Gigászi küzdelmek a Dóm-téren

Szakrális térben, tonnányi kellék, nincs bikini, se fürdőgatya, dőlnek a hatalmas amforák, százak mozognak, mi az? A Szegedi Szabadtéri Játékok jubileumi évadának nyitóelőadása, Az ember tragédiája. "Az egymást álomszerűen követő színek során az élet és halál, a sötét és a világos gigászi küzdelmének lehet tanúja a közönség” -  Vidnyánszky Attila rendező szerint. Az, hogy még mit láthatnak a nézők és milyen törekvések, munka eredményeként, a Színház.hu összeállításából kiderül.

Ünneppé teszik a Tragédiát

“Tavaly 96 százalékos volt a látogatottságunk, de ezt az eredményt sokkal keményebb munkával tudtuk elérni, mint korábban. Több akciót hirdettünk, többet költöttünk kommunikációra, először fogadtuk el az üdülési csekkeket. Ez jó döntés volt, 2010-ben a nézőink negyede ezzel fizetett” – árulta el Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója. A Tragédiával kapcsolatban pedig úgy fogalmazott, a magyar színházi élet ünnepévé teszik az előadást. A Tragédia fontos hagyományt képvisel Magyarország legnagyobb nyári színházi fesztiváljának történelmében. Csúcstartó a szabadtérin, hiszen az elmúlt évtizedekben 16 évad során 61 előadásban láthatták a nézők. A darabot – a magyarországi szabadtéri színházi előadások közül elsőként - jelnyelvi tolmács kísérte, akinek a mozdulatait az egyik világítótoronyra kivetítve követhették a nézők.

Ica néni

Az idei díszelőadást megtekintette Schmitt Pál köztársasági elnök és Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője is. Az előadás előtt Botka László (MSZP) szegedi polgármester köszöntötte a fesztivál "leghűségesebb" nézőjét, Szeles Gézánét, Ica nénit, aki annak idején látta a Szegedi Szabadtéri Játékok első előadását, a Magyar Passiót is, 1931. június 13-án. 

Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, Vidnyánszky Attila rendező társaságában Réthelyi Miklós

A tér szakralitásáról

“A szegedi Dóm tér csaknem hatvan méter széles színpada egyedi rendezői gesztusokat, megoldásokat és megszólalási módokat igényel” - nyilatkozta Vidnyánszky Attila a Tragédia rendezője, aki szerint a tér szakralitását sem lehet figyelmen kívül hagyni: úgy kellett alakítani díszletet, hogy az jól "muzsikáljon együtt" a gyönyörű Fogadalmi templommal. Elárulta, hogy nagy alázattal és őszintén próbált Madách Imre drámai költeményéhez nyúlni, amely számára a legnagyobb, leginspirálóbb és legtöbb titkot rejtő magyar színpadi mű. Mint mondta, arra törekedett, hogy az előadás kiszakadjon a felszínes világ zsongásából, és a darab hitet és erőt sugározzon a nézőknek. “Az egymást álomszerűen követő színek során az élet és halál, a sötét és a világos gigászi küzdelmének lehet tanúja a közönség” - fogalmazott Vidnyánszky.

Próba, utasítások és sóhajok

„Tonnányi kellék van a színpadon, ezeket mozgatni is kellene. Homokot hozunk-viszünk." (Vidnyánszky Attila)

„Tüdőszanatóriumban kötök ki asztmával!" (Ónódi Eszter, nevetve)

„Kétharmadot játszunk! Mint az angol parlamentben, úgy kellene hőzöngnötök.” (Vidnyánszky Attila a statisztáknak)

A Péter apostolt alakító Blaskó Péter mikroport-beállításakor véletlenül feldöntött egy hatalmas amforát.

Trill Zsolt: „Ez a Szegedi Szabadtéri Nemzeti Színház, nem a budapesti!"

Vidnyánszky Attila: „És az athéni szín, nem a római!"

Blaskó Péter: „Szomjas voltam”.

