Vincze Anikó és Kollár Tibor a DESZKA, a POSZT és a Kisvárdai Fesztivál elmaradhatatlan vendégei. A két orvos fesztivállátogató szenvedélye csaknem másfél évtizede tart. Vallják, hogy a rengeteg előadás, amit látnak, formálja az ember ízlését; sokkal befogadóbbak, mint azelőtt. Ráadásul ezeket a szellemi kirándulásokat nem cserélnék fel semmilyen egzotikus nyaralás élményével. Összeállításunk segítségével a Kisvárdai Fesztivál eseményeibe olvasóink is bepillanthatnak. Először egy érdekes levélváltást olvashatnak, melyből kiderül, miért nem lép fel a kolozsvári színház évek óta Kisvárdán, és megismerhetjük a szlovákiai magyar színházi csoportokat és sajtóorgánumokat. Végezetül Tóth Tibortól azt is megtudjuk, hány méter lehet egy színház.
Levélváltás
Kedves Gábor, örülnénk, ha pár mondatban megfogalmaznád, a kolozsvári színház miért nem jön el pár éve a fesztiválra... szívesen lehoznám a lapban. köszi szépen!
Zs. Andrea (Zsigmond Andrea, a Kisvárdai Lapok főszerkesztője - a szerk.)
Andrea, ez egyszerű: nem hívták meg egyetlen előadásunkat sem, holott világosan fogalmaztunk, hogy versenyen kívül bármikor szívesen visszük el bármelyik előadásunkat (azóta történt is ilyen, nem is egyszer.) Idén a válogató „zsűri" nem is érdeklődött az előadásaink iránt semmilyen formában, noha a POSZT-on újra örömmel vettünk részt, miután feloldódott az egyetlen (és nem színházi szakmabeli) válogató szabálya. Engem személyesen meghívtak ugyan a zsűribe, de nem hinném, hogy ebből a meggondolásból nem akartak tőlünk előadást. A kisvárdai közönség a vesztes...
Üdv, T. Gábor (Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója - a szerk.)
Szia, Andi, én annyit tudtam a kolozsvári színház jelenlétéről, illetve távolmaradásáról, hogy ők eleve nem kívántak részt venni a versenyben, illetve, hogy hoznak egy versenyen kívüli előadást. Hogy ez miért nem történt meg, azt nem tudom. Magánemberként természetesen érdeklődöm a kolozsvári előadások iránt. Lehet, hogy valami kommunikációs hiba is terheli az esetet. Illetve, annyit hozzátennék, hogy én mindenképpen szeretném, ha a kolozsvári
színház jelen lenne.
U. Z. Ildikó (Válogató)
Kedves Andrea,
valóban hívtam Gábort zsűritagnak, de egyéb munkái miatt nem tudta elvállalni. Pár éve tényleg csak versenyen kívül jönnének, tavaly el is jött egy párszor a
műszak lemérni a színpadunkat a Három nővér-hez, de végül nem felelt meg nekik a mélység... Idén valóban mondta, hogy elhozná versenyen kívül a Leonce és Lénát, de ez nagyon későn, pár hete volt, akkor már foglalt volt minden időpont.
Nyakó Béla
Leonce és Léna
Melyek azok a lapok, amelyek színházi tárgyú írásokat és kritikát közölnek Délvidéken?
Rendszeresen a Magyar Szó napilap, az Újvidéken szerkesztett Hét Nap és a szabadkai Családi Kör hetilapok. A Híd című irodalmi folyóirat szintén lehoz időnként színházi tárgyú írást.
Az utóbbi főszerkesztője, dr. Gerold László a magyarországi szaklapokban is beszámol a délvidéki előadásokról. Az Újvidéki Rádióból Franyó Zsuzsától volt hallgatható hangzó kritika.
Az Újvidéki Színház havonta megjelentet egy színes kiadványt Teátrum címmel, gazdag tartalommal, a Magyar Szó mellékleteként. A szerb nyelvű sajtóból szintén lehet tájékozódni a magyar előadásokról, szakfolyóiratokban a negyedévente megjelenő Scenában és a Ludus havilapban olvashatunk kritikát.
Gyarmati Kata
A szlovákiai magyar színház
A szlovákiai magyar színház „mezőnye" olyan kicsi, hogy erről nehéz részletesebben írni. Az idei évad a néhány meglévő színháznál nem tartozott a legjobbak közé, az EPOPTEIA társulatnak pedig az idén nem is volt új bemutatója. A beválogatott (ill. ajánlott) előadásokon kívül még Valló Péter komáromi rendezése (Csiky Gergely: Lumpok) képviselt olyan minőséget, amelyet számításba kellett venni a döntésnél.
A válogatás legfontosabb szempontja az előadás (színházesztétikai) minősége és gondolati tartalma, illetve a közöttük lévő összhang volt. Koldusopera – a Thália Színház évadának többi előadása meglehetősen olcsó kommersz, kétes (vagy kétségtelenül gyenge) színvonalon megvalósítva.
Ez az egyetlen mű, amelyben fölfedezhető az értelmezés szándéka, az egyetlen előadás, mely legalább megkísérel túllépni a puszta, felszínes szórakoztatáson. Lear lányai – egy klasszikus történet szerzői „továbbgondolása", egyszerű, tiszta formában megfogalmazva.
A Szevasz Színház egyébként évek óta rendszeresen dolgozik, számos elgondolkodtató, korunk társadalmi-politikai kérdéseivel foglalkozó, azokhoz „hozzászóló" előadásuk volt, úgy vélem, mindenképpen ott a helyük a kisvárdai „mezőnyben". A Cseresznyéskert – a szlovákiai magyar színházak idei évadának kiemelkedően legjobb előadása. Martin Huba rendező megtalálta a csehovi figurák és történet, valamint korunk, környezetünk „alakjai" közötti „átjárást", összefüggéseket, a mű „aktualitását". Mindezt sikerült stilárisan egységes formában színpadra állítania. Az előadásban több nagyszerű színészi alakítást láthatunk, közülük is kiemelkedik Bandor Éva Ranyevszkajája.
Hizsnyan Géza, válogató
Martin Huba
Hány méter egy színház?
Mivel életigenlő ember vagyok, a színházban is ezt a fajta szemléletet követem, és az ilyen előadásokat preferálom. A jó színházat lehet matematikailag, méterben is mérni: az a kérdés, hogy ha kijövök egy előadásról, hány méter után felejtem el. A jó színházat kilométerekben lehet mérni, vannak száz kilométeres, sőt olyan színházi élményeim is, amiket a mai napig magamban hordozok, például Ascher Tamás Katona-beli Három nővére.
Tóth Tibor színész, igazgató
A Kisvárdai Lapok - 2011. június 24-i számából válogattunk.
Fotó és forrás: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.