"Mély fájdalommal értesültünk róla, hogy drága kollégánk, Barta Mária művésznő életének 88. évében elhunyt. Mária 1990 óta volt a Vígszínház tagja, számos alakításában csodálhattuk barátságos személyiségét, tehetségét, páratlan humorát" - közölte a Vígszínház.
Egy csók és más semmi - Eszenyi Enikővel
Barta Mária Budapesten született. A háború előtt Bárdos Artúrnál tanult. 1945-1947 között az Arizona Irodalmi Varietében, a Magyar és a Belvárosi Színházban lépett fel. 1947-49-ben a Nemzeti, 1950-ben az Ifjúsági, 1950-1954 között a Miskolci Nemzeti, 1954-56-ban a Madách Színház tagja. 1956-ban külföldre távozott. 1963-tól ismét játszik magyar színpadon. Egy évadot töltött a kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd 1964-től két évtizedig a Szegedi Nemzeti Színház, később Ruszt József hívására a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatához szerződött. 1988-tól ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1990 óta a Vígszínház művésze. Királynői termetének, kivételes orgánumának, groteszk humorának és tragikai képességének köszönhetően a drámairodalom szinte valamennyi jelentős hősnőjét alkalma volt eljátszani. 1980-ban Érdemes Művész lett. 1997-ben Aase-díjat, 2010-ben pedig Pro Civibus Díjat, illetve Gundel Életmű-díjat kapott.
Szervét Tibor és Barta Mária az Egy hónap falun című előadásban
"Nagy űrt hagy maga után, hiszen szakmai tudását és a színház iránti alázatát hosszú évek óta adta át a jövő reménységeinek. A Vígszínház társulata őszinte részvétét nyilvánítja Mária családjának, szeretteinek, tanítványainak, barátainak. A Vígszínház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkedünk" - tudatta a Vígszínház.
Barta Mária a Fekete Péterben
A Színház. hu olvasói bejegyzéseivel emlékezik a színésznőre:
2006 július: "Elegánsan szép színésznõ, gyönyörű orgánummal."
"Barta Mária jelenleg és a közelmúltban a Vígszinház alábbi darabjaiban szerepelt: A tavasz ébredése, A vörös postakocsi, Bölcs Náthán, Egy csók és más semmi, Fekete Péter, Sogornõk. A miskolci Kakukkfészekben is szerepelt. A filmesek őt sem kényeztették el, a Gázolás (19559 mellett csak a tûzoltó utca 25 c. Szabó István opuszban tűnik fel egy villanásra. Tanít Gór Nagy Mária szinitanodájában."
2008 szeptember:
"Ő sem mondta ki szombaton a Vígszínházban, hányadik szülinapját ünnepeljük, csak rámutatott a tortára, amire rá volt írva. :)) Számára meglepetés volt a köszöntés, de láthatóan meghatotta a kollégák szeretete, a közönség tisztelete. Állva tapsoltuk egy ideig."
A salemi boszorkányokban Hegedűs D. Gézával
"Szép és sikerekben gazdag pályája volt. A Belvárosi Színházban kezdte, Bárdos Arthur tanítványa volt. Aztán a Nemzeti Színház következett, itt a Navarrai Margit másod fõszerepét kapta, Bajor Gizi mellett. Aztán a Tanner John házasságának Annája, Szörényi Éva mellett a második szereposztásban. De játszotta Bendeleiben Izidórát a Bánk bánban és a Szentivánéji álom egyik lány-alakját.
Miskolc: férje, Bozóky István ott lesz direktor. A direktorné nagyon hálátlan szerepét is tökéletesen játssza, Bozóky egy intejúban megköszönte, hogy rendkivüli módon összetartotta a színészeket. 1955-tõl a Madách Színház (Bozókyt ide helyezték fõrendezõnek), az Egy pohár víz királynõje (a hercegnõ Lázár Mária, Abigél Ilosvai Kati, Masham hadnagy Gábor Miklós, majd Zenthe Ferenc). És a Sosem lehet tudni gyönyörű Glóriája. 56 vihara õket is külföldre sodorta, hogy színészként tudott-e érvényesülni, arról nem beszélt soha.
Barta Mária a Macskajátékban
Hazatérés. Ezután nem léphetett disszidens színész fõvárosi színpadra, vidéken kellett "vezekelni". Barta Máriának ez nem büntetés volt, hiszen Kaposváron Anna Karenina lehetett. Majd Szeged következett, sok-sok nagy szereppel (pl. Cseresznyéskert Ljubov Andrejevnája). A szegedi színházrajongók ma is nagy szeretettel emlegetik. Ekkor Szegeden nagy bőség volt az "érett" hõsnõ szerepkörben: itt játszott Miklós Klára, Fogarassy Mária és Barta Mária is. Intrikáról soha nem lehetett hallani. (Egyszer láttam a három dívát együtt az 1-es villamoson, jókedvűen nevetgéltek, ugtatták egymást.)
Ruszt Józseffel Zalaegerszegre megy, az induló Hevesi Sándor Színházban nagy szükség van hatalmas tapasztalatára, igazi közösségi lényére."