„Edina, nincs valami jó szerep A víg özvegyben?" (Trill Zsolt Bátyai Edinának)

„A Dóm téri szelek mindent visznek!" (Egy ügyelő)

Érettségre volt szükség

Vidnyánszky Attila arról is beszélt, nem volt számára kérdéses, hogy Lucifer szerepét Trill Zsolt alakítsa, hiszen Trill különleges, akár "kígyószerű alakot" is képes felvenni. Mellé olyan Ádámot keresett, aki képes újrateremteni a mai színházból szinte teljesen száműzött vagy csak giccses formában megjelenő pátoszt. “Rátóti Zoltán képes gyökeret verni, szavainak súlya van” – fogalmazott Attila, aki Ádám és Éva párosát szándékoltan nem a legfiatalabb színészgeneráció tagjai közül választotta, mert úgy látja, a Madách-mű gondolatainak hiteles megjelenítéséhez egyfajta érettségre van szükség.

Több, mint 160 szerep

A darabban több mint százhatvan szerep van, ezek többségét a beregszászi Illyés Gyula Színház társulatának tagjai játsszák. Mivel a darab cselekménye nem lineáris történet, hanem egymást követő álomképek sorozata, Vidnyánszky Attila fontosnak tartotta, hogy az egyes színek fontosabb szerepeit is "fajsúlyos" színészek alakítsák. Így a közönség Keplerként Cserhalmi Györggyel, Miltiádészként Gáspár Sándorral, Péter apostolként Blaskó Péterrel, az Énekes szerepében pedig Hobóval találkozhat pénteken, majd szombaton a szegedi Dóm téren.

A próza mostoha helyzetéről

Gáspár Sándor, aki most fejezte be Móricz Zsigmond Égi madár című novellájából készült tévéfilm forgatását, nem így tervezte a nyarát. “Nehéz évadom volt, nagyon vártam már a pihenést, de Vidnyánszky Attila hívására feltételek nélkül jöttem Szegedre, mert már háromszor dolgoztunk együtt meghatározó előadásokban. (…) Szegeden többször is játszottam már, de a szabadtéri nagyszínpadán eddig még soha. Előadásokat persze láttam, mindig lenyűgözött a Dóm tér monumentalitása, a kollégák és a műszak hihetetlen munkája. A most születő produkciót különösen figyelemre méltónak tartom, nemcsak a szabadtéri 80 éves jubileuma, hanem Az ember tragédiája miatt is. A prózának egyre mostohább a helyzete a szakmában, ez a vállalkozás szembeszáll ezzel a szemlélettel. Azt próbálja igazolni, hogy lehet monumentális térben is értékes, értelmes gondolatokat megszólaltatni” – vallja Gáspár Sándor.

Megérteni a talicska homokot

“Debrecenben szerencsére már egyre többen jönnek. Vidnyánszky Attila legtöbb előadása olyan, hogy a képei napok múlva is visszatérnek. Az ember kénytelen gondolkodni róluk. Jó lenne, ha a Dóm térre úgy ülnének be a fiatalok, hogy törölnék mindazt, ami esetleg nem tetszett nekik a Tragédia kapcsán az iskolában, és megpróbálnának megérezni valamit az előadásból. Megérteni, hogy miért hoznak be például egy talicskával homokot. Ezek a jelek nagyon egyszerűek, érdemes megpróbálni megfejteni őket. A mi Tragédiánkban senki se számítson arra, hogy bikiniben, fürdőgatyában játszanak majd a szereplők. Ez nem a mi világunk. Ennek a darabnak és a helynek, a 80 éves Szegedi Szabadtéri Játékok színpadának méltósága van. Nagyon várom az előadásokat, azt remélem, erős produkció születik” – mondta Trill Zsolt a darab kapcsán.

Azt is elárulta, szeretnek Szegedre járni; nem Budapest, a Tisza-parttal mégis olyan nagyvárosias a hangulata. “Jön velünk a kisfiunk és a lányunk is. Bár igazi színházi gyerekek – itt rosszat nem tapasztalnak, és sok jó figurával találkozhatnak –, azt remélem, nem a színészi pályát választják majd. A színészé kiszolgáltatott szakma, nem olyan happy világ, amilyennek a bulvárlapok oldalairól tűnhet” – állítja Trill Zsolt.

Forrás: Színház.hu, www.delmagyar.hu, MTI