Színészosztályt visszatapsolni amerikai koncert

A Mohácsi-osztály csütörtökön indult és érkezett New Yorkba. Amikor nálunk szombat volt, náluk még kicsit tartott a péntek. Az alábbiakban ennek a napnak az élményeiről és szombati, első amerikai fellépésükről olvashatnak: arról, hogy vették nyakukba a várost, mi hiányzott a koncertjükhöz, és hogy buli van a metróban és a Sakáltanyán is. A Színház.hu végigköveti a kalandot, íme a harmadik rész.

PÉNTEK

Béli Ádám naplójából:

Pénteken nyakunkba vettük a várost. Elsőként elsétáltunk a hangszerekért, amik a Magyar Házban vártak ránk. Kipróbáltuk őket. Jól szólt a dobszerkó, jöttek akusztikus gitárok, de basszgitárt még nem sikerült szerezni (a Keri (Keresztény Tamás) szomorú emiatt, érthető). Betértünk több hangszerboltba, de a bérles mindenhol túl drágának bizonyult.  

Puma (Lábodi Ádám)

Az úton találkoztunk egy magyar hentessel, beugrottunk egy kocsmába az East 4streeten! (Palkó, Ádam (Porogi), Lilla, én.) Éppen sör akció volt, 5 korsó jegesvödörben csak 15$-ba került! Eljutottunk a Time Squarre is, ahol free pianozásra nyílt lehetőség. (Ígérem, az írás során nem váltok végképp angol nyelvre.) Bálint zongorázott a téren. A Time Square-en! Az osztály pedig énekelt.

Újra metróztunk. A Broadway egyik állomásán egy nagyszerű jazzbanda pengetett, hát AWESOME volt!! Dobtunk nekik pár dollárt, majd tovább meneteltünk Keri basszusgitárja felé, a Sam Ash hangszerboltba, ami utcányi hosszúságú volt. Külön részleget alakítottak ki a rezeseknek, a fúvosoknak, stb. Végül találtunk egy basszert, ami otthon háromszor annyiba kerül, szóval összedobtuk rá a pénzt! (A Keri meg majd megadja, ha tudja.)

Ettünk a Little Italy negyedben, eltévedtünk a Central Parkba és Chinatownba is. A kínai negyed egyik óriás műfüves pályáján egyedül gyakorolta a tai-chit egy idős néni. Láttunk hosszú avenue-kat. A helyiek furcsállják, hogy sokat fújjuk a füstöt, hiszen itt drága mulatság a dohányzás. Amikor a TS-en ugráltunk egy élőképes kivetitőnek, összefutottunk magyarokkal, fotózkodtunk velük és meghívtuk őket a koncertre. Jönnek! Lejártuk a lábunkat... Beleharaptunk New Yorkba! És ízlett!

Rozi (Lovas Rozi) tegnap a Margitszigeten jatszott, de már ő is köztünk van!

Találja meg a különbséget a két képen!

Vitányi-Juhász István naplójából:

“Az ido meg mindig ramaty viszont mar voltunk par gyonyoru helyen, megtapasztaltuk a New York-i ejszakat, s most egy amerikai billentyuzetes geprol irok, amin nincs ekezet. Bocsi! Elso este sikeresen felleptem egy fekete enekesnovel egy barban! :) Bevont a musoraba, o enekelt, en meg beatbox-oltam. :) Erdekes volt! Ma este koncert. Remeljuk a legjobbakat.”

Váncsa Gábor naplójából:

“New York: letaglózó méretek, hatalmas pörgés, jazz koncertek minden sarkon, amerikai burgert ízlelünk, párszor már elvesztünk. Ma lesz a koncert, kíváncsiság és lelkesedés tölt el minket, és ez még csak a második nap! Mindenkit puszilunk!”

Béli Ádám 

SZOMBAT

Béli Ádám naplójából:

Jól sikerült a fellépés, bár nem volt nagy csak nagyon jó közönségünk.. Hihetetlen energiákat kaptunk! Ebben a közegben nekünk is egészen mást jelentett egy-két dal. (Például Szabi, Születtem Magyarországon-ja alatt teljesen kikészültem, gyönyörű volt és nagyon hatásos. Mindenesetre rám hatott.) A hangszerek, amiket kaptunk sajnos nem jól szuperáltak, de a koncert így is ráadasos volt, és állva tapsoltak az emberek. Nagyerű élmény...

Utána sok itt élő magyarral beszélgettünk. A csapat nagyrésze eléggé elfáradt, ezért hazament a bulit követő kajálás után. Viszont Anna, Edit, Puma, Pisti és én elmentünk a Sakáltanyára! egy magyar házaspárral, akik kiköltöztek Amerikába. (Fiatalok, a nő diplomata, a férfi autószerelő és veterán kocsikat újít fel.) Ők vittek el minket bulizni erre az eszelős helyre. Az Edit és az Anna még a pulton is táncoltak. Akkor megállt a levegő. Egy fekete lány még pénzt is dugott az Edit nacijába, de a pultos csaj elvette tőle... Nembaj... Aztán mindenkit lelocsolt sörrel. Huh..

Szabi, István, Lilla

VASÁRNAP

Formán Bálint naplójából:

A tegnapi szinte kizárólag a koncertről szólt. Meglehetősen nehéz volt összeszedni  hangszereket, a basszusgitár kérdését például egy huszárvágással sikerült megoldani: vettünk egyet. Örökbe. Maga a koncert nagyon jól sikerült, megkaptuk a standing ovation-t a nem túl nagy számú ám annál lelkesebb közönségtől. Levezetésként Big Daddy-s burgercsárdájába hívtak bennünnket, ahol mindenki a Ponyvaregény c. filmben érezhette magát. (És nem a Zed-es jelenetben...) A mai napra Empire State Building, Szabadság szobor, és melegkarnevál a program. Turisták vagyunk, na.