátorával beszélgettünk.

Színház.hu: Itt vagyunk a prágai Quadriennálén. Mi a különlegessége ennek a helynek?

B. Nagy Anikó. fotó by Vivi

B. Nagy Anikó: Az 1928-ban ipari kiállítótérnek épült Veletržní Palace tetőteraszán ülünk, alattunk, az egyik szárnyban a Nemzeti Galéria állandó kiállításai láthatóak, a másik szárny ezekben a hetekben a PQ’11-é, s így a mienk is.  Minden résztvevő nemzetnek jutott egy „doboz”: a kicsiknek kisebb, a gazdag nemzeteknek – felár ellenében – nagyobb. A mienk nem feláras, mi nem a méretben, hanem az intenzitásban bízunk.
A belső tekintetében voltaképp szabad kezet kaptak a kiállítók.

Színház.hu:Hol található a magyar pavilon?

B. Nagy Anikó: A magyar rész rögtön a bejárattal szemben van – ezt nagyon hamar lefoglaltuk, már amikor megnyertük a magyar dobozra kiírt pályázatot, körülbelül másfél évvel ezelőtt. Nagyon fontos volt nekünk a rálátás. Mienk az 1/a (nevet:)

Milyen pályázatot kellett ehhez a jelenléthez megnyerni, megírni?

Magyarország a kezdetektől, 1967 óta vesz részt a Quadriennálén. 1975-ben  Scfhäffer Judit jelmeztervező, 1979-ben Koós Iván bábtervező nyert itt ezüstérmet. Idén először, a magyar megjelenést szervező Országos Színháztudományi Múzeum és Intézet a látványtervezők szervezete, a MALÁT bevonásával pályázatot írt ki a munkára. Mi mind a három PQ szekcióra pályáztunk, a Nemzeti kiállításon túl a Diákszekcióra és a Színház-építészeti szekcióra is. A munka során azután körülbelül kilenc hónapig úgy tűnt, a költségvetési nyomorúság miatt nem lesz az égészből semmi. Végül idén februárra sikerült kirimánkodni a projektre eredetileg elnyert összeg egy részét.

Színház.hu:Mindig többes számban beszélsz.

B. Nagy Anikó: Igen, mert ebben a munkában öten voltunk mindenesek. Alkotók, kurátorok, támaszok a bajban, társak az örömben. Árvai György, Csanádi Judit, Horgas Péter és Medvigy Gábor. Váratlan haláláig, tavaly márciusig velünk volt Vargha Mihály építész, építészet kritikus is.

Színház.hu:Akkor a kiállítás is Árvai, Horgas, Csanádi és Medvigy munkáit mutatja be?

a magyar pavilon belülről. fotó by Vivi

B. Nagy Anikó: Dehogy.  2010 decemberében, máig ismeretlen körülmények között, műhelyéből eltűnt közös barátunk, kollégánk Bodza W. Mihály. Bodza tetőtől talpig színházi ember, nemzetközi hírű scenográfus. Kőszínházban végzett tevékenysége mellett rengeteg szálon kapcsolódik az alternatív területekhez is, illetve mélyrehatóan foglalkozik környezetvédelmi, pedagógiai, és esélyegyenlőségi kérdésekkel. A színházi látvány rohamosan változó világában azok közül való, akik az 1980-as évektől a hazai színházi élmény újraértelmezésén dolgoztak. Ezért ezév februárjában úgy döntöttünk, hogy kilenc havi munkánkat félretéve, a magyar szekció kiállítását az ő életművének szenteljük.  Kiállításunk címe ezért lett „MISSING”. Bodza eltűnése, hiánya olyan alkotói területeket, valóságos szakmai dilemmákat vet föl, amelyeket mindenképp szerettünk volna nemzetközi közegben megmutatni.

Színház.hu:Miben más ez a Quadriennálé, mint az eddigiek?

