Sopsits Árpád, Balázs Béla-díjas filmrendező az odei Pécsi Országos Színházi Találkozón opponens szerepet vállalt. Afféle „hivatalos ellenzék” volt az előadásokat követő nyilvános szakmai és közönségvitákon. Most arról nyilatkozott, miért vállalta el ezt a szerepet, és miket tapasztalt a "nagypályán". Lapszemle.
A Balázs Béla-díjas filmrendező annak idején számos nemzetközi díjat nyert a Torzók című alkotásával. Utoljára négy éve forgatott. Színházakban viszont rendszeresen rendez. A 2002-es Pécsi Országos Színházi Találkozón ő kapta a legjobb előadás díját a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött című rendezéséért. A hétvégén zárult idei POSZT-on pedig opponens szerepet vállalt. Afféle „hivatalos ellenzék” volt az előadásokat követő nyilvános szakmai és közönségvitákon. A 168 órát szemléztük.
“Azért vállaltam az opponens feladatát, mert ki merek állni a véleményem mellett. És hiszek a párbeszédben. A demokrácia egyik fő játékszabálya: adjunk lehetőséget egymás meggyőzésére. Pécsett a szakma és a közönség is fogékony volt erre” – nyilatkozta Sopsits Árpád.
A felvetésre, miszerint a Bárka Színház Nehéz című előadásának egy részletét a színháziak túl didaktikusnak találták, míg a közönséga produkció legérzelmesebb jelenetének tartotta, a rendező azt felelte: "Bach befogadásának is más az élvezeti foka, ha olyan hallgatja, aki tud kottát olvasni, s ha olyan, aki nem. Előbbi kifinomultabb műélvező. De lehet, hogy utóbbi éli meg mélyebben a produkciót, az, aki spontán merül el a műben”.
Arról is beszélt, hogy szerinte a magyar publikum udvariasabb az átlagosnál és nem balhézik, ha valami nincs kedvére, nyitottsága viszont olykor csak látszat. “Érthető: a befogadásban az is akadályozza, hogy nálunk kimaradt néhány lépcsőfok a művészi közlésformák fejlődéséből. Például a nonverbális színház bizonyos formái Nyugat-Európában már a múlt század ötvenes–hatvanas éveiben kialakultak. Idehaza csak a kilencvenes években jelentek meg, különösebb előzmények nélkül” – véli Sopsits, aki Pintér Béla és Társulata előadása kapcsán elmondta, elsősorban a bátorsága és a közvetlensége vonzotta, az, ahogyan a kor aktuális kérdéseire reagál, direkt politizál, s mély színészi játékok hitelesítik a színpadi történéseket.
A 168 óra arról is faggatta a rendezőt Vidnyánszky Attila nyilatkozatáról, arról, hogy „destruktív világképek reprodukciója” helyett pozitív üzenetekre van szükség. Sopsits ezért kifejtette, talán Vidnyánszky életszemlélete optimistább, mint Mohácsié, bár mindkét alkotót bátornak tartja. “Azt azonban senki nem gondolhatja komolyan, hogy kurzusszinten elő lehet írni, milyen látásmódhoz alkalmazkodjanak az alkotók” – tette hozzá.
“A szakmai disputákon ön jobboldali irodalmárt kapott opponenstársnak: Elek Tibor azért védte vehemensen Erdélyt az anyaországiak szerinte téves előítéleteitől, mert teljesen félreértette az ugyancsak Mohácsi rendezte Parasztoperát. A Pintér Béla-féle Szutyok esetében pedig vitakezdésként a darab tartalmát mondta fel iskolásan. Jelenléte időrabló volt, de jelezheti a POSZT igazodási kényszerét. Ön nagy toleranciával kezelte a helyzetet” – jegyezte meg a 168 óra újságírója. “Baloldaliaknak és liberálisoknak is tartózkodniuk kellene attól az arroganciától, amelyet másokon szoktak számon kérni. Miért ne mondhatta volna el gondolatait az említett literátor? Én sem értettem egyet vele, amit többször jeleztem. De nem tapasztaltam nála rosszindulatot, különben durvábban reagálok. Amúgy idővel elcsendesült, mert talán belátta: színházszakmai kérdésekben tévúton jár. Lehet, használt a párbeszéd” – árulta el Sopsits.
Arról is kérdezték, elhitte/e, hogy nagypályán lehet más a képlet, mint a kispályán, miután megpályázta a veszprémi Petőfi Színház igazgatói posztját, a szakmában az ő tervét tartották a legjobbnak, de a jobboldali kötődésű Oberfrank Pál lett direktor. “Érdekeltek a határok és a gyakorlat. Pályázatom ismeretében a kulturális bizottság előzetesen jelezte: szakmailag erős az elképzelésem, s egyébként az addigi pályafutásomhoz sem mérhető a másik aspiráns teljesítménye. Kis ideig elhittem: lesz annyi vér a pucájukban, hogy a szakmaiságra szavaznak. Még úgy is, hogy Eperjes Károly nem akart velem beszélgetni, hiába kerestem. Azt kevésbé értettem, miért tartanak vissza különböző ürügyekkel gazdasági információkat a színházról, amelyeket joggal kértem. Aztán a hivatalos meghallgatáson már a demokrácia látszatára sem adott a város kulturális bizottsága. Be sem mutatkoztak, a névtelen alakok kérdései nem a pályázat lényegéről szóltak. Rosszul éltem meg a sztorit, de több lett a tereptapasztalatom” – fogalmazott Sopsits.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.