„Ha elbukom, elbukik a jelenlegi József Attila Színház is, azaz vége az 55 éves történetének, és valami egészen új kezdődik, amelyben talán nem is elsősorban a gondolatoké, hanem az épületé a főszerep” - fejtette ki Koltay Gábor, a József Attila Színház volt megbízott igazgatója, film- és színházi rendező a hvg.hu-nak adott interjúban.
Koltay Gábor ismét megerősítette a lapnak, hogy Csomós Miklós egyértelműen kijelentette a színészek kérdésére, hogy április 1-től teljes jogkörrel dolgozhat a színházban, bár sor fog kerülni egy pályázat kiírására is. “Már ekkor körvonalazódtak azok a gondolatok, amelyeket aztán a néhány hét alatt összeállított jövő évi műsortervben megfogalmaztunk és kinyomtattunk. Én mindvégig komolyan vettem mindazt, amiről a főpolgármesterrel beszéltünk, és amit a beszélgetés végén szobájába hívott Csomós Miklós előtt megismételt. Engem akkor kellett volna elmarasztalni, ha a szerződtetésekkel és a műsorterv összeállításával kapcsolatos feladatokat nem végeztem volna el. Az általános színházi gyakorlat szerint ugyanis márciusig közölni kell a színészekkel, hogy mi lesz velük és április közepén a bérleteseket már tájékoztatni kell a jövő évi műsortervről. Tehát jelentős késésben voltunk, amelyet az április 1-i hivatalba lépéstől kezdve nagy tempóban, de körültekintően igyekeztünk ledolgozni. Az önkormányzati vezetők június elején azt mondták, hogy jogom volt szerződtetni, felhatalmazásom is volt, csak nem volt rá lehetőségem. Ez fából vaskarika” – nyilatkozta Koltay.
"Képtelenség, hogy ehhez mindössze 85,2 millió forintot rendelnek hozzá"
A HVG felvetésére, miszerint a megjelent pályázati kiírásból látnia kellett Koltaynak, hogy a rendelkezésre bocsátott összegből nem fogja tudni fenntartani a társulatot, így felelt: “Ismétlem, bíztam az erőskezű, és határozott vezetőben, Tarlós Istvánban. Úgy gondoltam, ha ő felkér erre a feladatra – hangsúlyozottan nem válságmenedzselésre, hanem a színház új korszakának a megalapozására, megtervezésére, amellyel a budapesti teátrumok élvonalába emelkedhet –, akkor ezt illik a lehető legkomolyabban venni. Főleg, ha többszörösen kinyilvánítja, hogy mindezt a munkát ezzel a társulattal kell elkezdeni. Ezt Tarlós István külön kihangsúlyozta, de nem kellett győzködnie, hiszen kezdetektől fogva magam is így képzeltem. (…) Ugyanakkor teljes képtelenség, hogy ehhez mindössze 85,2 millió forintot rendelnek hozzá, miközben a tavalyi 354 millió forintos állami támogatásból az idén 222 millió forintot elvettek, abból tehát 132 millió maradt. Ezzel együtt egyetlen szó sincs a pályázatban arról, hogy „üres”, tehát társulat nélküli épületre kell pályázni. 2011 elején ezen már túljutott a főváros, ezt mondta nekem Tarlós István”.
Koltay arról is szólt, hogy kiszámolták: az első egy-két évben kénytelenek lesznek még jobban összehúzni magunkat. “Arra is gondoltunk, hogy egy bizonyos időszak után a színház esetleg áttérne a számlás, vállalkozói jellegű, darabfinanszírozásos rendszerre, de ennek az értelmes művészeti, gazdasági, emberi feltételeit fokozatosan kell megteremteni. És természetesen azzal is kalkuláltunk, hogy távlatban lesznek olyan támogatóink, akik szimpatizálnak majd azokkal a művészeti törekvésekkel, amelyeket megfogalmaztunk” – tette hozzá.