B. Nagy Anikó: Prágában új világ van: a PQ’11-nek nem csak új neve, hanem új rendezői stábja, új koncepciója van. Szerintem majd minden rendező negyven év alatti. Azelőtt ezt Scenográfiai Quadriennálénak hívták, most „Performansz Dizájn és Tér Quadriennálé”-nak nevezik.
Az új kiírásból egyértelműen kiderült, hogy nem hagyományos szcenográfiai kiállításra gondoltak, makettekkel, fázisrajzokkal és jelmeztervekkel. Ezeket most valahogy másként, lehetőleg performatív élményként kell bemutatni. A rendezők tágabban értelmezik az előadó-művészeti teret és az egész zsánert: ennek az összes, mediális technikákkal átszőtt kapcsolódását, közéleti vonatkozását szerették volna itt látni. Ennek a megújult kiírásnak próbáltunk megfelelni.

a magyar pavilon. Fotó by Vivi

B. Nagy Anikó: A magyar pavilon a színházat a képzőművészet és az intermediális műformák irányából ért határátlépések metszésében, mint minden művészet otthonát prezentálja. Dobozunk egy Pesten föladott, egyenesen a Veletržní Palace 1/a standjára kézbesített postai küldemény imázsát kapta. A látogató a belső térben meghallgathatja a Bodza W. Mihállyal az NBBC rádióban, pár héttel az eltűnése előtt fölvett életút interjút, közben három, felülről függesztett plexi tározóba vetítve, s lent, a vízben tükröződve megnézheti azt a mintegy 20 perces filmet, amelyet a látványtervezői szakma legkiválóbb teljesítményeivel, díjakkal, belföldi és külföldi munkák dokumentumaival, elméleti munkákkal, pedagógiai munkássággal, színháznyelv-megújító lenyomatokkal, közéleti éthosszal jellemzett pályaképről készítettünk.  Filmünk az Építészeti szekcióban feldolgozott magyar alternatív színházi terek mostanában aggasztóan alakuló sorsára is reflektál.


A tükröződő látvány „szétszaladásának” és újbóli összerendeződésének pulzáló ritmusát a nézői lépések koreográfiája ütemezi, s így az installáció a nézői mozgások bizonyos mértékű összehangolását sugalmazza. Persze, amikor népes gyerekcsapatok szabadulnak be a térbe, ez azért kevésbé működik.


Színház.hu:Hogyan fogadta a közönség, illetve a szakma a magyar pavilont?

B. Nagy Anikó: Úgy látom, hogy őrületes az érdeklődés, de nemcsak a mi szekciónk, hanem az egész PQ iránt. Hömpölyögnek, özönlenek az emberek, mindenféle életkorban és nációban. Nagy a kíváncsiság, egyértelmű a nyitottság: ez a kiállítás egyértelműen ennek a nyárnak a legfontosabb eseménye Prágában. Így mi standunkba is több ezren jönnek naponta. A meleg napokon zokszó nélkül törülik szárazra a lábukat, a hűvösebbeken pedig vidáman húzzák föl és le a szörnyűséges színű cipővédő zacskókat. Hosszasan nézik Bodza W. Mihály honlapját is, amelyet, addig is, míg Misi újra előkerül, mi gondozunk (http://www.bodzaw.com)

A nemzeti standok egymással versenyben vannak: több díj kerül kiosztásra. A legfontosabb díj az Arany Triga, ezt idén a Brazil szekció nyerte, a legjobb díszletterv díját Horvátország, a legjobb színpadi jelmez díját egy Új-Zealandi művész Emma Ransley, a legjobb színpadi építészet díját Mexikó és Görögország, a legjobb kurátori koncepció arany medálját pedig a Magyarország hozta el:  

Gold Medal for Best Curatorial Concept of an Exhibit: Hungary.  The jury commends the conceptual unity of this evocative exhibit. Immersing visitors in an enigmatic, metaphorical world, the exhibit focuses on the plight of the artist in contemporary society."

HD / Színház.hu