"A színház a Fővárostól egyetlen forint támogatást sem kap"
“A Főpolgármesteri Hivatal szerint ön hetvenkilenc, július 1-jén hatályba lépő szerződést kötött. A színház éves támogatására, mint ön is mondta, maradt 132 millió forint, ám az újonnan megkötött szerződések 204 millió forint terhet jelentenek. A főváros arra hivatkozik, hogy ezt a különbözetet csak más „fontos feladatok” rovására tudja biztosítani, adott esetben más színházak művészi munkájának terhére. Ezzel szemben ön állítja, hogy a társulattal a spórolás jegyében írták alá a szerződéseket, a színészek havonta ingyen vállaltak három előadást, a műszak lemondott a túlórapénzről. Akkor most kinek higgyünk?” – kérdezte a HVG. “A színház a Fővárostól egyetlen forint támogatást sem kap, a 132 millió forintot az előadó-művészeti törvény előírásai alapján az állam juttatja el a színháznak, a fővároson keresztül. Ismétlem, a színház jelenlegi repertoárját – tehát nem a pályázatban megfogalmazott emelt szintű, új feladatrendszer megvalósítását – tavaly még 354 millió forinttal támogatták. Az elvonás tehát 60 százalékos, a budapesti színházak közül messze a legnagyobb. Hogyan lehet ezt kiheverni, miközben a mércét a lehető legmagasabbra próbáljuk emelni? Egy színház nemcsak az állami támogatásból működik, ezt az összeget kiegészíti a fővárosi-fenntartói támogatás (ez a József Attila esetében jelenleg nulla forint), a jegybevétel (szerencsére a közönség nagy számban látogatja az előadásokat), valamint az utóbbi években a jegybevétel 80 százaléka alapján kiszámított TAO, azaz társasági adókedvezményből származó támogatás lehetősége, és egyéb bevételi források, például a szponzori és vállalkozói bevételek. Az általam megkötött szerződések ellentétele az utolsó forintig szerepel a 2011. évi üzleti tervünkben, amely egyébként a fővárost mindez ideig nem különösebben érdekelte. Azt mondták, hogy elfogadására majd a pályázat után kerül sor, azaz az év közepén.
"Semmilyen plusz terhet nem jelentenek a szerződések a fővárosnak"
Tehát semmilyen plusz terhet nem jelentenek a szerződések a fővárosnak, hiszen azok a színház üzleti tervének részei, ugyanúgy, mint a korábbi években. Ezért nem felel meg a valóságnak, mondhatni, célzatos csúsztatás, amikor arról nyilatkoznak felelős emberek, hogy a társulati tagok fizetéséhez szükséges összegeket a többi színház támogatásából kell majd lecsípni. Ez a kijelentés egyedül azt a célt szolgálja, hogy gyengüljön a színházak közötti szolidaritás, azaz a többi budapesti teátrum ne nagyon álljon ki a József Attilá-s kollégák mellett. Hangsúlyozom, valóban a spórolás jegyében kötöttünk szerződéseket, azaz a színészek és a műszak is jelentős terheket vállalt át. Így a most megkötött szerződések évente több mint 50 millió forint megtakarítását jelentik” – közölte Koltay.
“Bízom benne, hogy a döntéshozókat kizárólag a színház sorsa és jövője érdekli"
“Bízom benne, hogy a döntéshozókat kizárólag a színház sorsa és jövője érdekli. Igyekeztem sokoldalúan megfogalmazni és gazdasági számításokkal is alátámasztani mindazt, amit a főpolgármester februárban vizionált. Én csak ebből tudok kiindulni, hiszen ezt még egyszer sem vonta vissza, sőt a pályázati kiírás elején is ez szerepel. Egy komoly döntéshozó nyilvánvalóan értékeli, mérlegeli a pályázók szakmai előéletét, vezetői gyakorlatát, művészemberek esetén az általuk létrehozott művek eszmeiségét és még sok egyéb szempontot. A jelenlegi társulatra épülő formában tovább működő és magára találó, majd fejlődési pályára álló színház koncepciója egyedül az én elképzeléseimben fedezhető fel. Mélyen hiszek az együtt gondolkodó, egyet akaró emberek közösségében, színházat pedig – a rendkívüli egyéniségek kivételével – csak közösségi formában, azaz egy összetartó, egymásért élni-halni tudó társulat segítségével lehet jól csinálni” – fogalmazott Koltay Gábor.
A Színház.hu interjúit Koltay Gáborral:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.